Interjú

„Társadalmi emlékeztető”

Jon Shenk dokumentumfilmes

Film

Készített filmet a menekültek beilleszkedésétől kezdve a klímaválságon át a szexuális zaklatásokig sok mindenről. Művei jellemzően a Netflixen futnak, így emberek millióihoz jutnak el – ilyen az idei Oscar-jelölt Vezess haza! című rövid dokumentumfilmje is. Az alkotót a filmben bemutatott hajléktalankrízisről, a streamingplatformmal folytatott közös munkáról és a Star Warsról is kérdeztük.

Magyar Narancs: A Vezess haza! a hajléktalanok helyzetét mutatja be Los Angeles, San Francisco és Seattle városában. Az Egyesült Államokban több mint félmillió hajléktalan él, hánnyal vették fel a kapcsolatot?

Jon Shenk: Konzultáltunk a filmben szereplő városok hajléktalanokat segítő szervezeteivel, és sokat segítettek az önkéntesek és szociális munkások is, akik jól ismerik a szállókat és a hajléktalantáborokat. Engedélyt kaptunk, hogy felvételi interjúkat is felvegyünk, amelyeket akkor készítenek, ha valaki első alkalommal jelentkezik hajléktalanszállóra. Ilyenkor felmérik az életkörülményeiket és lehetőségeiket is. Egy másik alkalommal egy sátortáborban forgattunk a kaliforniai Berkeley-ben: az itt lakók külön kis önkormányzatot alkotnak, például megszavazták egymás között, hozzájárulnak-e a forgatásokhoz.

MN: A dokumentumfilm tanúsága szerint szinte bárki hajléktalanná válhat.

JS: Meg akartuk érteni, hogy hogyan maradhat valaki otthon nélkül, s mi kényszeríti rá, hogy az utcán, sátorban vagy menhelyen aludjon. Az Egyesült Államok gazdasága úgy működik, hogy az alacsonyabb osztályba tartozó embe­rek hatalmas nehézségekbe ütköznek a lakásfenntartás terén. Ha minimálbért keresel, különösen veszélyeztetett vagy. Az olyan városokban, mint San Francisco, ahol a lakbér folyamatosan emelkedik, elég egy váratlan kiadás, egy betegség, ha kirúgnak vagy kevesebb órában foglalkoztatnak – ilyenkor családi támogatás nélkül egykettőre az utcára kerülhetsz. Forgatáskor újra és újra szembesültünk azzal, hogy ezek az emberek pont olyanok, mint mi, a különbség mindössze annyi, hogy ők szerencsétlenebbül jártak nálunk.

MN: A Vezess haza! után máshogy tekint az út menti sátrakra?

JS: Harminc éve élek San Franciscóban, itt nevelem a gyerekeimet. A szemem előtt vált a hajléktalanság egyre nagyobb krízissé. Ezek az emberek szó szerint az utcáinkon élnek, nap mint nap találkozunk velük munkába, étterembe vagy épp boltba menet. Megszoktuk, hogy nem veszünk róluk tudomást – ez egy rémes dolog, de én is ugyanígy teszek, ilyen az emberi természet. Alkotóként az volt a legfontosabb feladatom, hogy emlékeztessem a nézőket az emberiességre.

MN: Tartja még a kapcsolatot a film szereplőivel? Dokumentumfilmesként el szokta engedni a hősei kezét?

JS: Kapcsolatban maradok a szereplőimmel. A Vezess haza! egyik főszereplője, Lewis például nagyon jó barátommá vált. Sajnos a kutyáját – a film végén látható Lunát – tavaly elütötte egy autó, de igyekeztünk segíteni neki a veszteség feldolgozásában. Három szereplő csatlakozhatott hozzánk az Oscar-gálára is, remekül éreztük magunkat. Futuristic nevű szereplőnk a Hollywood Boulevard-on táncolt, épp a díjátadó helyszínéül szolgáló Dolby Theatre-rel szemben vettük fel a produkcióját. Ő is ott volt velünk a vörös szőnyegen, interjúkat adott és végig jól szórakozott. Mára szerencsére sikerült otthonhoz jutnia. Eric, a szociális munkás egy elképesztő figura, tinédzserként ő is az utcán élt, megjárta a börtönt, most pedig arra áldozza az életét, hogy másoknak segítsen.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.