Film

Az évből még három hónap hátravan ugyan, de nem kockáztatunk sokat, ha kijelentjük, hogy ami a kitermelt filmek súlyát illeti, 2013 az amerikai mozi legsoványabb esztendeje a Bonnie és Clyde bemutatása óta eltelt évtizedekben.

Vajon miért készült el ez a film? A készítők új szempontokat szeretnének kínálni a volt walesi hercegné megítéléséhez? Igazságot akarnak neki szolgáltatni, mert ő maga erre sajnos már nem képes? Leleplezni egy tragikus sorsú asszony nagy titkát? Esetleg ábrázolni azt, hogy milyen nehéz is szeretni egy félistennői szférába emelt közszereplőt?

A szlovák rögvalót feltérképező Köszönöm, jólnak ugyan se humora, se rabbija, mégis mindenki úgy fest benne, mintha bent volna a kecske.

Befejezni tudni kell, és most senki sem vitathatja, hogy a Breaking Bad magasan a talajszint felett, zajosan, forrón és számos szikrát vetve bucskázott át a nemlétezés kapuján. Vince Gilligan, a szürke középiskolai kémiatanárból cukorkakék csodadrogot főző bűnözőzsenivé emelkedő/aljasuló Walter White rémmeséjének legfőbb tervezője kivételes formát mutatott az utolsó mérföldeken.

Amikor Sztupa és Troché találkoztak a vándorbíróval, gyönyörű augusztusi éjszaka haladt a Sigurcello Circus karavánja Borjádról Lőrincre. Troché a liliputi ugrócsoporttal, Sztupa a műlovarnő kocsiján utazott, s éppen azt fejtegette, hogy valaha - meglehet, pontosan ezen a helyen - egy híres, nagyon fiatal magyar költő és vendéglátója választottak maguknak valamit, amikor a kocsik mellett, az árokparton, menetiránnyal szemben rohanó direttore hangja félbeszakította.

Hol van Kisbika? A sporttáskában. Nem, ez nem Rejtő, de akár lehetne az. Amíg élt, Kisbika jó fiú lehetett, mert Denzel Washington és Mark Wahlberg is fájlalja, hogy Kisbika feje egy sporttáskában pihen a krumplisaláta mellett.

Mondhatnánk, hogy Wong Kar-wai filmje igazi wuxia, amely a kungfuhős életét, kalandjait beszéli el; ám igazából csak annyit mondhatunk, hogy A nagymester annak készült, de nem lett az. Az Ip Man életét feldolgozó nagyszabású mozi nem igazán marad meg az életrajz keretei között, ami talán nem is baj.

Ha egy hatéves kisfiú fejhangon sikít végig másfél órát, akkor nyilván kissé elmaradt a fejlődésben, de a helyzet még nem reménytelen: retardáltsága talán csak látszólagos, és idővel elkezd majd emberformát ölteni.

Időutazós romantikus komédiáját most kezdték játszani a mozik – az Időről időre bájos női főszereplőjével Londonban találkoztunk, hogy megvitassuk: hogyan nem britesedett el (bár igény az lett volna rá), s miként csúszott ki a száján egy világraszóló trágárság. Vigyázat: az interjú édességet is tartalmaz!

A friss Nobel-díjas Alice Munro szövegei utat találtak a filmvászonra is. 2006-ban például Sarah Polley készített finom, szívszorító filmet az írónő egyik novellájából. Mi pont akkoriban beszéltünk a rendezőnővel.

Mozikban a Mocsok, interjúalanyunk Filth című regényének filmváltozata. A Trainspottinggal befutó író vaskos skót akcentussal válaszolt telefonon nekiszegezett kérdéseinkre.