Egy műbotrány vége: Lars von Trier nem bűnös

  • - kg -
  • 2011. december 5.

Film

Lars von Trier: Náci vagyok! Ügyészség: Nem baj, nem bűnös.

 


Úgy tűnik, Lars von Trier fellélegezhet végre. A provokatív kedvű dán filmrendező, aki – mint az köztudomású –-, alaposan és jól kivehetően elnácizta magát az idei cannes-i filmfesztiválon, nemcsak az emberek, a fesztiválhivatalnokok és néhány érzékeny pályatárs ellenszenvét vívta ki magának, de a francia hatóságok érdeklődő figyelmét is.

 

Hitler megértése és a Führerrel szembeni együttérzésének kinyilvánítása (mely aligha volt több a minden Trier-megszólalást bearanyozó polgárpukkasztó poénoknál) a vártnál is többe került a rendezőnek. Megkövezéssel egybekötött vesszőfutása nem ért véget a fesztiválról való hivatalos kiebrudalással és a nácizást firtató újságírói attakokkal: a francia hatóságok ugyanis hivatalos eljárást és némi további meghurcolást helyeztek kilátásba. A kérdés (legalábbis számukra) az volt: sértett-e törvényt Trier, kimerítette-e a háborús bűnök tagadásának tényállását. A gyanúba kevert filmrendezőt alaposan megviselte a hercehurca: a vele készült interjúnk során maga hozta fel meglehetősen zaklatottan a rendőrségi megkeresés tényét, melyre épp aznap, az interjút megelőzően került sor. Szemmel láthatóan nehezen tért napirendre a dolog felett, s már nekünk is pedzegette, amit néhány napra rá hivatalosan is megerősített: vége a nyilvános megszólalásoknak, soha többé nem áll a sajtó nyilvánossága elé. Fogadalmához egyelőre hűen tartja magát, olyannyira, hogy a december 3-i Európai Filmdíjak átadóján meg sem jelent – távollétében felesége vette át a Melankóliáért a legjobb filmnek járó díjat, s egy Trier által küldött barátságos integetéssel tolmácsolta az elnémult rendező üzenetét.

 

Öröm az örömben, hogy a Cineuropa.org-on frissen felbukkant hír szerint az ügyészség végre elhatározta magát, hogy pontot tesz e mindenki (rendező, fesztivál, hatóság) számára méltatlan ügy végére. A grasse-i ügyészség (mely októberben még Trier kihallgatását kérte) úgy nyilatkozott, hogy szándékában áll ejteni az ügyet, s erről már értesítették is az igazságügyi minisztériumot. Kis szerencsével Trier ügye hamarosan nem lesz több poros kartotékadatnál, és a rendező minden energiáját készülő pornográf filmjének, a The Nymphomaniacnek szentelheti. Alig várjuk a cannes-i fogadtatást.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.