Santa Clara

1947. július 2-án Sánta Lászlónénak, Klára asszonynak megjelent a Szűzanya a Mátrában. Egy forrást mutatott neki, melynek gyógyító ereje van azok számára, akik hittel közelítik meg. 1948 tavaszán a Szűzanya újra megjelent Sántánénak, és azt kívánta, hogy kápolna épüljön a forrás mellé. Sántáné 21 hónapot töltött ideggyógyintézetekben, de "téveszméi" feladását nem tudták elérni az orvosok.

magának elmondom úccse érti taknya nyála egybe sose engedik ki én nemsoká kimenek az etyház kivisz ezeknek nem mondok semmit imátkozok meg dúdolgatok megyen a nap a maga járásán meg eszek meg vécére mék ha kérdenek emondom a hivatalos verziót így monta a papunk hogy hát mostantó ez a hivatalos verzió elmontam szásszó de csak faggatnak akkor most neked emondom hogy vót mi az igasság valakinek el kel mondani úccse érted tán nem is hallod taknyad nyálad folyik füledből a fülzsír tanúm leszel ezen a földön én hívő lélek vagyok ott űtem minden misén pedig el kelletett gyalogóni a három falu templomába az a sokeszű aki esztet kitanáta távol a falutó felépítették a misztikus középpontban aszonták gyalogóhat a nép imrébő lászlóbó istvánbó hóba sárba van mongyuk műút de rövidebb az erdőn nem csoda hogy a nép elmaratt egyre kevesebben lettünk eccer azon veszem észre magamat én vagyok egyedül de rendes a papunk mektartotta a misét odajött monta ez vót az utósó esztán imrén lesz mise minden vasárnap de hisz a nem is templom leányom isten nemcsak a templomban lakik aszt monta hát akkor minek gyüttem én ide mindennap lelakatóták a három falu templomát ott feketéll az országút mellett üresen gondókodtam mit mondott a pap hol lakik az isten ott van mindenütt eszt is prédikáta érdekes én a templomba sose éresztem hogy ott van de mikó mentem az erdőn át ojan furcsa érzésem vót nem nem fétem sőt örűtem vagy hogy mongyam úccse érted hüje később a papunk monta ő érti ezeket hogy hát hatalmába kerített így van meg is áltam hátrafordútam körűnésztem mintha követne és vezetne valaki mentem befele valamibe közbe meg szabadúni akartam menekűtem boldogan a papunk eszt jobban ki tunná fejezni mindennap az erdőt jártam este értem haza vót hogy reggel az éccakai erdő hát aszt csak a papunk tunná leírni lámpa nékű mentem nem kellett tuttam merre kell menni vezetett nem láttam semmit eccer letepert de nem érintett meg feküttem és láttam magam alatt az avarban mozgolódó lárvákat férgeket de mindegyiket név szerint tuttam akkó most mán nem fölöttem a csillagok akkó tuttam a nevüket mindnek az uram elősző kérdeszte hol vagyok asztán beletörődött a faluba aszt monták elvadútam így is hívtak a bolond vagy vad klári a gyerekek csúfótak vad klári erdőbe jár kakálni eccer hivatott a papunk aszt hittem azér mer nem járok misére kikérdezett én emontam mindent részletesen láttam érdekli mindennap el kelletett menni hozzá monta ő is jön velem majd messzirő követ persze akkó nem éresztem semmit montam is neki tisztelendő úr elűszte belőlem az istent aszt monta istenkáromló vagyok mindent csak kitanátam bevitet a bolondokházába jártam tovább az erdőt titokban találkozgattunk aszt mondta ne mongyam el senkinek kiváltkép így monta kiváltkép a papunknak ne megint hivatott hosszan beszélt hogy milyen szerencsés vagyok éppen engem de hát a lelki szegények meg van írva és ő gondókodott a dógon és nagy esemény ez mind a kösség mind az ország és ki meri mondani monta az egész nagy egyetemes katólikus anyaszentetyház életébe nem értettem miről beszél csak az a baj monta hogy isten nem őt ne istent haggyuk ki nem vagy te apostol próféta messiás ugye nevetett a papunk beleláttam az amalgám fogsorába különben se elég látványos gajrecsegés vaddisznómocorgás a távolsági busz zaja a templom tömbje csillagok de mit szólnál mongyuk szűz máriához az kell a népnek vele találkosztál ez a hivatalos verzió de hát én semijen szűz máriát nem ismerek erre a papunk aszt monta gondojjam meg ezzel nagy szógálatot teszek a kösségnek az országnak sőt és ki merte mondani a nagy egyetemes katólikus anyaszentetyháznak és te is híres leszel édes lányom nem mindig az igasság az életre vezető út aszt hiszed minden úgy vót ahogy meg van írva de meg van írva és ez van ahogy aszt mi urunk jézus krisztus apostolai vezető apostol szent pál nyomán az etyház természetesen mi urunk jézus krisztus ötletéből megírta és eleve elrendelte most pedig menny leányom gondókoggy a mondottakon szűz mária vagy a bolondokháza én pedig szűz máriát választottam és itt vagyok a bolondokházába a papunk felépíttette a kápolnát jöttek az asszonyok és csókolgatták a kezem minha én vónék a madonna bemenekűtem a búcsúsok elől az erdőbe de nem éresztem semmit nem jött rám nem tört rám nem tepert le azóta se hazuttam mektagattam istent mekkell gyónnom évek óta nem gyóntam láttam a papunk arcát a rácson át a szájába láttam a szívéig távozz tőlem sátán kirohantam végigordítottam a falut láttam a sátánt persze meg az anyaúristent az összes szentekkel nem vót elég szűz mária kiröhögtek lefeküttem álmomba a sötét erdőn sétátam megjelent egy kislány jó estét öreganyám szerencséd hogy öreganyádnak szólítottál én vagyok a szűz mária én meg sánta lászlóné de szóliccs csak klári néninek klári néni nem tuggya hol lakik az isten amott lakik túl az akácsoron de vigyázz mert a farkas ma este még e ház elé oson a kislány aki aszt monta ő a szűz mária elindút követtem benésztem az ablakon látom hogy az ágyon a farkas fekszik ismerős vót a szája a kislány pedig aki aszt monta hogy a szűz mária befekütt mellé és akkó a farkas emberré változott és láttam hogy a papunk elszalattam mikó felébrettem nem emlékesztem semmire mentősök ébresztettek aszt monták a pap telefonált nekik azóta itt vagyok de nemsoká kivisz az etyház na hát ez az igasság de nem a tejjes most emondom senki se tuggya terhes vagyok nem értem az urammal nagyon rég vótam mással se mit vigyorog nészd mán a hüjéje lehet hogy értesz felejcsd el amit montam a saját érdekedbe tegezőggyünk erre a kis időre lehet hogy mán hónap kimenek ha emondom a titkom az etyház nem hagyhattya hogy ide szűjjem a fiamat a bolondokházába mer fiú lesz akárki meglássa törűd meg a szádat taknyos mingyá hozzák a vacsorát asztán lefekszek mán nem imátkozok csak dúdolgatok magamba megyen a nap a maga járásán míg el nem alszok