A név kötelez, de nem mindig. Ha mindig kötelezne, akkor a lipótvárosi Október 6. utcában télen-nyáron fekete zászlók lobognának, és kizárólag temetkezési vállalkozók bérelnének üzlethelyiséget. Csakhogy a nemzeti gyásznap utcája túlságosan jó helyen van ahhoz, hogy szomorúságot árasszon. És mivel épeszű turista ma már nem megy a „lehúzós” Váci utcába, nem csoda, hogy pár sarokkal arrébb, a Bazilika környékén alakult ki az újabb vendéglátó zóna. Ennek köszönhetően az Október 6. utcában is szinte egymásba érnek az egységek: török és indiai, thai és arab, steakhouse és pizzéria, étkezde és hamburgerező, és ezek csak kiragadott példák. Talán itt született újjá a régóta leszálló ágban lévő Ráday utca, csak éppen sokkal csendesebb, mint az volt, mondhatni kihalt a táj. Úgy tűnik, hiába oldották fel a járványtilalmat, az idegenforgalom legfeljebb éledezik, és a túlélésre játszás vált a legígéretesebb üzleti tervvé.
Persze ebben lehet már némi rutinja a szakelemeknek. Például a 8.-as szám alatt működő Nudli már a nyitás után a túlélésre rendezkedett be; 2020 karácsonyán úgy rajtoltak el, hogy csak a futárok léphették át a helyiség küszöbét. Az új hely, nevéhez híven a magyar tészták „becsületét” tűzte zászlajára. A mopedes rajtot mégis az tette izgalmassá, hogy a Nudli első személyzete a kényszerszabadságon lévő Michelin-csillagos Costes alkalmazottaiból verbuválódott. Tavaly januárban próbáltuk ki a kiszállításos tésztaféléket, és örömmel állapítottuk meg, nemcsak a nudli átlagon felüli, de a csomagolás is. Kár, hogy azt nem lehet megenni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
