Delacroix képén egy allegorikus nőalak - mint a címből megtudjuk: a Szabadság - vezeti a népet. A felkelt párizsi nép képviselői, az 1830-as júliusi forradalom hősei követik őt a harcba: jobbján puskával a kézben rohamozó polgár, balján lőportáskás, pisztolyokat lengető kamasz fiú. Mindkettőjük mintáját azonosították. A köcsögkalapos figura Frédéric Villot, a Louvre egyik kurátora, Delacroix barátja, a kamasz fiú pedig maga Gavroche, Victor Hugo Nyomorultakjának szereplője, utcagyerek és az 1830-as júliusi forradalom hősi halottja. 'k ketten társadalmi helyzetüknek hibátlanul megfelelő utcai öltözékben vesznek részt a felkelésben: a polgár fején köcsögkalap, nyakában kravátli, míg az utcagyerek zsávolynadrágot, mellényt, puha gallérú, feltűrt ujjú inget visel. (A konvencióhoz gondosan igazodó öltözékükhöz persze ezúttal szokatlan kiegészítők, az alkalom megkívánta forradalmi accessoire-ok társulnak - az egyiknél puska, a másiknál pisztolyok.)
Ez annál is feltűnőbb, mivel az őket vezető Szabadság öltözéke súlyosan sérti a konvenciókat. ' ugyanis úgy van a forradalomhoz öltözve, hogy nincs felöltözve: félmeztelen, vagy - ahogy biedermeier időkben ezt finomkodva körülírták - fedetlen keblű. Ruházata, ha ugyan annak nevezhető, szinte mindenestül forradalmi accessoire-okból - a jakobinus időkből ismert frígiai sapkából és a trikolórból - áll, amelyek nem fedik meztelenségét. Azaz öltözék helyett öltözékkiegészítőket visel csupán, használati tárgyak helyett szimbólumokat.
Ez a meztelenség egyébként több a lényegtelen dolgok iránti forradalmi megvetésnél. Lehet, hogy jól nevelt forradalmár (legyen az illető kurátor a Louvre-ban vagy utcagyerek a Nyomorultakban) észre sem veszi az ilyesmit, de a nézőben szemlátomást erotikus gerjedelmet felkelteni van hivatva ez a különös vetkőzőszám. A fedetlen keblek - s micsoda keblek! - a szabadság iránti eszmei vágyat igyekeznek a Szabadság nevezetű hölgy iránti szexuális kívánkozással mintegy aládúcolni. (Némi ikonográfiai kapirgálás nyomán kiderül, hogy a Delacroix-képen látható hölgy testtartásának ábrázolása, mint ahogy fedetlen kebleinek művészi megfogalmazása is, feltűnő párhuzamokat mutat korábbi, tizenhetedik-tizennyolcadik századi francia metszeteken, illetve nyomatokon látható, gyakran erotikusnak, sőt pornográfnak szánt nőalak-ábrázolásokkal.)
Hogy a szabadság utáni eszmei vágy egyben a női keblek iránti erotikus kívánkozás is, azaz hogy a Szabadság nem véletlenül, és semmiképpen sem egészen ártatlanul meztelen, erre sokfelé és más művészeti ágakban is találunk bizonyító erejű adatokat. Itt van például a Delacroix-képnél néhány évvel korábbi példa, Himnuszunk szerzőjének, Kölcsey Ferencnek A szabadsághoz című, 1825 decemberében Csekén íródott verse. Ennek az érzéki szenvedélytől fűtött fohásznak a nyitósorai a szabadságot "dicső hölgy" képében és alakjában szólítják meg, és keble felfedésére kérik, a záró strófa pedig a hölggyel való szexuális egybeolvadás izzó vágyának ad hangot:
Nyisd fel ó lángzó kebeled, dicső hölgy!
Nyisd fel a küzdő szeretőre kebled,
(...)
Kellemed látom, s dobog érte mellem,
Csókodat várom szerelemben égve,
Csókodat szomjún epedő ajakkal,
Jer, ne tagadd meg!
A szabadság mint a (férfi)vágy nyilvánvaló tárgya, a nővel (annak is főképp a kebleivel) való egyesülés mint a szabadságvágy metaforája vagy allegóriája - a tizenkilencedik század elején, a szabadság nagy újkori utópiájának a tájain járunk. Egyben - tenné hozzá a freudizmus tanulságaival is számot vető elemző - az orális fixáció világában. Ennek az utópiának a megbűvöltje ugyanis egyszerre csügg anyatejre éhes csecsemőként és fetisisztikus kielégülést kereső felnőtt férfiként a Szabadság emlőin.
Ám hamarosan elkezdődik egy ikonográfiailag és szexuálpolitikailag egyaránt érdekes átalakulás. Eric Hobsbawm, a kiváló angol történész rögzítette izgalmas tanulmányban (Man and Women: Images on the Left, 1978), hogy a tizenkilencedik század során, amint a felvilágosodástól örökölt "szabadság-egyenlőség-testvériség" utópizmusa átadja a helyét a szociális utópizmusnak, majd ennek gyakorlati formájának: a munkásmozgalomnak és a szociáldemokráciának, a mozgalom ikonográfiájában az allegorikus női alakok fokozatosan felöltöznek, míg a melléjük sorakozó, sőt a helyüket nagyrészt átvevő allegorikus férfialakok fokozatosan levetkőznek. Az új korszak hőse, a dolgozó emberiség felszabadítója a Munkás lesz, ikonja pedig a félmeztelen, sőt egészen meztelen férfitest.
Kései és érett példája ennek Bíró Mihály grafikája 1911-ből, amelyet Kalapácsos ember vagy Kalapácsos munkás címen emleget a magyar művészet- és társadalomtörténet. (Egy plakáton volt először látható, majd a szociáldemokrata párt jelvénye lett.) A (realisztikus szemmel nézve valószerűtlen és természetellenes) vörös színben játszó és (a védőruha nélküli, esztelenül balesetveszélyes módon) meztelen figura épp lecsapni készül kalapácsával. Az ábrázolásban tisztán és lényegi formájában jelenik meg a delacroix-i képlet: az alak ruhátlan, testéhez egyetlen tárgy kapcsolódik, mintegy öltözékkiegészítőként, pontosabban öltözékhelyettesként (mint a Szabadsághoz a trikolór és a frígiai sapka), a kalapács. Újítás ez: jelképi tárgy helyett gyakorlati hasznú eszköz, békés szerszám - de, ha kell, veszedelmes fegyver is, attól függően, kire-mire csapunk le vele. Ez a szimbolikus kettősség - az accessoire, mely a békés munka szerszáma, egyben a forradalmi erőszak eszköze - egyébként a Munkás-ikonhoz kapcsolódó konstans ikonográfiai elem lett.
De megjelenik máshol, egy másfajta, bár a korábbiakkal rokon szabadság jelképrendszerében, a nemzeti szabadság szimbolikájában is. Kossuth Lajos kecskeméti szobrának (Telcs Ede műve, 1906-ban leplezték le) mellékalakjaként a piedesztál tövében egy alföldi népfelkelő ül. Nyilván a Felkelt Nép hősi jelképe, hiszen kezében alkalmilag fegyverré alakított szerszámot tart: kiegyenesített kaszát. Ettől az accessoire-tól eltekintve anyaszült meztelen, csupán a háta mögé vetett köpönyegféle előrehúzott szegélye takarja fügefalevél-pótlékként a - praktikus hadászati szemmel nézve - kétségbeejtően hiányos felszerelésű népfelkelő szemérmét.
De evvel - a nemzeti szabadsággal és a meztelenséggel - a következő alkalommal foglalkozunk. És persze szót ejtünk majd - a fedetlen női kebleket követően - a meztelen férfitestekről is, jelenjenek meg akár a Munkás, akár a Nép jelképi szerepkörében.
