chili&vanília

Valaki kekszet?

Gasztro

Tahinis-keserűcsokoládés keksz

Az amerikai típusú, ropogós kekszkorongok más nemzetközi klasszikusokkal szemben (pl. sajttorta, répatorta) nem igazán épültek be az édességkultúránkba, talán azért, mert ezeknél számtalan érdekesebb, finomabb süteményből áll a palettánk. Egy-egy ritka kivétel mégis okozhat meglepetést, ilyen az alább ajánlott tahinis-csokoládés keksz. Két összetevő magyarázhatja a váratlan sikert: a só és a tahini. A só ugyan minden édesség kötelező eleme, ezt a korongot viszont valóban a vártnál erőteljesebb sóhasználat emeli ki az átlagból.

A tahini az izraeli és más levantei konyhákban gyakran használt sűrű, krémes szezámpaszta, amelynek felfutása már jó néhány éve tart a nemzetközi gasztronómiában, nyilván összefüggésben a közel-keleti kulináris kultúra növekvő népszerűségével. A tahini itthon delikáteszekben, török/arab élelmiszerüzletekben kapható. Házilag is könnyen elkészíthetjük: a szezámmagot enyhén megpirítjuk, kissé lehűtjük, majd aprítógépben elkezdjük darálni néhány evőkanál olajjal együtt. A saját olajtartalma miatt egy idő után elkezd krémesedni, és paszta állagúvá válni. Sós ételekben leggyakrabban mártásként használjuk, ehhez érdemes kb. 1:1:1 arányban simára keverni citromlével és jéghideg vízzel. Nagyszerű bármilyen sült zöldségen: padlizsánon, karfiolon, brokkolin vagy éppen grillezett bárány, fűszeres fasírt mellé. Az utóbbi években desszertekben is gyakori a megjelenése, csokoládétortában, brownie alkotóelemeként, fagylaltokban, kekszekben bukkan fel, izgalmas, diós, telt ízt és mélységet varázsol mindenbe. Az alábbi keksz ropogós és omlós egyszerre, a búzaliszt helyett használt zabliszt pedig egy extra ízréteget ad hozzá. Magában vagy kávé mellé is nagyon finom, de apróbb darabokra törve szórhatjuk pudingok, habok, pohárkrémek, vagy fagylaltok tetejére.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)