Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

A nők városa

Egotrip

Ha a babakocsi kereke beszorul a villamossínek közé, és nem érek vele át a zöldön, mindig a politikusokra gondolok. Őket szeretem a legjobban utálni, hiszen eleve ezért vannak.

Természetesen tudatában vagyok, hogy a Budapesti Liberális Szabadállam területén a mindenkori főpolgármester vállal felelősséget az infrastruktúra állapotáért, és készségesen hibáztatom Demszky Gábort, Tarlós Istvánt és Karácsony Gergelyt; de szoktam gondolni a kormánytagokra is, végül is tizenkettedik éve náluk az abszolút hatalom, és mégiscsak ők szokták hivatásszerűen azt verklizni, hogy csak nyugodtan dőljünk hátra és népesítsük be a körzetet, minden lehetséges segítséget megadnak ehhez.

Aztán vágás, és az ember ott találhatja magát egy bölcsődés korú, de jól táplált, nagy növésű gyerekkel a minibatárban a megújuló Nyugati pályaudvar előtt. Azt látja, hogy me­gint sikerült úgy elhujjantani milliárdokat, hogy a lezárás után újra megnyitott főbejárat három lépcsőfokára egyetlen nyavalyás rámpát sem helyeztek. Lehet kerülni a parkolón át, és valahol biztos van vagy lesz egy lift, de miért ne gördülhetnék be gyerekestől a főbejáraton, mint akárki? Még adót is fizetek. Aztán az is eszembe jut, hogy ha lenne kocsim – mint ahogy nincs, csak babakocsim van –, elszaladnék a barkácsáruházba deszkáért. Kétezer forintnál nem kerülhet többe. Az építkezéseken is olyanon tolják fel a talicskát, s ha kettőt lefektetünk a Nyugati főbejáratának lépcsőjére, az pont olyan jó lesz nekünk babakocsisoknak, meg a kerekesszékeseknek. Persze ha lenne bennem közösségi szellem – ilyenem ugyanúgy nincs, mint személygépjárművem –, akkor valamelyik crowdfunding oldalon gyűjtenék rámpákra, ahogyan pár éve egy apa szervezte meg a gyermekkórházi betegszobákban alvó szülőknek szánt pótágyak finanszírozását.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.