Gasztro

Végiggondolta-e valaha, kedves olvasó, a fogpiszkáló-motívum mögött felderengő mélységeket? Vajon miképpen mehettek el egész nemzedékek kommentár nélkül a párszi vallásban kulcsszerephez jutó fogpiszkálóhoz kötődő viselkedési előírások szigorú rendje mellett? Amíg a kérdést valódi értékén és érdemének megfelelően kezelő írásművek elkészülnek, szerény hozzájárulásként célszerűnek látszik áttekinteni a mai magyar helyzetet.

Mindenki kóstolt már fekete címkés kommerszet és valódi, gyümölcsből készült zugpálinkát. Az új "pálinkatörvény" optimista értelmezői szerint e kettő között kell lennie annak az útnak, amely a hungaricum uniós sikerekre vezető szupersztrádája lesz.

Tizenegyedik alkalommal rendezték meg a Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivált.

Régi vesszőparipám a kulturált pálinkafogyasztás, minek érdekében rengeteg felvilágosító munkát végeztem annak idején, de most megoldódni látszik a probléma, mivel Agárd határában hamarosan beindul az ország egyik (ha nem a) legmodernebb pálinkafőzdéje, ahol még absztinensnek lenni is öröm, meg egyébként is tervezem egy ideje, hogy ellátogatok a forráshoz. Ha van pedofil a családjukban, kérdezzék meg tőle, mit érez a játszótéren.

Az a jó, ha minden egyszerre van, ha egybecsúsznak a dolgok, ha összemosódik jó és rossz, ha nincs az a jó ízlés, ami szétválasztaná az ízeket az illatoktól, a bűzt a tájtól. Ha semmiképpen sem lehet már disztingválni, ha minden egyre megy, ha már úgyis egy helyre, a fenébe is, ha stílustalanság van, ha kócos kicsit minden.

Élettanilag optimális összetételű folyadéknak a vér számít. De ne rázkódjunk össze a gondolatra, a bolti kínálat egyik-másik itala sem sokkal gusztusosabb. Csak jobban meg kell nézni őket.

A legjobb magyar termékek csomagolása tobzódik a tanúsítványokban. "Környezetbarát termék", "Fogorvosok ajánlásával", "Kiváló Áruk Fóruma". A 90-es évek óta a nagy múltra visszatekintő gazdasági nacionalizmus képviselői, a "Vásárolj hazait!" jelszóval kérnek helyet a maguk pecsétjének, de előfordult már, hogy politikai pártok is ezzel a szlogennel próbálkoztak.

a gyerekből fakéreggel dúsított eperjoghurt és gyöngyzuzmóval tuningolt tészta segítségével kell embert faragni. S bár ettől a perctől fogva a műfüves focipálya és kedvenc sportitalunk színének feltűnő hasonlósága is szúrhatja a szemünket, a lecitinektől továbbra sem kell tartani. Arra viszont megéri odafigyelni, hogy milyen E-ket eszünk.

a Viharsarok ne csak különböző természeti csapások (árvíz, belvíz, olajszőkítés) kapcsán szerepeljen az országos médiában. Idén azonban

Nos, amennyiben valaki ki akarná próbálni a frissen vásárolt antidepresszánst, a csokitojás-kiállítás és -vetélkedő kitűnő terep. Aki nem kezd el szorongani, amikor néhány száz kis növésű - helytelenül gyermeknek nevezett - terrorista beszorítja pár kétméteres világító tojás közé, az vagy soha életében nem fog többé parázni vagy direkt ettől jó neki. Utóbbi esetben komoly karrier vár rá a pedagógusi pályán, az előbbiben viszont nyugodtan mondja le a következő szeánszot a pszichiáterénél.

AHofbräu háromnapos sörfesztiválja alatt azonban az időjárás cseppet sem volt nyáriasnak mondható, csak akkor nem lógott az eső lába, mikor egészen leért. Persze ha én sörforgalmazó lennék, éppen az ilyen időjárást preferálnám, hisz ilyenkor a legkönnyebb helyre tenni az okvetetlenkedőt: bocs, de az égiek vizezik. És még a német tisztasági törvény ellen sem vétenék, mely szerint a sör kizárólag sörélesztőt, komlót, malátát és ivóvizet tartalmazhat. (Szemben egy gyorsétterem tisztasági törvényével, ami az alkalmazottak zárás utáni kézmosását szabályozza - mint meglestem egyszer -, minimum tizenöt másodperc, szappannal, könyékig.) Tehát, hogy rövidre fogjam, e vigasztalan, taknyos őszben, átázott cipőmben tornáztatva lábujjaimat végre megértettem, milyen is az, mikor az ember meleg sörre vágyik.

Ahal nem különösebben vonzó állat. Nincsenek végtagjai, teste nyálkás és kellemetlen szagú, tekintete üres, nem beszél, és hamar megdöglik a kalickában. Vannak emberek, akiket mégis misztikus kapcsolat fűz a halakhoz, főként főtt állapotban, paprikás lében úszva, gyufatésztával. A hétvégén 50-60 ezer ilyen ember gyűlt össze Baján, köztük a Magyar Narancs csapata, hogy csípős füstbe burkolják a kisvárost, majd beleegyenek más bográcsába, amiért más helyzetben filézőkés járna a bordák közé.

az Urániában, és belga pralinét csomagoltatunk uzsonnára a Hauerban.

Népmesébe illő történetről van szó, ugyanis a Bugyi testvérek hárman vannak. Voltaképpen Bugyi János, az ürményházai (Jermenovci) kocsmáros tehet az egészről, aki két fiának, Gyulának és Jancsinak is villanygitárt vett valamikor a hatvanas években, hogy ne csak a hagyományos tamburán szaggassák a húrt. A fiúk kezdetben a papa kocsmájában, majd bálokon és lagzikban muzsikálták az öreg zenészektől eltanult repertoárt, ami a lakodalmakban közkedvelt nótákból, csárdásokból állt, de néha jöhetett a rockzene is, úgyhogy háromnyelvű volt a produkció: magyar, szerb, angol.