chili&vanília

Serpenyős almás-mézes palacsinta

Gasztro

Receptjét 1966. április 10-i számában közölte a The New York Times. 

Mézzel főzött sárgarépa-főzelék – mert a répa nemcsak édes, hanem a korongokat az arannyal is asszociálják, így a jómód ígéretét is hozza. Gránátalma, amelynek sok magja az érdemeinket testesíti meg. A hal fejét is tartalmazó halétel, ami jó példát mutató vezetőre utal. Nem utolsósorban pedig természetesen a mézbe mártott alma, ami az elkövetkezendő év vágyott édességét hivatott jelképezni. A többi közt ezeket a szimbolikus ételeket szokás fogyasztani az idén szeptember 15-én beköszöntő Ros Hasánakor, vagyis a zsidó újévkor.

A barhesz ilyenkor az egyébként hosszúkás, fonott helyett kerek, mert ez is a teljes, kerek évet és az élet folyamatosságát jelképezi. Világszerte almás sütemények, almás rétesek, almás piték, mézes desszertek kerülnek az ünnepi asztalra, ehhez ad egy ötletet az alábbi, szuperegyszerű palacsinta.

Receptjét 1966. április 10-i számában közölte a The New York Times. Szerzője Craig Claiborne, az újság gasztronómiai rovatának első férfi írója volt, aki 1957-ben vette át az addig szinte kizárólag háziasszonyokat célzó oldal szerkesztését. Az olvasók számára egészen újfajta tartalmat honosított meg: étteremkritikákat, séfportrékat publikált, számos ázsiai és mexikói fogással ismertette meg az akkortájt kulinárisan kimondottan konzervatív ízlésű közönséget.

A ’66-os recept Claiborne elmondása szerint bizonyos David Eyre-től származott, aki akkoriban a Honolulu Magazine főszerkesztőjeként tevékenykedett. Utóbbi pedig állítólag az 1919-es megjelenésű, The Hotel St. Francis Cookbook szakácskönyvben talált receptet frissítette fel. Akármi is a valóság, tény, hogy régi és annál egyszerűbb elkészítési módról van szó: forró, olvasztott vajjal kikent serpenyőbe öntik a palacsintatésztát, amelyet sütőben sütnek meg. A palacsinta megduzzad, mint egy szuflé, a széle enyhén karamellizálódik, ropogós lesz. A tetejét porcukorral szórták meg és citromlével csepegtették. Ennek már egy továbbfejlesztett változata az almás kiadás. Tálaláskor mézet csurgatunk rá. Sáná tova!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.