chili&vanília

Spárga: hosszú távú elköteleződés

Gasztro

Langyos, mentás spárgasaláta

A dél-alföldi homokos, laza talaj és az éghajlat tökéletesen megfelel a spárgatermesztésnek, a Csengele–Kelebia–Kiskőrös háromszög adja a hazai termés legnagyobb részét. A csengelei igazi luxustermék, szinte a teljes készlet azonnal a német spárgarajongók asztalán landol. Ami marad, azzal többnyire a legjobb hazai séfek dolgoznak. Jens Vetter 2005-ben érkezett Németországból Magyarországra, hogy átvegye a családi spárgatermelő vállalkozást, amelyet édesapja alapított a rendszerváltás után. Egy évig csak magyarul tanult és elsajátította a spárgatermesztés igencsak összetett tudományát. Ma már magyar feleségével és három gyerekével él itt. A szezon időjárástól függően március végén, április közepén indul, és június közepéig tart, Németországban hagyományosan június 24. a zárónap, Keresztelő Szent János napja (Johannistag).

A spárga hosszú távú elköteleződést és tervezést igényel, az első két évben nem szabad szedni, olyankor csak erősítik a növényt, a harmadik évben kezdődhet csak meg a betakarítás. Egy spárgaföld tíz évet bír, utána ugyanennyi ideig pihentetni kell a talajt, olyankor a Vetter-farmon is mást ültetnek rajta, és a spárgát a százhektáros terület másik részére telepítik át. Szedése kizárólag kézileg történik, a sípokat egyesével kell kiemelni a homokból, egy éles lapát, ún. spárgabökő segítségével. Egy profi spárgaszedő (többnyire évtizedek óta visszajáró munkás) egy nap alatt akár 300 kilót is leszed. Irdatlan fizikai munka. A spárga minőségét leginkább három tényező befolyásolja: a termesztés technológiája, az ültetvény kora és talajának minősége, valamint a feldolgozás gyorsasága – szedés után azonnal 4 fokos vízbe teszik, egy napra hűtött raktárba, majd minél gyorsabban kerül a fogyasztóhoz, annál finomabb. Többrétegű fólia fedi az ún. bakhátakat, vagy­is a homokos buckákat, amelyekben megbújik a spárga, ezzel zárják el a napfénytől, és ennek köszönhetően marad fehér. A zöld és a fehér ugyanis egy és ugyanaz a növény, amint kibújik a fényre, elkezd fotoszintetizálni, és egy nap alatt bezöldül. Nálunk a zöld az elterjedtebb, Jens Vetter szerint ennek az az oka, hogy azzal könnyebb dolgozni – az ember csak letöri a végét, dobja a serpenyőbe (hámozni sem szükséges), és már kész is. A jellegzetes, édes, zsenge spárgaíz azonban csak a fehérben van, megéri a hámozásra szánt idő. Ha igazán jó minőségű spárgához jutunk, akkor azzal tesszük a legjobbat, ha alig teszünk vele valamit. Jöhetnek az olvasztott vajak, tanyasi tojások, újkrumplik és hollandik. Vagy az alábbi, szuper egyszerű, gyors, elegáns, langyos saláta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.