VAKCINA Agydaganat elleni mRNS-alapú vakcinát fejlesztettek ki a University of Florida kutatói, amely a szervezet immunrendszerét úgy aktivizálja, hogy megtámadja és potenciálisan meggyógyítja az agydaganat egyik legagresszívebb formáját, a glioblasztómát – a fejlesztés eredményeit a közelmúltban ismertették a Cell folyóiratban. A glioblasztóma az agyrák leggyakoribb típusa, amely évente 100 ezer emberből mintegy 3-at érint világszerte. Amióta az mRNS-alapú vakcinákat kifejlesztették a koronavírus elleni küzdelemre, más betegségek, köztük a rák kezelésére való alkalmazását is tanulmányozzák. A kutatók a vizsgálat résztvevőinek saját tumorsejtjeit használták fel ahhoz, hogy személyre szabott vakcinát hozzanak létre az adott ráktípus ellen. A tanulmány szerint az új mRNS-oltások hatását kezdetben 10 olyan kutyán tesztelték, amelyeknek agydaganata alakult ki, és gazdáik azért vonták be őket a vizsgálatba, mert már nem maradt más kezelési lehetőségük. Az mRNS rákvakcinával kezelt kutyák átlagosan 139 napig éltek, szemben ugyanezen betegségben szenvedő kutyák átlagos 30–60 napos túlélési arányával. Az állatkísérletek után kiterjesztették a kutatásokat: egy kisebb klinikai vizsgálatban négy glioblasztómában szenvedő ember vett részt. Az mRNS vakcina beadása után kevesebb, mint 48 óra leforgása alatt sikerült megfigyelni az agydaganatokra adott, korábban elcsendesített immunválasz aktivizálódását.
VÉR A kora jurakorban, mintegy 180 millió évvel ezelőtt fejlődhetett ki a melegvérűség egy időben a dinoszauruszok két csoportjánál is – állítja a friss tanulmány, ami a Current Biologyban jelent meg. A melegvérűség egyszerre jelent endotermiát, azaz a folyamatos belső hőtermelést, illetve homeotermiát, azaz a stabil, állandó testhőmérséklet fenntartását. A kutatók szerint ezek játszhattak szerepet a dinoszauruszok globális elterjedésében, így az alacsonyabb szélességeken, a sarkokhoz viszonylag közeli régiókban is. A kutatók számos fosszíliát tanulmányozva, paleoklimatikus modellek felállítása nyomán jutottak arra, hogy a korai jurakorban a dinoszauruszok két nagy rendszertani csoportja, a zömmel növényevő madármedencéjűek (Ornitischia – idetartoznak többek között a Stegosaurusok és a Triceratopsok) és a húsevő ragadozók (Theropoda) egyaránt az addigiaknál hidegebb klímájú területekre költöztek. Ebből a paleontológusok arra következtettek, hogy ekkorra ezeknél az őshüllőknél már kialakulhatott az endotermia, s ennek révén alkalmazkodni tudtak a hideg klímához. Velük szemben a növényevő, nagy termetű sauropodák ebben az időszakban is ragaszkodtak a melegebb élőhelyekhez.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
