Egotrip

K.-nak nem maradtak emlékképei az apjáról, aki - szembeszegülve a zsidó szokásokkal - ragaszkodott hozzá, hogy fia az ő utónevét viselje. K. alig múlt kétéves, amikor apja bevonult a 109/3. számú kisegítő munkásszázad jászberényi gyűjtőhelyére. Néha azt képzelte, valóban emlékszik arra, ahogy rohan az apja felé, amikor az fehér köpenyben kilép a fogorvosi rendelő ajtaján.

Nem várt versenytársat kapott a kormány Új Tulajdonosi Programja: egy magánbiztosító kedvezményes részvényvásárlási akcióval kezdi meg működését. A kormányhoz hasonlóan ez is a kisbefektetőket kívánja támogatni: első ügyfelei 20 százalékos kedvezményt kaphatnak a majdani tőzsdei jegyzésárból, 200 ezer forint névértékű részvény erejéig. További hasonlóság (és egyben érdekesség), hogy az üzleti biztosító figyelemfelkeltő akciója nem fizetős hirdetésként került a jelentős sajtóorgánumokba (Népszabadság, index.hu, hvg.hu stb.), hanem hírügynökségi jelentés (MTI), illetve sajtótájékoztatói beszámoló részeként, éppúgy, mint a kormány politikai akciója.

Van egy kapus Angliában, úgy hívják, hogy Robinson. Neve alapján szegény hősünk híres lehetne robinzonádjairól vagy a kapufára akasztott pisztolyáról, de őt mégsem valamely nagy tette, hanem a zágrábi stadion egyetlen apró dombocskája segítette kétes ismertséghez. Ezt a szabad szemmel alig látható, végzetes kupacot az ellenfél kapusa túrogatta össze a horvát-angol mérkőzés első félidejében, hogy az esőtől csúszós talajon a labdát ráhelyezve kirúgását erről végezhesse el. Fordulás után pedig pont ezen a kitüremkedésen pattant meg Gary Neville hazaadása, méghozzá éppen csak annyira, hogy a labda nevezett Robinson lába fölött átugorva nevetségesen és védhetetlenül vánszorogjon a kapuba.

Stiller Gyula halála Száz kicsapongás szűnj meg egy percre! Vad iramában álljon a labda! Gondoljunk rá, ki el van már temetve, Aki a labdát annyira szerette, Hogy életét is oda adta. Marschalkó Teofil: Temetés után (1913. november)

Az angol író, Thomas Carlyle egyszer egy üzletember társaságában vacsorázva hosszabb fejtegetésbe kezdett. Egy idő után, megelégelve a másik bőbeszédűségét, az üzletember így fakadt ki: "Ideák, Mr. Carlyle, ezek mind puszta ideák!", amire az író ezt válaszolta: "Élt egyszer egy Rousseau nevezetű ember, aki írt egy könyvet, ami mást sem tartalmazott, csak ideákat. Ennek a könyvnek a második kiadását azoknak a bőrébe kötötték, akik kinevették az elsőt."

Kedves olvasó, ön is meg fog halni. Ezért hasznos, ha már most belegondol, hogyan fognak erről a tényről beszélni szerettei és ellenségei (ne odaátról kelljen majd mérgelődnie). A halálnak - fontosságához illően - gazdag nyelvi repertoárja van. De vajon ugyanazt jelenti-e a meghalt, megdöglött, elhunyt, kimúlt, vagy csak stíluskülönbség van köztük? És mi a különbség a stíluskülönbség és a nem-stíluskülönbség között?

A kommunizmus emigrációba kényszerítette Márait, Faludyt, és megpróbálta emigrációba kényszeríteni Konrád Györgyöt. Évekre elhallgattatta Németh Lászlót és Kassák Lajost, szilenciummal sújtotta Csurka Istvánt és Petri Györgyöt. De még ennél is többet ártott a tiltás és tűrés, a megalázás és felmagasztalás kiszámíthatatlan, züllesztő váltogatásával. Mindez közismert; az viszont kevésbé, hogy ez a rendszer különös súllyal nehezedett rá azokra, akik egyébként a feltétlen hívei voltak. A Szépirodalmi Könyvkiadónál semmilyen kéziratot nem kellett olyan aprólékos gonddal olvasni, mint a régi harcosok emlékezéseit. "Szerzőim közül - hadd sóhajtsak fel örömmel, de szomorkodva is - Goda Gábor az egyetlen, akinek a szerkesztése politikai fejtörésre kényszerít, következésképp morális gondot okoz" - írta K. egyik lektori jelentésében, 1971-ben.

Hogy mi a szöveg, mindig nehéz. A legkönnyebbnek látszó a legbb. Lásd Kosztolányi: mit a medvék lenéznek. Most hogy itt mennyire összekavarodnak a dolgok: lásd még jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Medvékben is (koalák stb.), verebekben is érintve volnék. Volnék. A szöveg(írás), a szöveg(élet) jellege: a "volnék". De vajon?

Lajos barátomat egyszer az Örsön megszólította két bőrfejű: "Te román vagy?" Lajos el volt foglalva magával, nem nagyon figyelt oda, csak úgy odavetette: "Anyád román, bazmeg." A két bőrfejű egyértelművé tette, hogy ajánlatos megállnia. Lajos csak nézett rájuk, erre egyikük elővette a személyi igazolványát (ami akkoriban még egy ronda barna könyvecske volt), és megkérdezte: "Van ilyened, bazmeg?"

A Boldogkert-Árpádföld mérkőzésen történt, egy szép tavaszi napon. A boldogkerti védők földbe gyökerezett lábbal álltak, törzsükön ágak nőttek, jó vastagok, különösen a balbunkó, aki negyvenévesen harmadvirágzását élte. Az árpádföldi középcsatár szinte a semmiből ott termett, az öt és felesen, bőséges termést hozott, a sokévi munka végre meghozta gyümölcsét, a kóser szilvát. A nézők betódultak a pályára és valóságos gólszüretet rendeztek. Csak megrázták az árpádföldi centert és potyogtak a gólok.

Furcsa jelenségre lehettünk figyelmesek az elmúlt hetekben, hónapokban. Miközben egy sor kedvezőtlen fejleménynek a papírforma szerint a forint gyengülését kellett volna előidéznie, nemzeti valutánk meglepő módon még erősödött is. A forint árfolyama fittyet hányt például arra, hogy a nemzetközi összehasonlító elemzésekben, versenyképességi és sérülékenységi rangsorokban a magyar gazdaság mostanában hátrafelé araszolgat. Arra sem gyengült a forint, hogy a költségvetési politika fellazítására buzdító népszavazási eredmény nyomán hitelminősítők és elemzők a kockázat növekedésére figyelmeztették a pénzügyi befektetőket. Mondhatjuk persze erre azt, hogy az MNB gyors kamatemeléssel vette elejét a forint megroggyanásának, de azért sejthető, hogy a félszázaléknyi többlet önmagában kevéssé lett volna hatásos, ha más tényezők nem segítenek be.

Bár a tudományos eszközökkel operáló öszszehasonlító mitológia csaknem egyidős a modern kori labdarúgással, a kutatás mindeddig mégsem fordított kellő figyelmet az egyes országok futballmítoszai közti strukturális egyezések kimutatására. A téma aktuálisabb, mint valaha, így a tátongó űrt a közeljövőben nyilván számos, Joseph Campbell nyomdokain járó mítoszkutató kívánja majd betölteni. Az alábbiakban következzék néhány adalék a születőfélben lévő komparatisztika művelői számára.

Legutóbb az 1930-as évek kedvelt erotikus szerzőjéről, gróf Zichy Tivadarról esett szó e hasábokon, ám a jeles úri huncut munkássága bízvást többet érdemel egy árva kolumnánál, s így ez alkalommal is róla, pontosabban két elfeledett művéről fogok mesélni. Mindkét mű a baljós eseményekben oly gazdag 1936-os esztendő termése, mindkét mű hamisítatlan válságtermék, s egyszersmind halvány nívójú, de fantáziadús beszámoló a kor megélt és megálmodott nemi kilengéseiről.

Ön mit adóztatna meg egy lemaradó országban a XXI. század elején?