Egy műbotrány vége: Lars von Trier nem bűnös

  • - kg -
  • 2011. december 5.

Film

Lars von Trier: Náci vagyok! Ügyészség: Nem baj, nem bűnös.

 


Úgy tűnik, Lars von Trier fellélegezhet végre. A provokatív kedvű dán filmrendező, aki – mint az köztudomású –-, alaposan és jól kivehetően elnácizta magát az idei cannes-i filmfesztiválon, nemcsak az emberek, a fesztiválhivatalnokok és néhány érzékeny pályatárs ellenszenvét vívta ki magának, de a francia hatóságok érdeklődő figyelmét is.

 

Hitler megértése és a Führerrel szembeni együttérzésének kinyilvánítása (mely aligha volt több a minden Trier-megszólalást bearanyozó polgárpukkasztó poénoknál) a vártnál is többe került a rendezőnek. Megkövezéssel egybekötött vesszőfutása nem ért véget a fesztiválról való hivatalos kiebrudalással és a nácizást firtató újságírói attakokkal: a francia hatóságok ugyanis hivatalos eljárást és némi további meghurcolást helyeztek kilátásba. A kérdés (legalábbis számukra) az volt: sértett-e törvényt Trier, kimerítette-e a háborús bűnök tagadásának tényállását. A gyanúba kevert filmrendezőt alaposan megviselte a hercehurca: a vele készült interjúnk során maga hozta fel meglehetősen zaklatottan a rendőrségi megkeresés tényét, melyre épp aznap, az interjút megelőzően került sor. Szemmel láthatóan nehezen tért napirendre a dolog felett, s már nekünk is pedzegette, amit néhány napra rá hivatalosan is megerősített: vége a nyilvános megszólalásoknak, soha többé nem áll a sajtó nyilvánossága elé. Fogadalmához egyelőre hűen tartja magát, olyannyira, hogy a december 3-i Európai Filmdíjak átadóján meg sem jelent – távollétében felesége vette át a Melankóliáért a legjobb filmnek járó díjat, s egy Trier által küldött barátságos integetéssel tolmácsolta az elnémult rendező üzenetét.

 

Öröm az örömben, hogy a Cineuropa.org-on frissen felbukkant hír szerint az ügyészség végre elhatározta magát, hogy pontot tesz e mindenki (rendező, fesztivál, hatóság) számára méltatlan ügy végére. A grasse-i ügyészség (mely októberben még Trier kihallgatását kérte) úgy nyilatkozott, hogy szándékában áll ejteni az ügyet, s erről már értesítették is az igazságügyi minisztériumot. Kis szerencsével Trier ügye hamarosan nem lesz több poros kartotékadatnál, és a rendező minden energiáját készülő pornográf filmjének, a The Nymphomaniacnek szentelheti. Alig várjuk a cannes-i fogadtatást.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)