chili&vanília

Marseille, mon amour!

Gasztro

Dél-francia mártogatótrió: aioli, anchoiade, tapenade

Végy néhány újgenerációs, fiatal séfet, akik magabiztosan és büszkén építkeznek a saját kulináris örökségükre és identitásukra – keverd össze a kreativitásukat, energiájukat és mondanivalójukat az idősebb séfgeneráció hagyományőrzésével, szenvedélyével, elhivatottságával és szaktudásával – és voilà, kész is a pezsgő, izgalmas gasztrováros. Mint amilyenné manapság Marseille formálódik. Az a Marseille, amelyet sokan a gengszterek és a néobanditisme (városi banditizmus) városaként emlegettek, és amely még tíz évvel ezelőtt is leginkább a rossz közbiztonságával és halálos áldozatokkal is járó drogháborúival szerepelt a hírekben. Az a Marseille, ahol Emmanuel Macron elindította és zárta 2017-es választási kampányát, demonstrálva ezzel a multikulturális kikötőváros sokszínűsége iránti elkötelezettségét.

Marseille csupa erő, dráma, vibrálás, művészet, történelem, zene. Lüktető energiája azt ígéri: itt bármi lehetséges. Bekúszik az ember bőre alá, csak imádni vagy gyűlölni lehet, középút nincs. Olcsóbb és napfényesebb, mint Párizs, a tenger és az osztriga sós, az ég azúrkék, lakói színesek és barátságosak. Akihez ez közel áll, azt mágnesként vonzza vissza. Gasztroszcénája virágzik, az újhullámos fiatal séfek közül sokan bevándorlói örökségükhöz nyúlnak vissza – számukra a főzés emlékezés, hatalom és szólásszabadság egyben, amin keresztül kapcsolódni szeretnének egymáshoz és vendégeikhez. A tősgyökeres marseille-i séfek erre a dzsentrifikálódásra minőségi szintlépéssel és a klasszikusok iránti elkötelezettséggel válaszoltak. Mindkettő nagyon jót tett a városnak. Így van jelen egyszerre a legjobb, tradicionális bouillabaisse-t (marseille-i halleves) kínáló, sok évtizedes múltra visszatekintő Chez Michel – a francia éttermek szigorú hierarchiájának és perfekcionizmusának szentélye –, illetve az egykori, letűnt hentesüzletből kialakított La Femme du Boucher (A hentes felesége) hipszter bisztró. Az osztrigatornyokat kínáló, damasztabroszos étterem, illetve a Bejrútból áttelepült testvérpár, Rita és Richard libanoni vendéglője. Vagy éppen Alexandre Mazzia három Michelin-csillagos étterme, illetve a Le Femina Chez Kachetel, a város legjobb, algériai berber kuszkuszkifőzdéje. A francia gasztroszakma szerint Marseille az itt és most kulináris városa, simán felveszi a versenyt Lyonnal, Bordeaux-val, sőt még Párizzsal is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.