Hétköznapi konyhánk, de még inkább menzák és kantinok gyakori fogása, divatosnak semmiképpen nem nevezhetjük, talán feledésbe merülőben van, pedig jó alapanyagokkal, tisztességesen elkészítve akár még divatja is lehetne. A frankfurti leves még véletlenül sem Frankfurtról kapta a nevét – sőt, eredetileg ez egy cseh leves, leginkább egy rántott, köménymagos krumplileves, virslivel. A frankfurti jelző elsősorban a virslire utal (angolul és németül is a frankfurter = virsli). A kelkáposzta már magyar csavar, később került bele, nem tudni, ki által és milyen megfontolásból. Az alább ajánlott, gyors, hétköznapi leves semmiképpen nem a menzás frankfurti leves. Könnyebb, érdekesebb, nincs agyonrántva, a végén pedig egy kis kimchi ad hozzá némi élénk, rafinált csípősséget, ez természetesen elhagyható, vagy helyettesíthető némi savanyú káposztával és csilivel. Mindenféle kel- és káposztaféle maradékának felhasználására is nagyszerű lehetőség, a kelkáposztán kívül nyugodtan főzhetünk bele hűtő mélyén búslakodó kínaikel-negyedeket, vagy pár szem kelbimbót is, mindnek meglesz benne a maga helye. Virsli egyáltalán nincs benne – a neve így máris billeg –, helyette néhány karika jófajta kolbász ízesíti. Ebben a formában egész könnyű kis leves, persze, ha valaki laktatóbbra szeretné készíteni, nyugodtan főzhet bele tartalmasabb kiegészítőket, úgymint rizst vagy tésztát.
Tripla frankfurti leves kimchivel
Hozzávalók (4 tányérhoz)
2 evőkanál olaj
10 dkg kolbász, felkarikázva
4 gerezd fokhagyma, vékonyra szeletelve
½ teáskanál köménymag
½ kg krumpli, felkockázva
1 evőkanál őrölt pirospaprika
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
