kertész lesek

KGB

  • kertész lesek
  • 2017. október 28.

Gasztro

A budapesti kiülős helyeknek is van hierarchiája. Ha a csúcsnak a Dunakorzó teraszai számítanak, az alvilágot egyértelműen a főútvonalak járdáira kipakolt asztalok és székek testesítik meg: elég a Nagykörúton végigmenni, hogy egyértelművé váljék, a füstös, zajos közegben a filléres kocsmáknak és a gyorsbüféknek áll a zászló. A Kálvin tér V. kerületi felé­re is ráillik mindez, sorakoznak a kiülősök, talán csak a csehókat hiányolhatjuk közülük. Közös bennük a rapid fogyasztás és a felszolgálás hiánya, de kinek is lenne kedve hosszasan időzni a csatazajban?

Elsőre az itt található KGB nevű helyről sem feltételezünk többet. A nevet inkább turistacsalogatónak gondolnánk, bár manapság már az orosz vonatkozású gyorsbüfé sem lenne túlzottan meglepő. De azt a legmerészebb álmunkban sem hittük volna, hogy a három bűvös betű a Kálvin Gastro Bistro rövidítése, mint ahogy azt sem, hogy felszolgálás is van, meg nagy ívű választék.

A libatepertőkrém házi kenyérrel (1290 Ft) kellemes indításnak bizonyul, legfeljebb a mellé adott erős paprikával bánhattak volna diszkrétebben, mert ahol felbukkan, ott minden íznek nyoma vész. Úgy tűnik, a cuccból a rizstésztás kacsalevesbe (1290 Ft) is jutott, ezért nem a meghatottságtól csordul ki a könnyünk. Amúgy nem lenne rossz, sőt a tésztába csomagolt hús kifejezetten nagy ötlet, de miért nem lehetett azt a paprikát külön szervírozni?

Mostanában gyakori jelenség, hogy a hamburger a hely nevét viseli, noha alapból semmiféle nevet nem lenne szabad viselnie, már azon kívül, hogy hamburger. Az itt kapható KGB-burger (2250 Ft) mégis rászolgál a megkülönböztetésre: nemcsak dupla adag húst és sajtot csomagoltak a kitűnő zsemlébe, de a szószuk is eredeti, és a zöldeket is jól csoportosították. Ám a nagy mutatványnak a főtt marhapofát (2690 Ft) tekinthetjük, amit mézes paszternákkal és gesztenyével tálalnak. Az omlós húshoz remekül passzolnak az édes és fanyar ízek.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.