„Így nem lettem szülésznő” - Sandra Hüller színésznő

Film

A Toni Erdmann hősnőjét alakító Sandra Hüllert Lipcsében értük el Skype-on, hogy a női humoristáktól Dieter Bohlenig sok mindenről beszélgessünk.

Magyar Narancs: A Toni Erdmann rendezője azt mondja, hogy a hírhedt amerikai humorista, Andy Kaufman videóiból merítette az ihletet. A színészeknek is fel kellett készülniük Kaufmanból?

Sandra Hüller: Kaufman híres birkózószáma a lányokkal kötelező volt. És az exnőjével készített interjú is. Meg a Saturday Night Live-os fellépései. A rendezőnk kíváncsi volt, osztjuk-e ezt a fajta humort, mert a film is ebbe az irányba megy.

MN: Andy Kaufman 1984-ben meghalt, de sokak szerint ez csak egy hoax, és itt él közöttünk. Ön melyik oldalon áll Kaufman-ügyben?

SH: Biztosat nem tudok, de azt igen, hogy ha Andy Kaufman él, akkor Elvis is él, és Bowie is. Sakkoznak Jimmy Deannel. Komikusokban az ízlésem főleg a nők felé tendál, nálam Amy Schumer és Kristen Wiig viszi a prímet. Wiig az abszolút csúcs, nincs nála viccesebb ember a Földön pillanatnyilag. A fiúk közül eléggé bírom Louis C. K.-t, bár olykor túl cinikus az én ízlésemnek. A helyi erők közül Christoph Maria Herbst és Olli Dittrich áll közel hozzám. És hogy egy nőt is mondjak; ott van Anka Engelke, és vannak új lányok is, de őket még nem ismerem eléggé.

false

MN: Egy karót nyelt, karrierista menedzsert játszik a filmben. Vonzotta valaha is a corporate életérzés?

SH: Az NDK-ban születtem, ott nem ilyen álmokat dédelgettek a gyerekek. Ha valami, akkor bába szerettem volna lenni. Meg kellett ígérnem a szüleimnek, hogy ha a színművészetinek valamiért befellegzik, kitanulok valami rendes szakmát. Hát, így nem lettem szülésznő. A megingás csak később jött el, már dolgozó színész voltam, amikor először komolyabban elbizonytalanodtam. Azóta is dédelgetek magamban egy kis álmot, hogy mit is csinálnék, ha nem színészkednék.

MN: Mit csinálna?

SH: Ez egy titkos álom.

MN: Nincs olyan kritika a filmről, mely ne tenne említést a Toni Erdmann két emlékezetes jelenetéről: az egyikben ön egy Whitney Houston-számot énekel teli torokból, a másikban meztelenül fogadja a kollégákat. Melyik volt a nagyobb kihívás?

false

SH: Az éneklés. Tombolt a forróság, és sokan voltunk a lakásban. Sokat kísérleteztünk, az első öt-hat felvételen még vesztesként, megadóan, szomorúan nyomom – amikor visszanéztük, láttuk, hogy ez így merő unalom, valami mást kell kitalálnunk. Hát, kitaláltunk valami mást, egy nem megadó verziót.

MN: Ami a popzene és a humor, ha nem is a szándékos humor találkozását illeti, létezik egy híres német találmány, Modern Talkingnak hívták, és a nyolcvanas években hódított.

SH: Gyerek voltam még, nem vállalom a felelősséget. Sem a Modern Talkingért, sem azért, mert volt egy LP-m tőlük; rongyosra hallgattam. Igaz, inkább a fiúk, mintsem a zenéjük vonzott. Hangsúlyozom, gyerek voltam még. Elnézést kérek mindenkitől! És önnek fogalma sincs, mit csinál ma Dieter Bohlen, de mi, németek nagyon is jól tudjuk. Ha bekapcsoljuk a tévét, Dieter Bohlent látjuk, ahogy mások énektehetségét zsűrizi. Ez azért egy veszélyes helyzet.

MN: A film híres, meztelenkedő jelenete nem okozott nehézséget?

SH: Az biztos, hogy a meztelenkedést nem tanítják az iskolában. Nem volt ilyen kurzusunk a színművészetin. Nagy megkönnyebbülést jelentett, hogy azért voltak olyanok is a stábban, akik nem voltak meztelenek, mert hallottam én már olyan esetről is, amikor a rendező is nekivetkőzött, és így instruálta a meztelen színészeket. Ez lett volna csak az igazi rém­álom. Szerencsére a stábtagokon rajta maradt a ruha. Két napig forgattuk a jelenetet.

false

MN: A Rövidre vágva című Altman-filmnek van egy hangulatában hasonló, meztelenjelenete; Julianne Moore deréktól lefelé meztelenül veszekszik a fiújával, miközben vasaláshoz készülődik.

SH: És mi lenne a párhuzam?

MN: Hát, hogy a meztelenség nem a néző nyálcsorgatását szolgálja.

SH: Ritkaságszámba megy filmen, hogy a meztelenség valami teljesen hétköznapi dolognak tűnjön fel. Nekünk, nőknek, ha meztelennek kell lenni a kamera előtt, annak mindig valami szexuális tartalma is van. Nem úgy a Toni Erdmannban; ezért is szerettem annyira csinálni, mert itt nincs felfújva a dolog, vagy legalábbis nincs benne semmi szexuális.

MN: A közönség és a kritikusok nagy kedvence volt a film Cannes-ban, mégsem kapott semmit, mintha a zsűri megbüntette volna önöket. Gondolom, diplomatikusnak kell lennie, ha erről kérdezik.

SH: Nem tudom, mi történt, de nem kell diplomatikusnak lennem, senki sem kért ilyesmire. Ha nyerünk valamit, lehet, hogy fel kell mennem a színpadra, és arra nem álltam volna készen. Szóval, rendben van ez így. Ahogy nagy kedvencem, Kate Tempest mondja: It’s yours when you’re ready to receive it.

 

Interjúnk a Toni Erdmann rendezőjével itt olvasható.

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.