chili&vanília

Édeskeserű  

Gasztro

Kávés, édeskeserű csokoládés korong

Nem mintha a csokoládé kimondottan szezonális alapanyag lenne, jöhet nyár vagy tél, mindig helye van a desszertpalettán (sőt, sós fogásokban is, de az egy másik ügy). Mégis, ahogy szürkülnek a napok, előtérbe kerülnek az édeskeserű sütemények, forró italok, kekszek is. A kakaó mesés sagája az Újvilág buja, trópusi erdeiben kezdődik, ahol a kakaóbabot egykor kézzel őrölték, hogy a maják és aztékok (csilivel, fűszerekkel ízesített) szent nedűje váljék belőle. Később Hernán Cortés hajóján átutaztatják a fél világon, hogy aztán (némileg megédesítve) Európa királyi udvarainak kedvenc itala legyen, a 19. században megszületik a holland kakaópor. Végül elérkezik a mába, amikor már kifinomult, modern technológiákkal dolgozzák fel, a cukrászat és édességipar legnépszerűbb hozzávalójaként. Gyorstalpaló csokoládétörténelem három mondatban. Az alább ajánlott csokoládés korong már-már átverés: ránézésre ártatlan, kávé mellé kínált keksz, valójában egy csupa csokoládés, keksz álarcba bújtatott csokitorta, illetve brownie. Krémes, gazdag, csak a csokoládéról szól. Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen minőségű az alapanyag, használjunk magas, legalább 60–70 százalékos kakaótartalmú étcsokoládét! Édességek esetében nem szükséges ennél feljebb menni, az ennél magasabb tartalmú csokoládék már túl erőteljesek lennének. Nagyon fontos a korong sózása, ha nem elegendő, lapos ízű lesz, hiába a kiváló alapanyag. Bátrabbak a tetejére is szórhatnak néhány nagyobb szem tengeri sót, nem fogják megbánni. Szép őszi növényekkel körülvéve évszaknak megfelelő, látványos tálalást is adhatunk neki.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)