VERZIÓ 19

Visszavonulás, Fordulj a Nap felé, A karmester, f@ck this job

  • Narancs
  • 2022. november 2.

Film

Négy filmajánló a 19. Verzió fesztiválról – 2. rész

Visszavonulás „Már megszülettél, amikor ez a háború elkezdődött?” – kérdezi az egyik zöld sapkás ifjú társától, miközben épp kapkodva készülődnek a kivonulásra Afganisztánból. Az Egyesült Államok közel húszéves háborúja alatt katonák generációi jöttek és mentek, maradandó nyomot hagyva az országon. A tálibok – akik ellen az afgán hadsereg tagjait kiképzik – részben maguk is ezen intervenció termékei.

 

Tudjuk, hogy végződött az amerikai exodus, ezért nehéz néznivaló Matthew Heineman dokumentumfilmje. A rendezőtől nem idegen a harctéri dramaturgia; előző filmjében (The First Wave) egészségügyi dolgozók küzdöttek a koronavírus ellen. A pátosz akkor és most is kedvelt eszköze: a tálibok arctalan, sötétben bujkáló ellenségek, míg a napszítta bőrű zöldsapkások (akik szívük szerint maradnának, hogy megvédjék az országot, mely hosszú ottlétük alatt hozzájuk nőtt) és a derék afgán katonák markáns alakként állnak előttünk. Különösen Sami Sadat, a fiatal, fotogén afgán tábornok, akit az amerikaiak csak részben tudnak felkészíteni a harcra a rohanvást végrehajtott kivonulás közepette. Sadat az utolsó pillanatig kitart, barátait és rengeteg alulképzett, rosszul felszerelt katonát feláldozva. A film legmegrázóbb képsorai talán a lőszert, utánpótlást és járműveket szorgosan pusztító amerikai katonákhoz kapcsolódnak: a méregdrága javakat sem az elkeseredett Sadat, sem a tálibok nem kaparinthatják meg. Heineman nem a finom árnyalatok rendezője, ez a filmje is éles, mint a kés. (Bacsadi Zsófia)

Vetítik: november 9-én és 13-án 20.45-kor a Művész Buñuel Termében; 16-án 16.00-kor a Toldi nagytermében

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.