Egotrip

Mindenekelőtt szerződtetnék néhány nagy tanár­egyéniséget. Kerül, amibe kerül – és nem is kerülne annyira sokba.

Egy évvel ezelőtt még nem hittem volna, hogy a hozzánk képest jóval gazdagabb európai országok egyik fő politikai témája, a bevándorlás ilyen viharos gyorsasággal nálunk is központi probléma lesz.

Hőségriadó van, irány a Népliget.

Az írországi népszavazás valószínűleg nagyobb mértékben szólt a katolikus egyház vélt vagy valós bűneinek megbüntetéséről, sőt, az egyház elleni lázadásról, mint a népszavazás tulajdonképpeni tárgyáról.

Írásom első része (Magyar Narancs, 2015. április 30.) azzal ért véget, hogy a paradicsomi idők közös nyelvének hiányát az 1880-as években a világ nagy harmóniájáról álmodozók különféle mesterséges nyelvek megalkotásával ­kívánták pótolni. Ezek között Zamenhof doktor eszperantómozgalma olyan sikeresnek bi­zonyult, hogy két nagy formátumú diktátor is megsokallotta a dolgot.

Úgy negyven évvel ezelőtt a beszervezőtiszt azzal érvelt, hogy Róbert barátunk nyugati kém, ezért hazafias kötelesség jelenteni róla. Elhűlve kérdeztem, miből gondolják, hogy kém? A tiszt válasza: tudjuk, hogy sokkal többet költ, mint amennyit keres. Ezt csak a kémkedésért kapott pénzből finanszírozhatja.

„A polgári kormány az adócsökkentés kormánya volt az elmúlt években, és azt szeretnénk, ha az maradna a jövőben is” – mondta Rogán Antal a 2016-os büdzsé beterjesztésekor.

A minimálbérek 2001–2002-es látványos növelése nem kevesebbet akart elérni, mint megváltoztatni az emberek szokásait: visszacsalogatni az inaktívakat a munka világába, a vállalkozókat pedig innovációra, jobb termelékenységre és nagyobb adótudatosságra bírni. Nem sok sikerrel.