Vegetarish-Dietisher Kokhbukh, 400 shpayzn gemakht oysshislekh fun grinsn – e rövidnek nem nevezhető cím egy valaha meghatározó, mégis feledésbe merült, jiddis nyelven íródott vegetáriánus szakácskönyvet takar, amely majd’ nyolcvan év elteltével The Vilna Vegetarian Cookbook néven kelt új életre. Az eredeti kiadás dátuma 1938, szerzője pedig a lengyel származású Fania Lewando szakácsnő, étterem-tulajdonos, a vegetáriánus étrend népszerűsítője. A varsói zsidó családban született Fania férjével költözött Vilniusba, ahol nagy népszerűségnek örvendő, elegáns, vega kóser éttermet nyitott. A várost ebben az időszakban zsidó kulturális központként tartották számon, jiddisül beszélő írók, tudósok, művészek vonzásával elnyerte az „északi Jeruzsálem” becenevet is, Fania vendéglője pedig a művészeti elit egyik fontos találkozóhelyévé vált, olyan prominens törzsvendégekkel, mint például Marc Chagall. Fania Lewando a gasztronómia több területén is aktív volt, főzőiskolát üzemeltetett, előadásokat tartott a húsmentes étkezés előnyeiről, sőt, a Gdynia–New York hajójárat szakácsnőjeként is dolgozott (mégsem maradt kint, pedig családja nagy része addigra kivándorolt Angliába, illetve az Egyesült Államokba).
Forradalmi receptgyűjteménye négyszáz húsmentes alternatívát mutat az egyébként húsban gazdag közép-európai, askenázi zsidó konyhának. A karfiolból, zellerből, céklából készülő fasírtjai, tócsnijai akár a mai vegán burgerek előfutárai lehetnének, krémlevesei, egészséges gabonakásái, házi savanyúságai, turmixai (az első smoothie-k!) pedig szintén megállnák a helyüket a mai, egészségtudatos gasztronómiai irányzatokban is. Fania Lewando fényes pályája és élete a vilnai zsidók túlnyomó többségéhez hasonlóan, a második világháború alatt véget ért. Nemcsak a szakácsnő sorsa, hanem szakácskönyvének kacskaringós útja is filmre kívánkozik: a kilencvenes években egy angol házaspár vásárolta meg egy árverésen, ezt követően pedig a New York-i székhelyű, (eredetileg a két háború között Vilniusban működő) YIVO zsidó kutatóintézetnek ajándékozták. A sárguló lapokat két diáklány fedezte fel egy workshopon a 2010-es években, és annyira beleszerettek, hogy közösségi finanszírozásban összegyűjtötték a fordításhoz szükséges összeget, így jiddisről angolra ültették, majd ki is adták a recepteket. A könyv több nyelven megjelent, így lengyelül is, Fania Lewando szülőhazájában, ahol a szinte teljesen letűnt zsidó kulturális örökség megismerése iránt elkötelezett fiatalok karolták fel a projektet. Bár figyelemre méltó zöldséges ételek sora kínálja magát a kötetben, nem ilyet választottam belőle, hanem a közelgő zsidó újév, Ros Hasana alkalmából egy mézes-almás kalácspudingot. Az eredeti recept szikkadt barheszt ír, és a formát palacsintákkal béleli ki, akinek van kedve, próbálja ki úgy. Shana Tova!
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
