chili&vanília

Édeskeserű  

Gasztro

Kávés, édeskeserű csokoládés korong

Nem mintha a csokoládé kimondottan szezonális alapanyag lenne, jöhet nyár vagy tél, mindig helye van a desszertpalettán (sőt, sós fogásokban is, de az egy másik ügy). Mégis, ahogy szürkülnek a napok, előtérbe kerülnek az édeskeserű sütemények, forró italok, kekszek is. A kakaó mesés sagája az Újvilág buja, trópusi erdeiben kezdődik, ahol a kakaóbabot egykor kézzel őrölték, hogy a maják és aztékok (csilivel, fűszerekkel ízesített) szent nedűje váljék belőle. Később Hernán Cortés hajóján átutaztatják a fél világon, hogy aztán (némileg megédesítve) Európa királyi udvarainak kedvenc itala legyen, a 19. században megszületik a holland kakaópor. Végül elérkezik a mába, amikor már kifinomult, modern technológiákkal dolgozzák fel, a cukrászat és édességipar legnépszerűbb hozzávalójaként. Gyorstalpaló csokoládétörténelem három mondatban. Az alább ajánlott csokoládés korong már-már átverés: ránézésre ártatlan, kávé mellé kínált keksz, valójában egy csupa csokoládés, keksz álarcba bújtatott csokitorta, illetve brownie. Krémes, gazdag, csak a csokoládéról szól. Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen minőségű az alapanyag, használjunk magas, legalább 60–70 százalékos kakaótartalmú étcsokoládét! Édességek esetében nem szükséges ennél feljebb menni, az ennél magasabb tartalmú csokoládék már túl erőteljesek lennének. Nagyon fontos a korong sózása, ha nem elegendő, lapos ízű lesz, hiába a kiváló alapanyag. Bátrabbak a tetejére is szórhatnak néhány nagyobb szem tengeri sót, nem fogják megbánni. Szép őszi növényekkel körülvéve évszaknak megfelelő, látványos tálalást is adhatunk neki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.