chili&vanília

Valaki kekszet?

Gasztro

Tahinis-keserűcsokoládés keksz

Az amerikai típusú, ropogós kekszkorongok más nemzetközi klasszikusokkal szemben (pl. sajttorta, répatorta) nem igazán épültek be az édességkultúránkba, talán azért, mert ezeknél számtalan érdekesebb, finomabb süteményből áll a palettánk. Egy-egy ritka kivétel mégis okozhat meglepetést, ilyen az alább ajánlott tahinis-csokoládés keksz. Két összetevő magyarázhatja a váratlan sikert: a só és a tahini. A só ugyan minden édesség kötelező eleme, ezt a korongot viszont valóban a vártnál erőteljesebb sóhasználat emeli ki az átlagból.

A tahini az izraeli és más levantei konyhákban gyakran használt sűrű, krémes szezámpaszta, amelynek felfutása már jó néhány éve tart a nemzetközi gasztronómiában, nyilván összefüggésben a közel-keleti kulináris kultúra növekvő népszerűségével. A tahini itthon delikáteszekben, török/arab élelmiszerüzletekben kapható. Házilag is könnyen elkészíthetjük: a szezámmagot enyhén megpirítjuk, kissé lehűtjük, majd aprítógépben elkezdjük darálni néhány evőkanál olajjal együtt. A saját olajtartalma miatt egy idő után elkezd krémesedni, és paszta állagúvá válni. Sós ételekben leggyakrabban mártásként használjuk, ehhez érdemes kb. 1:1:1 arányban simára keverni citromlével és jéghideg vízzel. Nagyszerű bármilyen sült zöldségen: padlizsánon, karfiolon, brokkolin vagy éppen grillezett bárány, fűszeres fasírt mellé. Az utóbbi években desszertekben is gyakori a megjelenése, csokoládétortában, brownie alkotóelemeként, fagylaltokban, kekszekben bukkan fel, izgalmas, diós, telt ízt és mélységet varázsol mindenbe. Az alábbi keksz ropogós és omlós egyszerre, a búzaliszt helyett használt zabliszt pedig egy extra ízréteget ad hozzá. Magában vagy kávé mellé is nagyon finom, de apróbb darabokra törve szórhatjuk pudingok, habok, pohárkrémek, vagy fagylaltok tetejére.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.