Egotrip

Sajó László: Öt és feles

Egotrip

Sz mint szleng  (A futball ábécéje)

Derbi – fakabátok mindenhol, emeletesállatok is. A beugró megvan, a hangolás megvolt a nulladik félidőben, együtt a család, a szurkerek indulnak a szentélybe, az oroszlánbarlangba, a bejáratnál a szekurity, tapi, de így is kerülnek be pirók.

Drapik kirakva, hangorkán, kivonulnak a gárdák a mezőre (ez nem kopogó, krumpliföld), culában: dresszben, gatyában, műanyag zokniban, csukában, elöl a csékák, előttük a háromhülye, középen a vakegér, két oldalán a zászlósember és a lengető. Drukkerek köpködik a szotyit, a feketeruhást, ma te vagy feketében, holnap anyád lesz! A kanári fütyül, útjára indul a játékszer. A jobbszellő elfut, a balbunkó nem éri utol, a zsugástól (menőmanó a csávó) nagykeró, mi a fasznak fellínizel?!, az ezerfejű elégedetlen. Egy lövés, ez haza­adás, a cerberusnak csemege. Beadvány, a söprögető elvéti, a center luftot rúg, a hálóőr felszedi a pettyest. Kirúgja, a játékmester lestoppolja, kiveszi a zsírját, körömpassz, kényszerítő; az ész ad egy esernyőt, süti!, rábikázza, a bogyó a jobb ficakban köt ki, bombagól! Szedd ki! Szedd ki! Durran a kemény magban a gyújtós, a tifózók őrjöngenek, a halász szomorúan kotorássza a hálóból a pöttyöst. Közepet kezdenek, a firkás elindul, kioszt egy kötényt (az áldozat hívja a kőművest), a rárontó balhalf belépője nem sikerül, elküldi borért, indítja a balszellőt, az bead, a kapuőr kijön a rokonok elé, de mákja van, a labda lecsorog, és felszabadítanak. A spíler megveszi, megnyugtatja a bogyeszt, hanyag eleganciával ad egy nyuszit, amikor felvágják, a büntetőterületen belül, tizi! A feketerigó továbbot int, a bünti elmarad, pedig az ítélet-végrehajtó már készülődött. Áramot vezess, ne meccset! Utólag megVARozzák, a kurVAR anyátokat! A nép köpködi a bugát, ez rejtekhelyre vonult, mutatja az alibistát, csak kamillázik, matinézik, társa helyesel, KGB-s. A center megint elbénázza, eltöri a labdát, lábában marad a gól, kérjél cserét! A padról a cserebogarak elindulnak melegíteni. Mindenki teszi a dolgát a vídiakemény, pokróc hentes és egyben favágó menetet rúg a labdába, és miután sokadszor ültették hintába, bepipul, rendesen faragja emberét, és aki szembejön, ott élő ember nem megy el. A flúgos fekete párduc idegesen mászkál ketrece előtt, a szűrő hajt, csúszik-mászik, a júdást kikezdi a tábor, áruló!, futballkurva!, a drukkerek köpködik a makukát, a spori csal. Vendégtámadás, de a legyező megállítja, mit lengetsz, te sínbohóc?! A házigazdák egykapuznak, tűzijátékot rendeznek, kapujukhoz szögezik a vendégeket, azok sündisznóállást vesznek fel, a védelem jól áll a lábán, a söprű kiválóan takarít. A pengés tízes egyértelműen húzóember, villog, zsebkendőnyi területen egy vírga, egy cselló, keni a pitét, aztán kiteszi üresbe, szöktet, az üveglábú kihagyja az ordító helyzetet. Mágus, cseréld már le! A bekk beleszáll ellenfelébe, egyértelmű szabi, és a csalkovics be is sárgázza. Fetrengés, ne edd meg az összes füvet!, Eljátssza a nagyhalált!, rohannak be a ravatallal. Majd az öreg róka megoldja, futni már nem tud, de itt csak lépni kell. És hiába a kirepülő ember, kipókhálózza a rövid bal vinklit, oda, pókmamához! – Ezt belepkézte. – Védhetetlen volt. – Potya gól. Anyósom kifejeli. A fazonszabász szűkít, megint egy bőrösvirsli, járatják a labdát, tiszta brazília!, a közönség ollézik. A füttyös egy rövidet és egy hosszút sípol, pihi, söridő, a horda elvonul a büfébe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."