Interjú

„Társadalmi emlékeztető”

Jon Shenk dokumentumfilmes

Film

Készített filmet a menekültek beilleszkedésétől kezdve a klímaválságon át a szexuális zaklatásokig sok mindenről. Művei jellemzően a Netflixen futnak, így emberek millióihoz jutnak el – ilyen az idei Oscar-jelölt Vezess haza! című rövid dokumentumfilmje is. Az alkotót a filmben bemutatott hajléktalankrízisről, a streamingplatformmal folytatott közös munkáról és a Star Warsról is kérdeztük.

Magyar Narancs: A Vezess haza! a hajléktalanok helyzetét mutatja be Los Angeles, San Francisco és Seattle városában. Az Egyesült Államokban több mint félmillió hajléktalan él, hánnyal vették fel a kapcsolatot?

Jon Shenk: Konzultáltunk a filmben szereplő városok hajléktalanokat segítő szervezeteivel, és sokat segítettek az önkéntesek és szociális munkások is, akik jól ismerik a szállókat és a hajléktalantáborokat. Engedélyt kaptunk, hogy felvételi interjúkat is felvegyünk, amelyeket akkor készítenek, ha valaki első alkalommal jelentkezik hajléktalanszállóra. Ilyenkor felmérik az életkörülményeiket és lehetőségeiket is. Egy másik alkalommal egy sátortáborban forgattunk a kaliforniai Berkeley-ben: az itt lakók külön kis önkormányzatot alkotnak, például megszavazták egymás között, hozzájárulnak-e a forgatásokhoz.

MN: A dokumentumfilm tanúsága szerint szinte bárki hajléktalanná válhat.

JS: Meg akartuk érteni, hogy hogyan maradhat valaki otthon nélkül, s mi kényszeríti rá, hogy az utcán, sátorban vagy menhelyen aludjon. Az Egyesült Államok gazdasága úgy működik, hogy az alacsonyabb osztályba tartozó embe­rek hatalmas nehézségekbe ütköznek a lakásfenntartás terén. Ha minimálbért keresel, különösen veszélyeztetett vagy. Az olyan városokban, mint San Francisco, ahol a lakbér folyamatosan emelkedik, elég egy váratlan kiadás, egy betegség, ha kirúgnak vagy kevesebb órában foglalkoztatnak – ilyenkor családi támogatás nélkül egykettőre az utcára kerülhetsz. Forgatáskor újra és újra szembesültünk azzal, hogy ezek az emberek pont olyanok, mint mi, a különbség mindössze annyi, hogy ők szerencsétlenebbül jártak nálunk.

MN: A Vezess haza! után máshogy tekint az út menti sátrakra?

JS: Harminc éve élek San Franciscóban, itt nevelem a gyerekeimet. A szemem előtt vált a hajléktalanság egyre nagyobb krízissé. Ezek az emberek szó szerint az utcáinkon élnek, nap mint nap találkozunk velük munkába, étterembe vagy épp boltba menet. Megszoktuk, hogy nem veszünk róluk tudomást – ez egy rémes dolog, de én is ugyanígy teszek, ilyen az emberi természet. Alkotóként az volt a legfontosabb feladatom, hogy emlékeztessem a nézőket az emberiességre.

MN: Tartja még a kapcsolatot a film szereplőivel? Dokumentumfilmesként el szokta engedni a hősei kezét?

JS: Kapcsolatban maradok a szereplőimmel. A Vezess haza! egyik főszereplője, Lewis például nagyon jó barátommá vált. Sajnos a kutyáját – a film végén látható Lunát – tavaly elütötte egy autó, de igyekeztünk segíteni neki a veszteség feldolgozásában. Három szereplő csatlakozhatott hozzánk az Oscar-gálára is, remekül éreztük magunkat. Futuristic nevű szereplőnk a Hollywood Boulevard-on táncolt, épp a díjátadó helyszínéül szolgáló Dolby Theatre-rel szemben vettük fel a produkcióját. Ő is ott volt velünk a vörös szőnyegen, interjúkat adott és végig jól szórakozott. Mára szerencsére sikerült otthonhoz jutnia. Eric, a szociális munkás egy elképesztő figura, tinédzserként ő is az utcán élt, megjárta a börtönt, most pedig arra áldozza az életét, hogy másoknak segítsen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.