A szilvával nem lehet előre időpontot egyeztetni, amikor az őszi napfény finoman beérleli, és éppen le lehet szedni, mielőtt lepottyanna a fáról, akkor mese nincs, szedni kell. Ha tehát az ember egy nagyobb mennyiséghez jut, akkor szinte aznap fel kell dolgozni, s ehhez talán jól jönnek az alábbi ötletek. A szilva is olyan gyümölcs, amely annyira pazar, bíbor árnyalatot kap a hőkezelés alatt, hogy az ember nem győz betelni a látványával. A falun, üstben főzött, sűrű, szinte fekete, savanykás-füstös ízű szilvalekvár kötelező kamrakincs (de ilyenből vásárolni is lehet kiválókat), az aszalt szilvát is sokszínűen lehet használni – ragukban, levesekben (például ciberében, vagy erdélyi poéka levesben, amely füstölt hússal készül). Számos különleges feldolgozási módja létezik a szilvának a világban: például az umebosi, e számunkra valószínűleg idegen ízű, de hazájában, Japánban rendkívül népszerű, sós, savanyú, eltett japán szilvaféle.
Alább rögtön három ötlet (plusz egy bónusz ital a kimaradó gyümölcsre). Mind a három kisebb mennyiségre szóló alaprecept, ezt lehet igény szerint megtöbbszörözni, és tetszőleges üvegbe zárni. Mindegyik kiváló kísérője sajtoknak, sülteknek, grillkolbászoknak, kacsának, libának. Egy szilvás dátumot azért beírhatunk a naptárakba: a gint majd karácsonykor nyitjuk!
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
