GYŰRŰ Mégsem egy idegen civilizáció által épített megastruktúrák azok a gyűrűk, amelyeket a James Webb űrteleszkóp örökített meg még júliusban a WR 140 kettős csillagrendszer körül – ezt erősítette meg a Nature-ben, illetve a Nature Astronomyban publikált két új tanulmány is. A friss vizsgálatok nyomán a csillagász szerzők egybehangzóan úgy vélik, hogy a csillagkettősről készült felvételeken látható 17 koncentrikus gyűrű valójában csillagközi porból áll – e struktúrák két igen forró csillag közötti interakció során alakultak ki. A WR 140 kettős tőlünk 6065 fényévnyire található a Hattyú csillagképben, s két tagja közül az egyik egy úgynevezett Wolf–Rayet csillag: olyan nagy tömegű, forró, a Naprendszerben viszonylag ritka óriás, amely gyors ütemben veszíti el anyagát, pályafutását pedig gyakorta szupernóva-robbanás során fejezi be. Párja egy még nála is nagyobb kék óriáscsillag. Kölcsönhatásuk következtében átlag nyolcévente óriási porcsóvákat löknek ki az űrbe – a Föld–Nap távolság többezerszeresére. Ezek a kitörések alkalmat adtak a csillagászok számára, hogy megfigyeljék, hogyan gyorsítják fel a csillagközi port, illetve hogyan változik a csillagok fénye ilyen poros környezetben.
EMBER Legalább 1400, de akár 2900 évig is együtt élhettek az újonnan érkező homo sapiensek és a Neander-völgyiek a mai Spanyolország és Franciaország területén – erre a megállapításra jutottak a cambridge-i és leydeni egyetemek kutatói, akik a Scientific Reportsban vázolták fel a két hominina rokonfaj együttélésének lehetséges forgatókönyveit. Igor Djakovic, Alastair Key és Marie Soressi a legkésőbbi, még a Neander-völgyieknek tulajdonított châtelperroni régészeti kultúra, illetve az első, már a H. sapiensek által kialakított protoaurignac kultúrából való 28-28 használati tárgyat tanulmányoztak, amelyek Franciaország és Észak-Spanyolország 17 régészeti lelőhelyéről származtak, s velük együtt 10 Neander-völgyi egyedet is megvizsgáltak. Ez alapján statisztikai módszerekkel megpróbálták kalkulálni a Neander-völgyiek hozzávetőleges kihalásának dátumát, másrészt szintén statisztikailag meghatározni azt az időintervallumot, amelyet bizonyosan együtt töltöttek az anatómiailag modern emberek és a Neander-völgyiek. A kutatók hangsúlyozzák, hogy kalkulációikkal csupán az együttélés (az egyik faj kihalásával végződött) idejét tudják megbecsülni, ám ez alapján mit sem tudunk az együttélés természetéről és az óhatatlan interakciókról.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
