Film

„Herr Lang, azt mi döntjük el, ki a zsidó”

Diktátor volt, aki életveszélybe sodorta a színészeit. Zseni volt, akit Hitler is imádott, de ő csak önmagát imádta. Menekült volt, aki megrendezte Molnár Ferenc Liliomát. De mindenekelőtt az M és a Metropolis rendezője volt – Fritz Langról életrajzírójával, Patrick McGilligannel beszélgettünk.

Petrezselyempacsirta

Amikor Sztupa és Troché a Napsugár kisvendéglőbe siettek, egész különös képet mutatott az utca, csend volt: eltűntek a kóbor kutyák. Nem tudta elzavarni őket addig senki emberfia, nem tudta befogni őket a legkegyetlenebb gyepmester sem. Most nem voltak sehol. Az utca mégsem volt néptelen, kinn dolgoztak az emberek, meszelték vadul a házuk előtti fák szárát. Volt olyan, amin már a koronáig ért a fehérség, s volt, amin épp most sinkózott a pemzli.
  • tévésmaci
  • 2014. május 17.

Isten fia

Nehéz pusztán esztétikai szempontok szerint beszélni egy olyan filmről, mely a nyugati kultúra kanonikus történetét tárja elénk, bármilyen újraértelmezési szándék és alternatív olvasati lehetőség felkínálása nélkül, egy olyan kulturális közegben, ahol minden lehet (és kell is, hogy legyen) újraértelmezés és reflexió tárgya.

Nagytudásúak

Nem tudjuk elhessegetni a gondolatot, hogy a Franciaország legtehetségtelenebb tanárainak és legrosszabb gimnáziumának találkozását elmesélő mozgókép valamiféle önéletrajzi ihletésből születhetett.
  • Szabó Ádám
  • 2014. május 17.

„Wilder vagyok, kapja be!”

Volt újságíró és dzsigoló, filmes és műgyűjtő. Freud ajtót mutatott neki, Hollywood leghatalmasabb urát viszont ő küldte melegebb égtájakra. És nem mellesleg ő volt Hollywood legnagyobb rendezőegyénisége – Billy Wilderről Joseph McBride filmtörténésszel beszélgettünk.

„Túl sok vagyok” – Romain Duris színész

A franciák nagy kedvence ötvenes évekbeli írógépek és csinos gépírókisasszonyok közt látható a Populaire kisasszony című, frissen bemutatott komédiában. Arsène Lupin és Molière megtestesítőjével, a Tajtékos napok és a Gadjo Dilo főszereplőjével Párizsban találkoztunk.
  • - kg -
  • 2014. május 15.

Sasköszörű

Amikor Sztupa és Troché nyertek egy állatkertet, először is állatokról kellett gondoskodniuk. Pénztárosnak, beengedő embernek, perecesnek tömegek jelentkeztek, még olyan is akadt, aki az állatgondozói beosztások felől érdeklődött, de állatnak nem pályázott senki. Sem madárnak, sem emlősnek, hogy a többiekről már ne is beszéljünk. Így hát állatokat kellett szerezni. Az állat- és kirakodóvásárok szóba sem jöhettek, hisz' drágák voltak és rendszerint vidéken tartották őket, gazban és napraforgószagban, az meg kinek hiányzik.
  • tévésmaci
  • 2014. május 10.

Noé

Világvége-történet, példázat és emberiségdráma a vásznon, s a tét sem csekély: az emberiség sorsa és Darren Aronofsky eddig hibátlan pedigréje forog kockán. A rendező ambíciója ehhez mérten nagy - úgy akarja felmondani a leckét az özönvíztörténettől csak pusztításképeket váró plázanézőknek, hogy közben igyekszik szerzői kézjegyeket is ejteni az Araráton innenről és túlról.
  • Szabó Ádám
  • 2014. május 10.