Film

Egyiptom istenei

Film

Minden arany, ami fénylik: van giccs és csillogás, CGI, robotállattá alakuló istenek. Sok pénz. Igazán vehettek volna egy valamirevaló forgatókönyv­írót is, hogy az Egyiptom istenei kicsit több legyen, mint az óegyiptomi mitológia Power Rangersszé turbózott változata. Főleg azért, mert a Nílus menti istenek történetei – az égbolton hajózó Ré és Apofisz küzdelme, az újjászülető Ozirisz és a gonosz testvér, Széth vetélkedése, az isteni trónt nyerő Hórusz, a túlvilági igazság tollpihéje – csupán önmagukban is iszonyúan izgalmasak.

Ezek helyett itt erős leegyszerűsítéssel és egy Aladdin-hasonmással van dolgunk, aki az áhított nő érdekében kénytelen beleavatkozni az isteni csatározásba. A sivatagba száműzött Széth – maga az ókor fenegyereke, Gerard Butler – átvenné a trónt, és hiperistenné tákolná önmagát. Ellenfele „Hórusz és szeme”, utóbbi itt pattogó-fénylő üveggolyóvá minősül, amitől szerencsétlen főhősünk megfosztatik; de a szakirányú Trónok harcából is ismert Nikolaj Coster-Waldau jól hozza a figurát, hozzá van szokva ugyanis testrészei elvesztéséhez. A fénypont (átvitt és szoros értelemben) a Napistent, Rét alakító Geoffrey Rush, aki miatt legalább öt percig úgy érezzük, hogy ezt azért jó volt látni. A mélypont az alvilág, amely teljesen értelmezhetetlenül van a krétai labirintus szimbólumával ábrázolva – az alkotók tán kettőt lapoztak a törikönyvben. De látványt, azt kapunk. Az isteni Egyiptom nagy és színes PC-játék, elhanyagolható és kínos átvezető párbeszédekkel. Ozirisz pedig tizennégy darabban forog a sírjában.

Forgalmazza a Big Bang Media

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.