Hallott már valaki olyan ínyencről, aki pár szem hamvas szilva után sóvárog? Maximum folyékony formájában (azaz pálinkaként). Nem tartozik a leginkább vágyott gyümölcseink közé, pedig a gyümölcsfaállományunkból mindenkire két szilvafa jut. A gourmet-dobogó tetejére sokaknál a falun, üstben főzött, sűrű, szinte fekete, savanykás-füstös ízű szilvalekvár kerülne – házi derelyében, papucsban vagy akár csak egy szelet kenyéren. Az ezüstérmet megosztva a két legfinomabb desszertszilva: a Reine Claude és a Mirabella (magyarul: fosóka) kapják – előbbi kerek, zöld ringlót Claudia királynéról, I. Ferenc francia király feleségéről nevezték el, utóbbi lotaringiai fajta. Mindkettő édes, lédús, zamatos. Harmadik helyezést pedig aszalt formájában érdemel – így az ageni szilva a világ leghíresebbje –, vörösborban párolva, marokkói fűszeres ragukban vagy Armagnackal kevert fagylaltban.
A hazai, zamatos szilvákkal (Stanley, Topend) is kiváló fogásokat készíthetünk: hideg, rozmaringos szilvakrémlevest, karamellizált ragut pohárkrémekhez, piskótákhoz, mandulakrémes pitét, morzsasütit, fokhagymával töltött ecetes szilvát, vagy éppen az alábbi, tartalmasabb kacsasültet. Gyömbér, fokhagyma, szójaszósz és némi csili zökkentik ki a szilva édességét.
Plusz egy bónusz szilva: a szilvákat egészben hagyjuk, megszurkáljuk. Egy befőttesüvegbe tesszük (kb. fél kilót), megszórjuk kevés nádcukorral, majd az egészet leöntjük egy egész üveg ginnel. Karácsonyig békén hagyjuk, majd csak akkor bontjuk.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
