Egy műbotrány vége: Lars von Trier nem bűnös

  • - kg -
  • 2011. december 5.

Film

Lars von Trier: Náci vagyok! Ügyészség: Nem baj, nem bűnös.

 


Úgy tűnik, Lars von Trier fellélegezhet végre. A provokatív kedvű dán filmrendező, aki – mint az köztudomású –-, alaposan és jól kivehetően elnácizta magát az idei cannes-i filmfesztiválon, nemcsak az emberek, a fesztiválhivatalnokok és néhány érzékeny pályatárs ellenszenvét vívta ki magának, de a francia hatóságok érdeklődő figyelmét is.

 

Hitler megértése és a Führerrel szembeni együttérzésének kinyilvánítása (mely aligha volt több a minden Trier-megszólalást bearanyozó polgárpukkasztó poénoknál) a vártnál is többe került a rendezőnek. Megkövezéssel egybekötött vesszőfutása nem ért véget a fesztiválról való hivatalos kiebrudalással és a nácizást firtató újságírói attakokkal: a francia hatóságok ugyanis hivatalos eljárást és némi további meghurcolást helyeztek kilátásba. A kérdés (legalábbis számukra) az volt: sértett-e törvényt Trier, kimerítette-e a háborús bűnök tagadásának tényállását. A gyanúba kevert filmrendezőt alaposan megviselte a hercehurca: a vele készült interjúnk során maga hozta fel meglehetősen zaklatottan a rendőrségi megkeresés tényét, melyre épp aznap, az interjút megelőzően került sor. Szemmel láthatóan nehezen tért napirendre a dolog felett, s már nekünk is pedzegette, amit néhány napra rá hivatalosan is megerősített: vége a nyilvános megszólalásoknak, soha többé nem áll a sajtó nyilvánossága elé. Fogadalmához egyelőre hűen tartja magát, olyannyira, hogy a december 3-i Európai Filmdíjak átadóján meg sem jelent – távollétében felesége vette át a Melankóliáért a legjobb filmnek járó díjat, s egy Trier által küldött barátságos integetéssel tolmácsolta az elnémult rendező üzenetét.

 

Öröm az örömben, hogy a Cineuropa.org-on frissen felbukkant hír szerint az ügyészség végre elhatározta magát, hogy pontot tesz e mindenki (rendező, fesztivál, hatóság) számára méltatlan ügy végére. A grasse-i ügyészség (mely októberben még Trier kihallgatását kérte) úgy nyilatkozott, hogy szándékában áll ejteni az ügyet, s erről már értesítették is az igazságügyi minisztériumot. Kis szerencsével Trier ügye hamarosan nem lesz több poros kartotékadatnál, és a rendező minden energiáját készülő pornográf filmjének, a The Nymphomaniacnek szentelheti. Alig várjuk a cannes-i fogadtatást.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.