Hallott már valaki olyan ínyencről, aki pár szem hamvas szilva után sóvárog? Maximum folyékony formájában (azaz pálinkaként). Nem tartozik a leginkább vágyott gyümölcseink közé, pedig a gyümölcsfaállományunkból mindenkire két szilvafa jut. A gourmet-dobogó tetejére sokaknál a falun, üstben főzött, sűrű, szinte fekete, savanykás-füstös ízű szilvalekvár kerülne – házi derelyében, papucsban vagy akár csak egy szelet kenyéren. Az ezüstérmet megosztva a két legfinomabb desszertszilva: a Reine Claude és a Mirabella (magyarul: fosóka) kapják – előbbi kerek, zöld ringlót Claudia királynéról, I. Ferenc francia király feleségéről nevezték el, utóbbi lotaringiai fajta. Mindkettő édes, lédús, zamatos. Harmadik helyezést pedig aszalt formájában érdemel – így az ageni szilva a világ leghíresebbje –, vörösborban párolva, marokkói fűszeres ragukban vagy Armagnackal kevert fagylaltban.
A hazai, zamatos szilvákkal (Stanley, Topend) is kiváló fogásokat készíthetünk: hideg, rozmaringos szilvakrémlevest, karamellizált ragut pohárkrémekhez, piskótákhoz, mandulakrémes pitét, morzsasütit, fokhagymával töltött ecetes szilvát, vagy éppen az alábbi, tartalmasabb kacsasültet. Gyömbér, fokhagyma, szójaszósz és némi csili zökkentik ki a szilva édességét.
Plusz egy bónusz szilva: a szilvákat egészben hagyjuk, megszurkáljuk. Egy befőttesüvegbe tesszük (kb. fél kilót), megszórjuk kevés nádcukorral, majd az egészet leöntjük egy egész üveg ginnel. Karácsonyig békén hagyjuk, majd csak akkor bontjuk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
