chili&vanília

Serpenyős almás-mézes palacsinta

Gasztro

Receptjét 1966. április 10-i számában közölte a The New York Times. 

Mézzel főzött sárgarépa-főzelék – mert a répa nemcsak édes, hanem a korongokat az arannyal is asszociálják, így a jómód ígéretét is hozza. Gránátalma, amelynek sok magja az érdemeinket testesíti meg. A hal fejét is tartalmazó halétel, ami jó példát mutató vezetőre utal. Nem utolsósorban pedig természetesen a mézbe mártott alma, ami az elkövetkezendő év vágyott édességét hivatott jelképezni. A többi közt ezeket a szimbolikus ételeket szokás fogyasztani az idén szeptember 15-én beköszöntő Ros Hasánakor, vagyis a zsidó újévkor.

A barhesz ilyenkor az egyébként hosszúkás, fonott helyett kerek, mert ez is a teljes, kerek évet és az élet folyamatosságát jelképezi. Világszerte almás sütemények, almás rétesek, almás piték, mézes desszertek kerülnek az ünnepi asztalra, ehhez ad egy ötletet az alábbi, szuperegyszerű palacsinta.

Receptjét 1966. április 10-i számában közölte a The New York Times. Szerzője Craig Claiborne, az újság gasztronómiai rovatának első férfi írója volt, aki 1957-ben vette át az addig szinte kizárólag háziasszonyokat célzó oldal szerkesztését. Az olvasók számára egészen újfajta tartalmat honosított meg: étteremkritikákat, séfportrékat publikált, számos ázsiai és mexikói fogással ismertette meg az akkortájt kulinárisan kimondottan konzervatív ízlésű közönséget.

A ’66-os recept Claiborne elmondása szerint bizonyos David Eyre-től származott, aki akkoriban a Honolulu Magazine főszerkesztőjeként tevékenykedett. Utóbbi pedig állítólag az 1919-es megjelenésű, The Hotel St. Francis Cookbook szakácskönyvben talált receptet frissítette fel. Akármi is a valóság, tény, hogy régi és annál egyszerűbb elkészítési módról van szó: forró, olvasztott vajjal kikent serpenyőbe öntik a palacsintatésztát, amelyet sütőben sütnek meg. A palacsinta megduzzad, mint egy szuflé, a széle enyhén karamellizálódik, ropogós lesz. A tetejét porcukorral szórták meg és citromlével csepegtették. Ennek már egy továbbfejlesztett változata az almás kiadás. Tálaláskor mézet csurgatunk rá. Sáná tova!

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.