chili&vanília

Marseille, mon amour!

Gasztro

Dél-francia mártogatótrió: aioli, anchoiade, tapenade

Végy néhány újgenerációs, fiatal séfet, akik magabiztosan és büszkén építkeznek a saját kulináris örökségükre és identitásukra – keverd össze a kreativitásukat, energiájukat és mondanivalójukat az idősebb séfgeneráció hagyományőrzésével, szenvedélyével, elhivatottságával és szaktudásával – és voilà, kész is a pezsgő, izgalmas gasztrováros. Mint amilyenné manapság Marseille formálódik. Az a Marseille, amelyet sokan a gengszterek és a néobanditisme (városi banditizmus) városaként emlegettek, és amely még tíz évvel ezelőtt is leginkább a rossz közbiztonságával és halálos áldozatokkal is járó drogháborúival szerepelt a hírekben. Az a Marseille, ahol Emmanuel Macron elindította és zárta 2017-es választási kampányát, demonstrálva ezzel a multikulturális kikötőváros sokszínűsége iránti elkötelezettségét.

Marseille csupa erő, dráma, vibrálás, művészet, történelem, zene. Lüktető energiája azt ígéri: itt bármi lehetséges. Bekúszik az ember bőre alá, csak imádni vagy gyűlölni lehet, középút nincs. Olcsóbb és napfényesebb, mint Párizs, a tenger és az osztriga sós, az ég azúrkék, lakói színesek és barátságosak. Akihez ez közel áll, azt mágnesként vonzza vissza. Gasztroszcénája virágzik, az újhullámos fiatal séfek közül sokan bevándorlói örökségükhöz nyúlnak vissza – számukra a főzés emlékezés, hatalom és szólásszabadság egyben, amin keresztül kapcsolódni szeretnének egymáshoz és vendégeikhez. A tősgyökeres marseille-i séfek erre a dzsentrifikálódásra minőségi szintlépéssel és a klasszikusok iránti elkötelezettséggel válaszoltak. Mindkettő nagyon jót tett a városnak. Így van jelen egyszerre a legjobb, tradicionális bouillabaisse-t (marseille-i halleves) kínáló, sok évtizedes múltra visszatekintő Chez Michel – a francia éttermek szigorú hierarchiájának és perfekcionizmusának szentélye –, illetve az egykori, letűnt hentesüzletből kialakított La Femme du Boucher (A hentes felesége) hipszter bisztró. Az osztrigatornyokat kínáló, damasztabroszos étterem, illetve a Bejrútból áttelepült testvérpár, Rita és Richard libanoni vendéglője. Vagy éppen Alexandre Mazzia három Michelin-csillagos étterme, illetve a Le Femina Chez Kachetel, a város legjobb, algériai berber kuszkuszkifőzdéje. A francia gasztroszakma szerint Marseille az itt és most kulináris városa, simán felveszi a versenyt Lyonnal, Bordeaux-val, sőt még Párizzsal is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.