Titanic

Az osztálytalálkozó

Film

Az érettségi találkozó trauma cukormázzal. Tudja az ördög, hogy csak azoknak-e, akiknek a gimi nemcsak játék és mese volt, akik nem bálkirálynők és nagymenők voltak, hanem stréberek/lúzerek/pápaszemesek/fogszabályozósok/furák.

Anna Ollen svéd rendezőnő filmje után ez távolról sem egyértelmű. Ő ugyanis arról beszél, hogy mennyire szeretjük elfelejteni x év után, hogy a kamaszok a legkegyetlenebb teremtmények a világon. Ez nem egyszerű történetmesélés: csavaros narrációval szőtt, a fikció és a dokumentarizmus mezsgyéjén játszó, mindeközben önmaga műfajára is reflektáló alkotás.

A főszereplő Anna Ollen (írta, rendezte és játszotta) 20 éves osztálytalálkozóján rendkívüli pohárköszöntőt mond: régi iskolatársait szembesíti az összes sérelemmel, kegyetlenkedéssel, kiközösítéssel. Vajon hogy hat ez az immár felnőttként értékítéletet alkotó közösségre, hogyan alakulnak vissza az elfeledettnek hitt erőviszonyok? A csavar ráadásul az, hogy a történet csak fikció, az osztálytalálkozóra meg sem hívott Anna kisfilmje, amit otthonában vetít le volt iskolatársainak, arra keresve a választ, vajon miért nem akarnak vele ennyi év után sem találkozni. Látni a szereplők döbbenetét, amikor szembesülnek a róluk alkotott képpel. Az emlékek elől általában az atrocitások elszenvedői szoktak futni, itt épp fordítva: beismerhető-e felnőtt fejjel, hogy ami kamaszként heccnek tűnt, az sorsokra kiható lelki bántalmazás lehet? Tanulságos, rendkívül ügyesen előadott példabeszéd, erős színészi játékra alapozva, hirtelen vágásokkal, drámai csendekkel. Jó, hogy kinőttünk a kamaszkorból.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."