Lassan kezdetét veszi az ősz, még piroslanak az utolsó, édes paradicsomok, de már lesz zöld adag, amelynek nem lesz ideje beérni. Egy-két hétig még tobzódhatunk, de aztán lecseng az idei paradicsomszezon, az utolsó zöldekkel búcsúztatjuk. Egy kosárban, szobahőmérsékleten szép lassan utóérnek ugyan, de az már nem az igazi, akkor inkább rakjuk el zölden. Ezt változatosan lehet megtenni, a kedvencem pedig Olia Hercules, a Londonban élő ukrán származású szakácsnő kovászolt savanyúsága, amelyet a lestyán és a csili tesz különlegessé. A zöld paradicsomot más formában ritkán használjuk, pedig számos konyhában van hagyománya. Készíthetünk belőle frissítő paradicsomlevest (mondjuk finomra kockázott kandírozott zellerszárral és baconnel a tetején), fűszeres savanyúságot (az arab konyhában dívik), pikáns lekvárt (Christine Ferber francia dzsemguru fahéjjal, Segal Viktor séf csillagánizzsal fűszerezi), esetleg sültek mellé kínálható üdítő, csípős salsát (hasonlóan a mexikói tomatillóhoz, amely egyébként nem azonos a zöld paradicsommal). Fontos, hogy a zöld paradicsom kemény, éretlen és valóban egyenletesen élénkzöld legyen.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
