chili&vanília

Marseille, mon amour!

Gasztro

Dél-francia mártogatótrió: aioli, anchoiade, tapenade

Végy néhány újgenerációs, fiatal séfet, akik magabiztosan és büszkén építkeznek a saját kulináris örökségükre és identitásukra – keverd össze a kreativitásukat, energiájukat és mondanivalójukat az idősebb séfgeneráció hagyományőrzésével, szenvedélyével, elhivatottságával és szaktudásával – és voilà, kész is a pezsgő, izgalmas gasztrováros. Mint amilyenné manapság Marseille formálódik. Az a Marseille, amelyet sokan a gengszterek és a néobanditisme (városi banditizmus) városaként emlegettek, és amely még tíz évvel ezelőtt is leginkább a rossz közbiztonságával és halálos áldozatokkal is járó drogháborúival szerepelt a hírekben. Az a Marseille, ahol Emmanuel Macron elindította és zárta 2017-es választási kampányát, demonstrálva ezzel a multikulturális kikötőváros sokszínűsége iránti elkötelezettségét.

Marseille csupa erő, dráma, vibrálás, művészet, történelem, zene. Lüktető energiája azt ígéri: itt bármi lehetséges. Bekúszik az ember bőre alá, csak imádni vagy gyűlölni lehet, középút nincs. Olcsóbb és napfényesebb, mint Párizs, a tenger és az osztriga sós, az ég azúrkék, lakói színesek és barátságosak. Akihez ez közel áll, azt mágnesként vonzza vissza. Gasztroszcénája virágzik, az újhullámos fiatal séfek közül sokan bevándorlói örökségükhöz nyúlnak vissza – számukra a főzés emlékezés, hatalom és szólásszabadság egyben, amin keresztül kapcsolódni szeretnének egymáshoz és vendégeikhez. A tősgyökeres marseille-i séfek erre a dzsentrifikálódásra minőségi szintlépéssel és a klasszikusok iránti elkötelezettséggel válaszoltak. Mindkettő nagyon jót tett a városnak. Így van jelen egyszerre a legjobb, tradicionális bouillabaisse-t (marseille-i halleves) kínáló, sok évtizedes múltra visszatekintő Chez Michel – a francia éttermek szigorú hierarchiájának és perfekcionizmusának szentélye –, illetve az egykori, letűnt hentesüzletből kialakított La Femme du Boucher (A hentes felesége) hipszter bisztró. Az osztrigatornyokat kínáló, damasztabroszos étterem, illetve a Bejrútból áttelepült testvérpár, Rita és Richard libanoni vendéglője. Vagy éppen Alexandre Mazzia három Michelin-csillagos étterme, illetve a Le Femina Chez Kachetel, a város legjobb, algériai berber kuszkuszkifőzdéje. A francia gasztroszakma szerint Marseille az itt és most kulináris városa, simán felveszi a versenyt Lyonnal, Bordeaux-val, sőt még Párizzsal is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.