Seres László: Dekóder

  • 1997. szeptember 11.

Egotrip

A mártíromságnak új neve van: Simsa Péter. Az egészségbiztosítási önkormányzat exalelnöke, volt interjúalanyunk és cikktárgyunk, aki ellen a Népjóléti Minisztérium feljelentést tett, amiért különösen nagy értéket kezelt hűtlenül, és akinek a becsületére legyen írva, hogy legalább visszaadta mandátumát, ma már meghurcolt mártírnak látja magát, "az ország számára a csúnya-rossz tb-s bácsi lettem", mondja ez az ember a Népszabadságnak, mivel "aránytévesztésnek és alapvető torzításnak" tartja néhány pár száz milliós kis szir-szar ügy felfújását. Ez az aránytévesztett ember az interjúban egy árva szót nem szól Wesselényi utcai ingatlanról, CM klinikáról, alapítványnak szétosztott kilencmillióról, ilyenekről, nem. Ez az ember politikai tényezőként, a Semmi Se Ciki Mozgalom szerves részeként (klubtagok: Nyers Rezső, Lusztig Péter, Nikolits István, Baja Ferenc; elnök: Horn Gyula) a politikai filozófia területére is keveredik a talán nem véletlenül legnagyobb napilapban, esélyt kapva arra, hogy kifejthesse Montesquieu egyedülállóan alapos revízióját a hatalommegosztás tárgyában.

A mártíromságnak új neve van: Simsa Péter. Az egészségbiztosítási önkormányzat exalelnöke, volt interjúalanyunk és cikktárgyunk, aki ellen a Népjóléti Minisztérium feljelentést tett, amiért különösen nagy értéket kezelt hűtlenül, és akinek a becsületére legyen írva, hogy legalább visszaadta mandátumát, ma már meghurcolt mártírnak látja magát, "az ország számára a csúnya-rossz tb-s bácsi lettem", mondja ez az ember a Népszabadságnak, mivel "aránytévesztésnek és alapvető torzításnak" tartja néhány pár száz milliós kis szir-szar ügy felfújását. Ez az aránytévesztett ember az interjúban egy árva szót nem szól Wesselényi utcai ingatlanról, CM klinikáról, alapítványnak szétosztott kilencmillióról, ilyenekről, nem. Ez az ember politikai tényezőként, a Semmi Se Ciki Mozgalom szerves részeként (klubtagok: Nyers Rezső, Lusztig Péter, Nikolits István, Baja Ferenc; elnök: Horn Gyula) a politikai filozófia területére is keveredik a talán nem véletlenül legnagyobb napilapban, esélyt kapva arra, hogy kifejthesse Montesquieu egyedülállóan alapos revízióját a hatalommegosztás tárgyában.

"A társadalombiztosítás is külön hatalmi ág." Nem, nincs pont, a politikatörténetet csináló mondat folytatódik, ezért még egyszer: "A társadalombiztosítás is külön hatalmi ág, ennek működtetéséhez azonban a szabályozás nem teremtette meg az intézményi feltételeket." Hát így. Mert ha megteremtette volna, mint tette a helyi önkormányzatok esetében, ma, ugye, nem itt tartanánk, lenne áttekinthető gazdálkodás, hű kezelés, búza, lágy kenyér. Azt, hogy a tb (feladat: nem kevés járulékunk szakszerű felhasználása) önálló hatalmi ág legyen, ez az ember jellemző módon "önkormányzatiságnak" nevezi, amelynek ő az "utolsó bástyája".

Na most lehet, hogy én is önálló hatalmi ág, utolsó bástya elvtárs szeretnék lenni, ha évente több száz milliárd forintot osztogatnék közpénzből: korporatív államnak érezném magam az államban, és ha korporatív-államosítva lenne az agyam, szeretném, ha elismerően néznének rám az emberek, a portás tekintete a befolyásos és kicsit rejtélyes embereknek járó hangyányi alázatot is tartalmazná, amikor kiszállok a sötétkék metallic Mercimből, tényezőként tartanának számon, nyaliznának nekem, lobbizó tízperceket kérnének tőlem, időnként azt mondanám, hogy "szakmapolitikailag", és a titkárnőm tudná, hogy két cukorral szeretem az újságírókat.

Persze ha önálló hatalmi ág lennék, megpróbálnék szabadulni attól, hogy a PM vagy a népjóléti tárca csak úgy ellenőrizhessen, ezt ugyanis aránytévesztésnek és alapvető torzításnak tartanám. Utolsó bástyaként megtalálnám azt az intézményt, amely legendásan, megbízhatóan őrzi az önkormányzatiság függetlenségét, autonómiáját. "Egészségesebb megoldás lenne a törvényességi feladatot független szervezetre, például az ügyészségre bízni, de legalább a Miniszterelnöki Hivatalra." Szó szerint ezt mondta ez az ember. Hogy a Horn-hivatal ellenőrizze a tb-önkormányzatokat. Egy autonóm mártír utolsó kívánsága.

Tb-ügyben hallottunk már szocialista, liberális és konzervatív véleményt, most a változatosság kedvéért íme egy kilátástalan anarcho-liberális, de tényleg csak azért, mert a nemi szervem kivan a pénzünket szétkorrumpáló intézményekkel, és mert a tb-ben is rendszer-, nem pedig modellváltás kell: radikálisan csökkenjenek a tb-járulékok, múljon ki a társadalombiztosítás mint állami szervezőelv, és ezzel párhuzamosan térjünk át az önkéntes, egyéni magánbiztosításokra, individuálisan kiszámított kockázatokkal. Legyen egy alap a legszegényebbek ellátására, de amúgy sztornó, az állam és a belső kváziállam húzzon el a vérbe. Mindenki önmagáért felel elsősorban. Elég volt.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.