A Margit híd budai hídfője alatt lévő átjárót a Batthyány térig meghosszabbított szentendrei HÉV-vel együtt adták át 1972-ben. Innen lehet lejutni a HÉV peronjához, illetve feljutni a 4-es, 6-os villamosok megállóhelyére. Eredetileg jegypénztár, trafik, újságos és büfé működött itt, ma is van valamilyen vegyesbolt, ám aki a hetvenes évek hangulatát, modernista építészeti megoldásait keresi e helyen, nagyot csalódik. 2011-ben, fittyet hányva a korábbi stílusra, olyan csempeburkolatot ragasztottak fel, amely megszólalásig hasonlít a kisföldalattiéra, a különbség mindössze annyi, hogy a közismert fehér-barna helyett – nyilván a HÉV miatt – ez fehér-zöld színű. Noha 2011 óta számos borzalmas dolog épült a hazug nosztalgia jegyében, e rémes falfelület továbbra is elrettentő példa.
Mindez csak azért érdekes, mert a BAH-csomópontnál álló Aranyhíd vendéglőben (Hegyalja út 64.) ugyanilyen csempeburkolat van a falon. Sokkal kisebb mennyiségben, mint a Margit híd alatt, így nem is annyira zavaró. Arra nem emlékszünk, hogy milyen burkolat volt itt korábban, de bizonyosan nem ilyen. Az Esti Hírlap 1977. július 4-i cikke alapján, amelyben azt írják, hogy „a Hegyalja bisztró helyiségeiben – Aranyhíd néven – osztrák sörözőt nyitnak”, mindent leuraló faburkolatra tippelünk, ám arra mérget is vennénk, hogy a korabeli étlapon nem sorakozott 212 tétel.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
