Interjú

„Társadalmi emlékeztető”

Jon Shenk dokumentumfilmes

Film

Készített filmet a menekültek beilleszkedésétől kezdve a klímaválságon át a szexuális zaklatásokig sok mindenről. Művei jellemzően a Netflixen futnak, így emberek millióihoz jutnak el – ilyen az idei Oscar-jelölt Vezess haza! című rövid dokumentumfilmje is. Az alkotót a filmben bemutatott hajléktalankrízisről, a streamingplatformmal folytatott közös munkáról és a Star Warsról is kérdeztük.

Magyar Narancs: A Vezess haza! a hajléktalanok helyzetét mutatja be Los Angeles, San Francisco és Seattle városában. Az Egyesült Államokban több mint félmillió hajléktalan él, hánnyal vették fel a kapcsolatot?

Jon Shenk: Konzultáltunk a filmben szereplő városok hajléktalanokat segítő szervezeteivel, és sokat segítettek az önkéntesek és szociális munkások is, akik jól ismerik a szállókat és a hajléktalantáborokat. Engedélyt kaptunk, hogy felvételi interjúkat is felvegyünk, amelyeket akkor készítenek, ha valaki első alkalommal jelentkezik hajléktalanszállóra. Ilyenkor felmérik az életkörülményeiket és lehetőségeiket is. Egy másik alkalommal egy sátortáborban forgattunk a kaliforniai Berkeley-ben: az itt lakók külön kis önkormányzatot alkotnak, például megszavazták egymás között, hozzájárulnak-e a forgatásokhoz.

MN: A dokumentumfilm tanúsága szerint szinte bárki hajléktalanná válhat.

JS: Meg akartuk érteni, hogy hogyan maradhat valaki otthon nélkül, s mi kényszeríti rá, hogy az utcán, sátorban vagy menhelyen aludjon. Az Egyesült Államok gazdasága úgy működik, hogy az alacsonyabb osztályba tartozó embe­rek hatalmas nehézségekbe ütköznek a lakásfenntartás terén. Ha minimálbért keresel, különösen veszélyeztetett vagy. Az olyan városokban, mint San Francisco, ahol a lakbér folyamatosan emelkedik, elég egy váratlan kiadás, egy betegség, ha kirúgnak vagy kevesebb órában foglalkoztatnak – ilyenkor családi támogatás nélkül egykettőre az utcára kerülhetsz. Forgatáskor újra és újra szembesültünk azzal, hogy ezek az emberek pont olyanok, mint mi, a különbség mindössze annyi, hogy ők szerencsétlenebbül jártak nálunk.

MN: A Vezess haza! után máshogy tekint az út menti sátrakra?

JS: Harminc éve élek San Franciscóban, itt nevelem a gyerekeimet. A szemem előtt vált a hajléktalanság egyre nagyobb krízissé. Ezek az emberek szó szerint az utcáinkon élnek, nap mint nap találkozunk velük munkába, étterembe vagy épp boltba menet. Megszoktuk, hogy nem veszünk róluk tudomást – ez egy rémes dolog, de én is ugyanígy teszek, ilyen az emberi természet. Alkotóként az volt a legfontosabb feladatom, hogy emlékeztessem a nézőket az emberiességre.

MN: Tartja még a kapcsolatot a film szereplőivel? Dokumentumfilmesként el szokta engedni a hősei kezét?

JS: Kapcsolatban maradok a szereplőimmel. A Vezess haza! egyik főszereplője, Lewis például nagyon jó barátommá vált. Sajnos a kutyáját – a film végén látható Lunát – tavaly elütötte egy autó, de igyekeztünk segíteni neki a veszteség feldolgozásában. Három szereplő csatlakozhatott hozzánk az Oscar-gálára is, remekül éreztük magunkat. Futuristic nevű szereplőnk a Hollywood Boulevard-on táncolt, épp a díjátadó helyszínéül szolgáló Dolby Theatre-rel szemben vettük fel a produkcióját. Ő is ott volt velünk a vörös szőnyegen, interjúkat adott és végig jól szórakozott. Mára szerencsére sikerült otthonhoz jutnia. Eric, a szociális munkás egy elképesztő figura, tinédzserként ő is az utcán élt, megjárta a börtönt, most pedig arra áldozza az életét, hogy másoknak segítsen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”