Egotrip

Sajó László: Öt és feles

Egotrip

Sz mint szleng  (A futball ábécéje)

Derbi – fakabátok mindenhol, emeletesállatok is. A beugró megvan, a hangolás megvolt a nulladik félidőben, együtt a család, a szurkerek indulnak a szentélybe, az oroszlánbarlangba, a bejáratnál a szekurity, tapi, de így is kerülnek be pirók.

Drapik kirakva, hangorkán, kivonulnak a gárdák a mezőre (ez nem kopogó, krumpliföld), culában: dresszben, gatyában, műanyag zokniban, csukában, elöl a csékák, előttük a háromhülye, középen a vakegér, két oldalán a zászlósember és a lengető. Drukkerek köpködik a szotyit, a feketeruhást, ma te vagy feketében, holnap anyád lesz! A kanári fütyül, útjára indul a játékszer. A jobbszellő elfut, a balbunkó nem éri utol, a zsugástól (menőmanó a csávó) nagykeró, mi a fasznak fellínizel?!, az ezerfejű elégedetlen. Egy lövés, ez haza­adás, a cerberusnak csemege. Beadvány, a söprögető elvéti, a center luftot rúg, a hálóőr felszedi a pettyest. Kirúgja, a játékmester lestoppolja, kiveszi a zsírját, körömpassz, kényszerítő; az ész ad egy esernyőt, süti!, rábikázza, a bogyó a jobb ficakban köt ki, bombagól! Szedd ki! Szedd ki! Durran a kemény magban a gyújtós, a tifózók őrjöngenek, a halász szomorúan kotorássza a hálóból a pöttyöst. Közepet kezdenek, a firkás elindul, kioszt egy kötényt (az áldozat hívja a kőművest), a rárontó balhalf belépője nem sikerül, elküldi borért, indítja a balszellőt, az bead, a kapuőr kijön a rokonok elé, de mákja van, a labda lecsorog, és felszabadítanak. A spíler megveszi, megnyugtatja a bogyeszt, hanyag eleganciával ad egy nyuszit, amikor felvágják, a büntetőterületen belül, tizi! A feketerigó továbbot int, a bünti elmarad, pedig az ítélet-végrehajtó már készülődött. Áramot vezess, ne meccset! Utólag megVARozzák, a kurVAR anyátokat! A nép köpködi a bugát, ez rejtekhelyre vonult, mutatja az alibistát, csak kamillázik, matinézik, társa helyesel, KGB-s. A center megint elbénázza, eltöri a labdát, lábában marad a gól, kérjél cserét! A padról a cserebogarak elindulnak melegíteni. Mindenki teszi a dolgát a vídiakemény, pokróc hentes és egyben favágó menetet rúg a labdába, és miután sokadszor ültették hintába, bepipul, rendesen faragja emberét, és aki szembejön, ott élő ember nem megy el. A flúgos fekete párduc idegesen mászkál ketrece előtt, a szűrő hajt, csúszik-mászik, a júdást kikezdi a tábor, áruló!, futballkurva!, a drukkerek köpködik a makukát, a spori csal. Vendégtámadás, de a legyező megállítja, mit lengetsz, te sínbohóc?! A házigazdák egykapuznak, tűzijátékot rendeznek, kapujukhoz szögezik a vendégeket, azok sündisznóállást vesznek fel, a védelem jól áll a lábán, a söprű kiválóan takarít. A pengés tízes egyértelműen húzóember, villog, zsebkendőnyi területen egy vírga, egy cselló, keni a pitét, aztán kiteszi üresbe, szöktet, az üveglábú kihagyja az ordító helyzetet. Mágus, cseréld már le! A bekk beleszáll ellenfelébe, egyértelmű szabi, és a csalkovics be is sárgázza. Fetrengés, ne edd meg az összes füvet!, Eljátssza a nagyhalált!, rohannak be a ravatallal. Majd az öreg róka megoldja, futni már nem tud, de itt csak lépni kell. És hiába a kirepülő ember, kipókhálózza a rövid bal vinklit, oda, pókmamához! – Ezt belepkézte. – Védhetetlen volt. – Potya gól. Anyósom kifejeli. A fazonszabász szűkít, megint egy bőrösvirsli, járatják a labdát, tiszta brazília!, a közönség ollézik. A füttyös egy rövidet és egy hosszút sípol, pihi, söridő, a horda elvonul a büfébe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.