„Hőst akartam faragni belőlük” - Jacques Audiard filmrendező

Film

Dheepan – Egy menekült története című filmjével elvitte az idei Cannes-i Fesztivál Arany Pálmáját. A csütörtöktől nálunk is látható film rendezőjével egy párizsi mozi kávézójában találkoztunk.

Magyar Narancs: Mire a Dheepan eljutott a mozikba, már minden a menekültválságról szólt Európában. Ebben a közegben a film Párizsba érkező Srí Lanka-i menekültjének története könnyen politikai felhangokat kaphat.

Jacques Audiard: Nézze, én nem úgy kelek reggelente, hogy na, akkor most csinálok egy jó kis politikai filmet. De van szemem, látom, hogy a Dheepan egy szörnyen átpolitizált közegbe érkezett, csakhogy én 5 éve kezdtem neki, amikor még a szíriai háború sehol sem volt. Az, hogy ma ki mit lát bele a filmbe, nem rajtam múlik; rajtam az múlt, és ha úgy tetszik, ez az én politikai állásfoglalásom, hogy szépen elhatároztam: olyan francia filmet csinálok, amiben ismeretlen színészek tamilul beszélnek. Szép gondolat volt, csak a pénzt kellett felhajtani hozzá – én pedig, hátam mögött a Rozsda és csont nemzetközi sikerével, 7 millió eurót tudtam felhajtani egy tamilul beszélő francia filmre.

MN: Ha 10 milliót kér, elhajtják?

JA: Azért nem rossz pénz a hét se. Több lakás is kitelne belőle. Hiba is lett volna ezt a filmet többől megcsinálni.

false

MN: A címszereplő Dheepan gazdasági bevándorló vagy menekült?

JA: Egyértelműen menekült. Politikai menekült. A tamil tigrisekkel együtt harcolt, a bajtársai segítenek neki Srí Lankáról kijutni. A filmem kitalált történet, de ami a kijutás rendszerét, a bajtársi segítségnyújtást illeti, aligha jártunk messze a valóságtól.

MN: A bevándorlásellenes francia pártok, például a Le Pen-féle Nemzeti Front, nem találta meg a filmjét? Mutogathattak volna, hogy na, tessék, ez a Srí Lanka-i is hazugsággal jut hozzá a menekültstátuszhoz…

JA: Nagy ívben teszek rá, mit gondolnak a politikusok a filmemről. Franciaország túlságosan is be van zárva a maga burkába; lehet, hogy Le Penék veszik át a hatalmat hamarosan, lehet, hogy mások, de hogy ki milyen interpretációval áll elő egy játékfilmmel, történetesen a Dheepannal kapcsolatban, az finoman szólva is hidegen hagy. Én egyetlenegy dolgot akartam ezzel a filmemmel: arcot és nevet adni azoknak az itt élő bevándorlóknak, akik, míg mi a kávénkat kevergetjük a kávéházi asztalunknál, rózsát vagy öngyújtót árusítanak az utcáról. Hőst akartam faragni belőlük.

false

MN: Az átlag franciát érdekli egyáltalán a menekültválság, vagy inkább az izgatja, hogy az elnök Julie Gayet színésznővel él együtt?

JA: Merem remélni, hogy a menekültválságot azért nagyobb problémaként éljük meg. Ami engem illet, hogy Hollande épp kivel jár, az a legcsekélyebb mértékben sem érdekel.

MN: A francia filmtörténet két nagy kalapost ismer: Jean-Pierre Melville-t, aki sosem vált meg cowboykalapjától, és önt, aki, ha nem is öltözik cowboynak, télen-nyáron kalapban jelenik meg a nyilvánosság előtt. Fashion statement ez, vagy netán Melville-imádat rejlik a kalap hátterében?

JA: A kopaszságom áll a háttérben. A kopasz ember legfőbb mentsvára a kalap. A kopasz filmrendezőé is. Az igazat megvallva nem rajongok Melville filmjeiért különösebben. Amiket a legtöbben istenítenek; A szamurájt vagy A vörös kört, ki nem állhatom. Ezekben a gengszterek oly mértékben stilizáltak, hogy az már a debilitás határát súrolja. Egyetlen Melville-filmért tudok úgy istenigazából rajongani: a német megszállás alatt játszódó Árnyékhadseregért.

false

MN: Ami a gengsztereket illeti, A prófétában valódi nehézfiúkkal vette körül magát a hitelesség érdekében.

JA: Börtönviselt fickókat alkalmaztam statisztának. Kellett a filmnek az ő tapasztalatuk. Mivel én sosem voltam börtönben, szükségem volt rájuk. Volt egy asszisztensem, szintén hajdani börtönlakó, ő segített a szereplők kiválogatásában. Külön érzéke volt ahhoz, hogy meg tudja mondani, kiben bízhatunk a nehézfiúk közül. Mert nemcsak a megfelelő pofa kellett, de legalább ilyen fontos volt, hogy az illető nem fog lelépni a 15 hetes forgatás alatt.

MN: Melville rajongott az amerikai kultúrá­ért, ami öntől sem áll távol: a Halálos szívdobbanás egy amerikai film remake-je…

JA: James Toback Fingers című filmjét még a bemutatása évében, ’78-ban láttam Párizsban. Hogy beszippantott, az nem kifejezés. Nagyon nehéz volt később hozzájutnom, hogy lekerült a moziműsorról, 20 év alatt talán, ha kétszer láttam. Toback filmje zárta le az új-hollywoodiak nagy korszakát, a Scorsese–Cimino–Coppola–Rafelson-éra zárófilmje volt, és egyben az amerikai független film karikatúrája is. Távolról sem tökéletes alkotás, de a legkedvesebb filmem az új-hollywoodi próbálkozások közül. Szegény Rafelson és Cimino, jól eltűntek! Pedig Ciminótól A szarvasvadász micsoda film! Kevés annál csodálatosabb filmet ismerek.

Interjúnk a Dheepan főszereplőjével, Antonythasan Jesuthasannal itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”