rés a présen

A Vass-cipő története

  • rés a présen
  • 2022. június 1.

Képzőművészet

Grasl Bernadett művészettörténész

rés a présen: November óta igazgatod a veszprémi Művészetek Házát. Milyen?

Grasl Bernadett: A legjobb értelemben vett kultúrház, amelynek a fő profilja a kiállítás­szervezés. Speciális a magyar művelődési házak között, mert legfőképp kortárs képzőművészeti tárlatokat, illetve iparművészettel, illetve dizájnnal foglalkozó kiállításokat szervezünk. A rendszerváltás idején volt egy fontos változás a magyar kulturális életben, amikor a megyei intézményrendszerektől független, olyan intézmények jöttek létre, mint a Művészetek Háza vagy a városi művészeti múzeum. Ezek arra szakosodtak, hogy a helyi művészeti életet másképp mutassák be, mint előtte a megyei művházak vagy múzeumok. Veszprém szinte az egyetlen város, ahol három évtized elteltével is működik ez a ’93 óta meglévő elképzelés. Pont az Európai Kulturális Főváros (EKF) projekt alatt lesz 30 éves a Művészetek Háza. Számunkra így a projekttel járó támogatás születésnapi ajándék és ezzel együtt lehetőség arra, hogy újradimenzionáljuk magunkat.

rap: Ezek szerint nem esett nehezedre Győrből Veszprémbe jönni?

GB: Győrben 2009-ben lettem a Városi Művészeti Múzeum vezetője, az is nagyon hasonló intézmény. Amikor a megyei kulturális intézményrendszert kiszervezték a városi önkormányzatokhoz, a Győr-Moson-Sopron megyei múzeumnak a Győrhöz tartozó részével egyesítették a múzeumot, így jött létre a bencés szerzetesről és múzeumalapítóról elnevezett Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, amelynek én vagyok a keresztanyja. Nem sokkal a Covid miatti karanténok után 2021 májusától kezdtem Veszprémben dolgozni mint intézményvezető, addig meg kurátorkodtam egy kicsit.

rap: Mit tartasz a legfontosabbnak itt?

GB: A neoavantgárd és kortárs fotográfiai kiállításokat, mert Veszprémben a 70-es évek óta hagyomány a haladó szellemű fotójelenségek bemutatása. A Jokesz Antal-féle Dokumentum kiállítássorozatra gondolok például. A fotót kiváló veszprémi művészeti hagyománynak tekintem, ezért is gondoltam, hogy innen kellene indulni. Aztán az a bizonyos kő a vízben hullámokat vetett, és elkezdtünk egy szervezőcsapattal azon gondolkodni, hogy a Dokumentum 7. kiállítását milyen módon fogjuk majd 2023-ban az EKF idején bemutatni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.