A következő hetekben lassan beérnek az utolsó paradicsomok és paprikák, utóbbiból azért most jön még a java: a tűzpiros, vastagabb húsú kápiák már megjelentek a piacokon. Még van időnk befőzni az utolsó adag lecsókat, paradicsomleveket és szószokat, kísérletezni fűszeres, csípős ketchupokkal, kiegészítőkkel. Ezekből aztán számtalan akad világszerte, ha éppen ihletet keresnénk. Mexikói salsák, tunéziai harisszák, indiai csatnik – állagukban, fűszerezésükben eltérnek, a szerepük hasonló. A matbucha az észak-afrikai régióból, a Magrebből származik (Marokkó, Egyiptom, Tunézia tartoznak például ide), de leginkább a marokkói konyhából ismert, valamint Izraelből, ahová a szefárd, marokkói zsidók vitték, ott gyakran a mezze része, de pékáru mellé is adják. Maga a szó azt jelenti: főtt, s a paradicsom és a paprika hosszas, lassú főzésére utal. Különböző változatai léteznek, eltérhet a sűrűsége és a fűszerezése is – ahány ház, annyi recept. Az alább ajánlott verzió egészen sűrű, dzsemszerű, az íze édes, sós, savanykás és pikáns egyszerre. Készülhet csípősen is. Hogy mi mindenhez használható? Szendvicseken pazar, keverhetünk szószokba, ragukba, lecsóba egy-egy evőkanállal, a legfinomabb azonban friss barhesszel, kaláccsal vagy kovászos kenyérrel tunkolva. Egy kis érett kecskesajt vagy feta sem tesz neki rosszat. A hűtőben nagyjából egy hétig áll el, de hőkezeléssel, dunsztolással tartósítani is tudjuk.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
