A tarhonyáról első hallásra a többségnek a sokak által kedvelt, egyszerű és laktató pásztortarhonya ugrik be, eszünkbe sem jut, hogy a világ más részein is a hétköznapi főzés fontos alapanyaga. Pedig számos kultúrában hasonló népszerűségnek örvend, mint nálunk. Szardínián az egyik legtipikusabb étel készül belőle, frègula (vagy fregola) sarda néven fut, és halakkal, levesesen főzik. Hozzájuk Észak-Afrikából érkezett, úgy, hogy a ligurok Tabarkából (ma Tunézia része) importálták, Szardínián keresztül. A legjellegzetesebb elkészítési módja egy klasszikus leves, kagylóval, a sziget nyugati oldalán pedig szárd paella készül belőle (a négyszáz éves spanyol megszállás nyoma). Neve a latin „fricare” (dörzsölni) szóból ered: durumlisztet vízzel tésztamorzsává dörzsölnek, majd speciális rostán át szitálják – pont úgy, mint a kuszkuszt vagy a tarhonyát. A morzsát megszárítják, majd kétszer megpirítják. Libanonban matfoul, az algériai berbereknél abazine elnevezésekkel illetik, Izraelben p’titim néven ismert. A történet szerint az ország első miniszterelnöke, David Ben-Gurion kérte fel az egyik legnagyobb élelmiszeripari üzemet, hogy mizrahi zsidók szükségleteit kielégítendő, fejlesszen ki terméket, amely a rizs és a kuszkusz alternatívájaként szolgálhat. A gyerekek kedvence manapság is, de a séfek is előszeretettel használják – köretként, salátákba, ragukkal, keleti fűszerezéssel, mint például az alább ajánlott, kiadós egytálételben.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
