Steiner Kristóf: Főzni bárhol és bármilyen körülmények között lehet

  • rés a présen
  • 2022. május 26.

Gasztro

Például otthon félmeztelenül, kisgatyában, a pénteken kezdődő Gourmet Fesztiválon pedig a nézőkkel együtt.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2022.  május 19-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

rés a présen: Mivel foglalkoztál a főzés előtt?

Steiner Kristóf: Gyerekkoromtól kezdve történetmesélő szerettem volna lenni, és nagyon nyitott voltam mindenféle kreatív dologra. Tizenévesen szerepet kaptam a Játékszínben, meg szinkronmunkáim lettek, és mindez elindított valahogyan a média irányába. Újságírással és televíziózással is foglalkoztam, de utóbbiban úgy éreztem magam, mintha mások forgatókönyvei szerint kellene élnem az élete­met. A gasztronómia viszont mindig a szenvedélyem volt. Imádtam kísérletezni a főzéssel már gyerekkoromban is, a szüleim legnagyobb meglepetésére, akiket ez nem érdekelt különösebben. Gasztronómiai témákban is publikáltam és azt nagyon élveztem, de a nagy változás akkor következett be, amikor már Tel-Avivban éltem, és az újságírás mellett saját vegán ebédcsomagokat szállítottam házhoz, suliba meg munkahelyre. Akkor még egyáltalán nem volt elterjedt a vegán konyha. Mindenről tudósítottam az Instagramomon (@kristofsteiner) és lett vagy nyolcezer követőm. Egyszer rám írt a Mautner Zsófi, hogy Tel-Avivba jön, és szeretné megkóstolni a főztömet. Eljött a totál szürreális, bohém loftunkba, leült, kihoztam az ételeket egymás után, ő

megette, majd közölte, hogy élete egyik legmeghatározóbb vacsorája volt, és hogy őrült lennék, ha nem írnék szakácskönyvet.

Akkoriban mindenki szakácskönyvet írt, így nem volt igazán kedvem hozzá, de életemben először gyűjteni kezdtem a receptjeimet. Ezekből jött létre nyolc éve a Kristóf konyhája című első szakácskönyvem, amely bestseller lett. Aztán követte még három, és a Kristof’s Kitchen című YouTube-show. Ezzel párhuzamosan születtek együttműködések, különböző szállodák, éttermek kerestek meg azzal, hogy veganizáljam a menüiket.

rap: Mit jelent a veganizálás?

SK: Olyan opciókat kitalálni a reggelire, az ebédre vagy a vacsorára, amelyben csak növényi eredetű alapanyagok vannak. Budapesten ebben a pillanatban öt étteremben szerepelnek az étlapon a receptjeim. De van olyan hamburgerező, ahol a vegán burgerem a második legnépszerűbb.

rap: Miért lettél vegán?

SK: Az állatok jogainak a megértéséből ered az, hogy nem eszem már állati eredetű ételeket. Aztán, ahogy egyre többet kutattam a témában, az ökoszisztémáról való gondoskodás is nagyon fontossá vált. Ha csak lehet, helyi alapanyagokkal dolgozom. Egyébként óriási húsevő voltam, és most sem undorodom a hústól. Mindig megkérdezik a vegánokat, hogy ha nem akarnak húst enni, miért keresik mégis annyira a húsra emlékeztető állagú vagy ízű ételeket. Hát ezért. Hiszek abban, hogy kreativitással, kísérletezéssel és tanulással bármilyen íz és állag megteremthető.

rap: Mióta vagy a budapesti Gourmet Fesztivál „fellépője”? Az idén mikor láthatunk a rendezvény színpadán?

SK: Másodszorra hívtak meg, egy work­shop keretében főzök majd. Amikor először voltam, akkor egy főzőshow-ban vállaltam szerepet Mautner Zsófival és Jókuti Andrással. Az idén a Millenárison május 27. és 29. között zajlik majd a fesztivál. Az első napon lehet találkozni velem. Húsz kis konyhapulttal és konyhagépekkel leszünk felszerelve, és együtt fogunk főzni a nézőkkel. Különleges, hogy ez a nagy múltú fesztivál ekkora jelentőséget tulajdonít a vegán konyhának. Most az örökség lesz a téma, és a párommal, az izraeli származású Nimróddal készítünk egy olyan egyserpenyős ételt, amelyben két klasszikus családi menüt vegyítünk. Az egyik a saksuka, vagyis a közel-keleti lecsó, amely Nimródéknál van szokásban. A másik az alu gobi, egy karfiollal és krumplival készülő indiai étel, az meg az én családomból jön. Buddhisták voltak a szüleim, sokat jártunk Nepálba és Tibetbe, így a keleti konyha mindig része volt az életemnek. Aznap még megkóstolom majd a finom magyar borokat, koccintok a barátaimmal, aztán másnap utazom tovább.

rap: Mit csinálsz a nyáron?

SK: Görögországban szervezünk gasztronómiai vakációkat és elvonulásokat. Aztán megyünk majd Toscanába, meg Mexikóba is, hogy együttműködjünk különböző gasztroturisztikai projektekkel.

rap: Vannak titkos szertartásaid a főzéshez?

SK: Abban hiszek, hogy főzni bárhol és bármilyen körülmények között lehet. Ha máshol vagyok, akkor feltűzöm a hajamat, és felveszek egy kesztyűt, de otthon – mivel olyan helyen élek, ahol negyven fok van – félmeztelenül és kisgatyában készítem az ételt. Amióta kitalálták a televíziós főzőversenyeket, az ételkészítést a stresszes perfekcionizmussal hozzuk párhuzamba. Pedig az a jó, ha a könnyedség és a természetesség kerül előtérbe a konyhában.

A Gourmet Fesztivált május 27-29. között rendezik a Millenárison.

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.