Képzőművészet

Az orosz-magyar kulturális kapcsolatok legújabb kori bimbózását ismét volt szerencsénk...

Joggal, ám a kelleténél talán szelídebben veti föl a Duna forrásának problémáját Esterházy Péter tárgyunk szempontjából forrásértékű művében, a Hahn-Hahn grófnő pillantásában - melyből Forgács Péter a "Hogy mi a Duna, azt én mondom meg" idézetet veszi a kiállítás (egyik) mottójaként. Merthogy ez a forrásügy több mint gyanús: két meglévő folyócska derűsen együvé csörgedező párosába harmadikként belefolyni, nevüket félretolva a magunkét rájuk kényszeríteni - ezt a hivalkodóan pimasz és erőszakos tolakodást még az sem menti, hogy a Breg is, a Brigach is sutábban hangzik, mint az, hogy Donau. Vagy Dunav, Dunaj, Dunarea, Duna. És ha a Breg- vagy a Brigach-párt skandalumot kiált, akkor bizony jól tesszük, ha csendben kivárjuk, míg elül a zaj, megfárad a felhorgadás. A Duna meg úgyis Duna marad, s miközben lágy, iszapos nyugalmat (mondják: bölcsességet) tettet, folytatja titkos-piszkos kis üzelmeit, jól meghalásztat mindenkit a zavarosában.

Debrecen manapság a nagy formátumú építészeti termelés éllovasa Magyarországon. Kósa Lajos polgármester első négy évének ujjlenyomata a Kossuth tér rendezése volt, a második ciklus presztízsberuházása a Kölcsey Központ (lásd: Magyar Narancs, 2005. október 27.). Ha csak a belvárosban maradunk, akkor is tovább sorolhatjuk az úgynevezett polgári Magyarország első számú városának készülő és új emlékműveit: a Debreceni Egyetem Élettudományi Központ és Könyvtárat, a hamarosan átadandó új Debreceni Ítélőtáblát, no meg a piac és kul-turális, kereskedelmi (stb.) központ tervét. A mennyiség mindenesetre a kulturális főváros esetére borítékolt üveghegy nélkül is lehengerlő. Mindez azért is különösen érdekes, mert a négy újabb projekt egyike, az egyetem bővítése a 2005-ös év - szerintem - legjobb középület-együttese; Golda János, Szenderffy Gábor és Megyik János munkája. Ám nem mindenki osztja ezt a véleményt (sőt), ezért utánajártunk.

A kanadai filmrendező leginkább a borzalmak robotosaként ismert. Életműve azonban némileg túlmutat a rémisztgetésen.

Ady Endre hajdani törzskocsmája az elmúlt években a Goethe Intézet földszinti traktusaként, Eckermann néven vált népszerű kávéházzá. Nemrég ismét Három Holló lett - de hogy meg is maradhat-e, az kemény ingatlanhasznosítási kérdés.

Tíz évvel azután, hogy a nagy-világ megismerte, Budapesten is bemutatkozott Zbigniew Libera. Ahhoz, hogy egy lengyel képzőművész hazáján és a művészeti életen kívül is reakciót váltson ki, rettenetesen érzékeny pontra kell rátapintania.

Amikor a '93-ban kifulladó BID, a Berlini Független Zenei Napok hamvain életre kelt a (koncertekből, vásárból és szakmai konferenciákból álló) WOrld Music EXpo, jól lehetett látni, hogy miből lett a cserebogár, de hogy milyen magasra röpül, azt nem sejtette senki sem. Nézzük csak!

Londonban és online már fél éve kaphatók, de most végre itthon is megjelentek a 60-as, 70-es évek magyar dzsesszfelvételeiből válogatott lemezek.

Õrzök egy pikcsört a régmúlt-ból a dunántúli nagyanyámról; ül a konyhában, előtte répa és alma a földön (a padló réseiben cirok), aztán tropikóla, mögötte hímzett falvédő, a szövege néhai férjére, az általam nem ismert nagyapámra utal.

Működésképtelenné válhat a 70-es, 80-as évek hazai és nemzetközi underground művészetét gyűjtő, folyamatosan fejlődő dokumentációs központ és kutatóhely, ha nem történik valami.

Első hallásra meglepő, de a forgatókönyvek szerepe és a forgatókönyvíró-szakma még korántsem teljesen elismert a magyar filmiparon belül. Mint az idei filmszemle közben-után gyakran elhangzott, a legtöbben ezt tartják a legfontosabb problémának, miután a filmtörvény pénzügyileg nagyjából rendet teremtett. Az alábbiakban szakmabeliek segítségével igyekeztünk feltérképezni a helyzetet, és utánajárni annak, hogy mi kellene a változáshoz.

"Lehet, hogy éppen itt fedezik fel még találékonyságunknak birodalmát, azt a birodalmat, ahol még mi is eredetiek lehetünk, mint holmi parodistái a világtörténelemnek és az isten paprikajancsijai - lehet, még ha a mából semminek sincs jövője, hogy éppen a mi felröhögésünké a jövő." (Nietzsche)

Van, aki szerint annyi értelmük sincs a korhatáros filmeknek, mint életkorhoz kötni a szex elkezdését. Bizonyos kor alatt egyik sem ajánlott, de ezt betartatni szinte lehetetlen, esélye talán csak a szülőnek lenne. Ha hagynák. Például a filmelőzeteseket bemutató mozisok.