A szilvával nem lehet előre időpontot egyeztetni, amikor az őszi napfény finoman beérleli, és éppen le lehet szedni, mielőtt lepottyanna a fáról, akkor mese nincs, szedni kell. Ha tehát az ember egy nagyobb mennyiséghez jut, akkor szinte aznap fel kell dolgozni, s ehhez talán jól jönnek az alábbi ötletek. A szilva is olyan gyümölcs, amely annyira pazar, bíbor árnyalatot kap a hőkezelés alatt, hogy az ember nem győz betelni a látványával. A falun, üstben főzött, sűrű, szinte fekete, savanykás-füstös ízű szilvalekvár kötelező kamrakincs (de ilyenből vásárolni is lehet kiválókat), az aszalt szilvát is sokszínűen lehet használni – ragukban, levesekben (például ciberében, vagy erdélyi poéka levesben, amely füstölt hússal készül). Számos különleges feldolgozási módja létezik a szilvának a világban: például az umebosi, e számunkra valószínűleg idegen ízű, de hazájában, Japánban rendkívül népszerű, sós, savanyú, eltett japán szilvaféle.
Alább rögtön három ötlet (plusz egy bónusz ital a kimaradó gyümölcsre). Mind a három kisebb mennyiségre szóló alaprecept, ezt lehet igény szerint megtöbbszörözni, és tetszőleges üvegbe zárni. Mindegyik kiváló kísérője sajtoknak, sülteknek, grillkolbászoknak, kacsának, libának. Egy szilvás dátumot azért beírhatunk a naptárakba: a gint majd karácsonykor nyitjuk!
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
