„Hőst akartam faragni belőlük” - Jacques Audiard filmrendező

Film

Dheepan – Egy menekült története című filmjével elvitte az idei Cannes-i Fesztivál Arany Pálmáját. A csütörtöktől nálunk is látható film rendezőjével egy párizsi mozi kávézójában találkoztunk.

Magyar Narancs: Mire a Dheepan eljutott a mozikba, már minden a menekültválságról szólt Európában. Ebben a közegben a film Párizsba érkező Srí Lanka-i menekültjének története könnyen politikai felhangokat kaphat.

Jacques Audiard: Nézze, én nem úgy kelek reggelente, hogy na, akkor most csinálok egy jó kis politikai filmet. De van szemem, látom, hogy a Dheepan egy szörnyen átpolitizált közegbe érkezett, csakhogy én 5 éve kezdtem neki, amikor még a szíriai háború sehol sem volt. Az, hogy ma ki mit lát bele a filmbe, nem rajtam múlik; rajtam az múlt, és ha úgy tetszik, ez az én politikai állásfoglalásom, hogy szépen elhatároztam: olyan francia filmet csinálok, amiben ismeretlen színészek tamilul beszélnek. Szép gondolat volt, csak a pénzt kellett felhajtani hozzá – én pedig, hátam mögött a Rozsda és csont nemzetközi sikerével, 7 millió eurót tudtam felhajtani egy tamilul beszélő francia filmre.

MN: Ha 10 milliót kér, elhajtják?

JA: Azért nem rossz pénz a hét se. Több lakás is kitelne belőle. Hiba is lett volna ezt a filmet többől megcsinálni.

false

MN: A címszereplő Dheepan gazdasági bevándorló vagy menekült?

JA: Egyértelműen menekült. Politikai menekült. A tamil tigrisekkel együtt harcolt, a bajtársai segítenek neki Srí Lankáról kijutni. A filmem kitalált történet, de ami a kijutás rendszerét, a bajtársi segítségnyújtást illeti, aligha jártunk messze a valóságtól.

MN: A bevándorlásellenes francia pártok, például a Le Pen-féle Nemzeti Front, nem találta meg a filmjét? Mutogathattak volna, hogy na, tessék, ez a Srí Lanka-i is hazugsággal jut hozzá a menekültstátuszhoz…

JA: Nagy ívben teszek rá, mit gondolnak a politikusok a filmemről. Franciaország túlságosan is be van zárva a maga burkába; lehet, hogy Le Penék veszik át a hatalmat hamarosan, lehet, hogy mások, de hogy ki milyen interpretációval áll elő egy játékfilmmel, történetesen a Dheepannal kapcsolatban, az finoman szólva is hidegen hagy. Én egyetlenegy dolgot akartam ezzel a filmemmel: arcot és nevet adni azoknak az itt élő bevándorlóknak, akik, míg mi a kávénkat kevergetjük a kávéházi asztalunknál, rózsát vagy öngyújtót árusítanak az utcáról. Hőst akartam faragni belőlük.

false

MN: Az átlag franciát érdekli egyáltalán a menekültválság, vagy inkább az izgatja, hogy az elnök Julie Gayet színésznővel él együtt?

JA: Merem remélni, hogy a menekültválságot azért nagyobb problémaként éljük meg. Ami engem illet, hogy Hollande épp kivel jár, az a legcsekélyebb mértékben sem érdekel.

MN: A francia filmtörténet két nagy kalapost ismer: Jean-Pierre Melville-t, aki sosem vált meg cowboykalapjától, és önt, aki, ha nem is öltözik cowboynak, télen-nyáron kalapban jelenik meg a nyilvánosság előtt. Fashion statement ez, vagy netán Melville-imádat rejlik a kalap hátterében?

JA: A kopaszságom áll a háttérben. A kopasz ember legfőbb mentsvára a kalap. A kopasz filmrendezőé is. Az igazat megvallva nem rajongok Melville filmjeiért különösebben. Amiket a legtöbben istenítenek; A szamurájt vagy A vörös kört, ki nem állhatom. Ezekben a gengszterek oly mértékben stilizáltak, hogy az már a debilitás határát súrolja. Egyetlen Melville-filmért tudok úgy istenigazából rajongani: a német megszállás alatt játszódó Árnyékhadseregért.

false

MN: Ami a gengsztereket illeti, A prófétában valódi nehézfiúkkal vette körül magát a hitelesség érdekében.

JA: Börtönviselt fickókat alkalmaztam statisztának. Kellett a filmnek az ő tapasztalatuk. Mivel én sosem voltam börtönben, szükségem volt rájuk. Volt egy asszisztensem, szintén hajdani börtönlakó, ő segített a szereplők kiválogatásában. Külön érzéke volt ahhoz, hogy meg tudja mondani, kiben bízhatunk a nehézfiúk közül. Mert nemcsak a megfelelő pofa kellett, de legalább ilyen fontos volt, hogy az illető nem fog lelépni a 15 hetes forgatás alatt.

MN: Melville rajongott az amerikai kultúrá­ért, ami öntől sem áll távol: a Halálos szívdobbanás egy amerikai film remake-je…

JA: James Toback Fingers című filmjét még a bemutatása évében, ’78-ban láttam Párizsban. Hogy beszippantott, az nem kifejezés. Nagyon nehéz volt később hozzájutnom, hogy lekerült a moziműsorról, 20 év alatt talán, ha kétszer láttam. Toback filmje zárta le az új-hollywoodiak nagy korszakát, a Scorsese–Cimino–Coppola–Rafelson-éra zárófilmje volt, és egyben az amerikai független film karikatúrája is. Távolról sem tökéletes alkotás, de a legkedvesebb filmem az új-hollywoodi próbálkozások közül. Szegény Rafelson és Cimino, jól eltűntek! Pedig Ciminótól A szarvasvadász micsoda film! Kevés annál csodálatosabb filmet ismerek.

Interjúnk a Dheepan főszereplőjével, Antonythasan Jesuthasannal itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.