A dél-alföldi homokos, laza talaj és az éghajlat tökéletesen megfelel a spárgatermesztésnek, a Csengele–Kelebia–Kiskőrös háromszög adja a hazai termés legnagyobb részét. A csengelei igazi luxustermék, szinte a teljes készlet azonnal a német spárgarajongók asztalán landol. Ami marad, azzal többnyire a legjobb hazai séfek dolgoznak. Jens Vetter 2005-ben érkezett Németországból Magyarországra, hogy átvegye a családi spárgatermelő vállalkozást, amelyet édesapja alapított a rendszerváltás után. Egy évig csak magyarul tanult és elsajátította a spárgatermesztés igencsak összetett tudományát. Ma már magyar feleségével és három gyerekével él itt. A szezon időjárástól függően március végén, április közepén indul, és június közepéig tart, Németországban hagyományosan június 24. a zárónap, Keresztelő Szent János napja (Johannistag).
A spárga hosszú távú elköteleződést és tervezést igényel, az első két évben nem szabad szedni, olyankor csak erősítik a növényt, a harmadik évben kezdődhet csak meg a betakarítás. Egy spárgaföld tíz évet bír, utána ugyanennyi ideig pihentetni kell a talajt, olyankor a Vetter-farmon is mást ültetnek rajta, és a spárgát a százhektáros terület másik részére telepítik át. Szedése kizárólag kézileg történik, a sípokat egyesével kell kiemelni a homokból, egy éles lapát, ún. spárgabökő segítségével. Egy profi spárgaszedő (többnyire évtizedek óta visszajáró munkás) egy nap alatt akár 300 kilót is leszed. Irdatlan fizikai munka. A spárga minőségét leginkább három tényező befolyásolja: a termesztés technológiája, az ültetvény kora és talajának minősége, valamint a feldolgozás gyorsasága – szedés után azonnal 4 fokos vízbe teszik, egy napra hűtött raktárba, majd minél gyorsabban kerül a fogyasztóhoz, annál finomabb. Többrétegű fólia fedi az ún. bakhátakat, vagyis a homokos buckákat, amelyekben megbújik a spárga, ezzel zárják el a napfénytől, és ennek köszönhetően marad fehér. A zöld és a fehér ugyanis egy és ugyanaz a növény, amint kibújik a fényre, elkezd fotoszintetizálni, és egy nap alatt bezöldül. Nálunk a zöld az elterjedtebb, Jens Vetter szerint ennek az az oka, hogy azzal könnyebb dolgozni – az ember csak letöri a végét, dobja a serpenyőbe (hámozni sem szükséges), és már kész is. A jellegzetes, édes, zsenge spárgaíz azonban csak a fehérben van, megéri a hámozásra szánt idő. Ha igazán jó minőségű spárgához jutunk, akkor azzal tesszük a legjobbat, ha alig teszünk vele valamit. Jöhetnek az olvasztott vajak, tanyasi tojások, újkrumplik és hollandik. Vagy az alábbi, szuper egyszerű, gyors, elegáns, langyos saláta.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
