Jaksity György: Tőzsde

  • 1997. október 2.

Egotrip

Harmincöt évvel ezelőtt októberben az amerikai hazardőrök korábbi kedvenc turisztikai célpontjának számító Kuba egy igen veszélyes politikai és hadügyi szerencsejáték gócpontjaként vonult be a történelembe. A globális hatalmi játéktól megrészegedett politikusok és színjózan racionalitással gondolkodó professzionális stratégák, illetve tudósok, mint a hadurak tanácsadói, egy hála istennek soha le nem játszott háborús konfliktus lehetséges forgatókönyveit írogatták. Az oroszok az "állítsuk meg az ellenséget a saját partjainál" jelmondatával jó úton haladtak, hogy Kubát a latin világ forróvérű forradalmárainak ideológiai laboratóriumává változtatott és a projekt sikerének elkönyvelhetően elszegényedőben lévő szigetországából atomnagyhatalommá változtassák, ami az amcsik érthető rosszallását váltotta ki. Egyrészt iszonyúan bosszantotta őket, hogy az egykori szórakoztatóipari központot a kommunizmus előretolt bástyájává alakították Fidelék, másrészt egy kicsit izgultak amiatt, hogy Miamitól - mint azt a rendszerrel elégedetlen kubai hazafiak néha a cápák étvágyának függvényében bebizonyították - egy autógumibelsőn is megtehető távolságra rakétasilók épültek. Szinte hihetetlen, hogy egy könnyen milliárdok sorsát befolyásoló háborús konfliktushoz vezető folyamatot a pókerből jól ismert stratégiák alakítottak, végül is szerencsésen, vagyis ahogy az angol a maga módján találóan hívja a hadgyakorlatot, játék háború (war game) volt az egész.

Harmincöt évvel ezelőtt októberben az amerikai hazardőrök korábbi kedvenc turisztikai célpontjának számító Kuba egy igen veszélyes politikai és hadügyi szerencsejáték gócpontjaként vonult be a történelembe. A globális hatalmi játéktól megrészegedett politikusok és színjózan racionalitással gondolkodó professzionális stratégák, illetve tudósok, mint a hadurak tanácsadói, egy hála istennek soha le nem játszott háborús konfliktus lehetséges forgatókönyveit írogatták. Az oroszok az "állítsuk meg az ellenséget a saját partjainál" jelmondatával jó úton haladtak, hogy Kubát a latin világ forróvérű forradalmárainak ideológiai laboratóriumává változtatott és a projekt sikerének elkönyvelhetően elszegényedőben lévő szigetországából atomnagyhatalommá változtassák, ami az amcsik érthető rosszallását váltotta ki. Egyrészt iszonyúan bosszantotta őket, hogy az egykori szórakoztatóipari központot a kommunizmus előretolt bástyájává alakították Fidelék, másrészt egy kicsit izgultak amiatt, hogy Miamitól - mint azt a rendszerrel elégedetlen kubai hazafiak néha a cápák étvágyának függvényében bebizonyították - egy autógumibelsőn is megtehető távolságra rakétasilók épültek. Szinte hihetetlen, hogy egy könnyen milliárdok sorsát befolyásoló háborús konfliktushoz vezető folyamatot a pókerből jól ismert stratégiák alakítottak, végül is szerencsésen, vagyis ahogy az angol a maga módján találóan hívja a hadgyakorlatot, játék háború (war game) volt az egész.

Michael Lewis egykori kötvénykereskedő a befektetési bankok és a pénzügyi piacok működéséről írt igen szórakoztató könyvének címéül egy másik játék nevét, a Hazug pókert adta. A hazug pókerben dollár bankjegyek helyettesítik a kártyát, és az azokon szereplő sorszámok alapján folyik a játék. Ennek lényege, hogy a sajátunk ismerete nélkül, de a többi játékos kezében lévő bankó sorszámainak ismeretében lefolytatott licit dönti el, ki nyeri a játékot. (Nem sokkal bonyolultabb, mint a texasi egylapos, de a két játék közötti különbség ismeretében többé-kevésbé mindent meg lehet érteni a pénzügyi piacok működéséről.) Ezt a játékot a politikusok a kubai válság, a vietnami háború és sok halálosan valós szerencsejáték esetében emberéletben, a Salamon Brothers befektetési bank kötvénykereskedői viszont ennél ártatlanabb módon, de igen komoly pénzösszegű tétekkel játszották. Lewis megfigyelése szerint a cég legsikeresebb kötvénykereskedői voltak egyben a hazug póker legjobb játékosai is. Közöttük is kiemelkedett a cég legendás elnöke, John Gutfreund és helyettese, Meriwether úr, akik a játékot az izgalom kedvéért néha millió dolláros alapon játszották. (Ha ezt az én nagyapám megérhette volna, pedig a vasutasklubban snóblizásban és tarokkban nem volt lebecsülendő erő az öreg.) Az idézett urak jövőjét már a könyv megjelenésekor is - az abban a befektetési bankokról megfogalmazott erkölcsi fenntartások nyomán - felhők árnyékolták, de amikor bebizonyosodott, hogy a cég állampapír-kereskedői a tudtukkal vittek be hamis ajánlatokat az amerikai állampapír-aukciókon, a játéknak rossz vége lett. Közvetlen munkatársaikkal együtt el kellett hagyják a céget, és a cégükkel közösen több száz milliós, peren kívüli megegyezésről szóló számlát kellett kiegyenlítsenek. Miközben Gutfreund a bírósági ügyeit intézte, Meriwether összeszedett pár milliárd dollárt a haverjaitól (már a hazug pókerben is ő volt a tökösebb, mert Gutfreund a felesége drága kedvteléseire gyűjtött), hogy a kötvénypiacon spekuláljon kis csapatával, amelyben nem kisebb erők vesznek részt, mint a Black-Scholes opciós elmélet megalapítása miatt a pénzügy szakos hallgatók átkait azóta is magán viselő Myron Scholes. A hazug póker tökéletes szimulációja a kötvénypiacok működésének, amit a kamatlábak várható alakulásáról kialakított konszenzuson túlmenően alapvetően a kereskedők és befektetők bonyolult pszichéje irányít. Ez a psziché pedig a nyerési vágy és a veszteségtől való félelem között őrlődve mozgatja a piacokat. A győztes az, születési kiváltság folytán, aki a játékelmélet minden csínját-bínját ösztönösen ismerő magabiztossággal állítja fel stratégiáit és merészen blöfföl. A gyengébb idegzetű versenyzők pedig hullanak, mint az őszi légy. Miként az oroszoknak sem kellett volna feltétlenül Kubáig cipelni a rakétáikat, elég lett volna, ha ezt az amerikaiaknak (akiket szintén nem kellett félteni) beblöffölik, a kötvénypiacon sem a kártyajárás számít, hanem az, hogy mit hiszünk el kölcsönösen a többiek blöffjeiből. Ahogy Soros megfogalmazta, a piaccal nem szemben, hanem előtte kell menni, mert a közkeletű pénzügyelmélettel szemben nem a jövőbeli események alakítják a jelenbeli várakozásokat, hanem a jelenbeli várakozások a jövőbeli eseményeket. Vagy ahogy Pelikán elvtársnak mondták: Elvtárs, érted jöttünk, nem ellened.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.