Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

A nők városa

Egotrip

Ha a babakocsi kereke beszorul a villamossínek közé, és nem érek vele át a zöldön, mindig a politikusokra gondolok. Őket szeretem a legjobban utálni, hiszen eleve ezért vannak.

Természetesen tudatában vagyok, hogy a Budapesti Liberális Szabadállam területén a mindenkori főpolgármester vállal felelősséget az infrastruktúra állapotáért, és készségesen hibáztatom Demszky Gábort, Tarlós Istvánt és Karácsony Gergelyt; de szoktam gondolni a kormánytagokra is, végül is tizenkettedik éve náluk az abszolút hatalom, és mégiscsak ők szokták hivatásszerűen azt verklizni, hogy csak nyugodtan dőljünk hátra és népesítsük be a körzetet, minden lehetséges segítséget megadnak ehhez.

Aztán vágás, és az ember ott találhatja magát egy bölcsődés korú, de jól táplált, nagy növésű gyerekkel a minibatárban a megújuló Nyugati pályaudvar előtt. Azt látja, hogy me­gint sikerült úgy elhujjantani milliárdokat, hogy a lezárás után újra megnyitott főbejárat három lépcsőfokára egyetlen nyavalyás rámpát sem helyeztek. Lehet kerülni a parkolón át, és valahol biztos van vagy lesz egy lift, de miért ne gördülhetnék be gyerekestől a főbejáraton, mint akárki? Még adót is fizetek. Aztán az is eszembe jut, hogy ha lenne kocsim – mint ahogy nincs, csak babakocsim van –, elszaladnék a barkácsáruházba deszkáért. Kétezer forintnál nem kerülhet többe. Az építkezéseken is olyanon tolják fel a talicskát, s ha kettőt lefektetünk a Nyugati főbejáratának lépcsőjére, az pont olyan jó lesz nekünk babakocsisoknak, meg a kerekesszékeseknek. Persze ha lenne bennem közösségi szellem – ilyenem ugyanúgy nincs, mint személygépjárművem –, akkor valamelyik crowdfunding oldalon gyűjtenék rámpákra, ahogyan pár éve egy apa szervezte meg a gyermekkórházi betegszobákban alvó szülőknek szánt pótágyak finanszírozását.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.