VERZIÓ melléklet

Dokumentum: Hoyerswerda | Frontex

Film

Hoyerswerda mérsékelten izgalmasnak tűnő kisváros Szászországban, valahol félúton Bautzen és Cottbus között, vagy Drezda és Cottbus között, mindegy, a valamikori NDK területén. A valamikori NDK pedig egyéb orwelli jó tulajdonságai mellett finoman szólva is tébolyodott nehéziparáról volt ismert messze földön: nemcsak Magyarországon, ahol a nyolcvanas évek elején a KISZ-fiatalok közt kifejezetten sikknek számított az NDK-ban ledolgozni egy hároméves turnust, de még a távoli Mozambikban is. Onnan is jöttek fiatalok melózni.

A film teljes időtartama alatt osztott képmezőt látunk, az egyik a városka rettenetes gyáróriását mutatja fölülről, mit mondjunk, a Csepeli Vasmű összetolva a Lenin Kohászati Művekkel és a Mátrai Hőerőművel. A másik mező szürke, mint a pokol, végig csak kis fehér pöttyök iparkodnak benne – át valamelyik határon. Át minden határon. A Frontex (az unió tagállamainak határellenőrző ügynöksége) biztonsági kameráinak képe a maga láthatatlan szürkeségével többet mutat meg a menekültsors borzalmaiból, mint a legszívszorítóbb menekülttábori riportok együttvéve. Közben egy hang elmeséli négy mozambiki munkás történetét. 1991 őszén rájuk mentek a szkinhedek, hogy is volt az? Kik is ők, s hogy kerültek az NDK-ba? S mit lehet kezdeni azzal, hogy „idegenek kifelé!”, vagy azzal, hogy ez a „fehér emberek országa”. Ja, az NDK.

Most az egész világ Németországra függeszti a tekintetét – mint már annyiszor a történelem során. Vajon mit kezdenek Hoyerswerda gyermekei az emberiség momentán legnagyobb problémájával.

Hogyan oldják meg?

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.