rés a présen

A Vass-cipő története

  • rés a présen
  • 2022. június 1.

Képzőművészet

Grasl Bernadett művészettörténész

rés a présen: November óta igazgatod a veszprémi Művészetek Házát. Milyen?

Grasl Bernadett: A legjobb értelemben vett kultúrház, amelynek a fő profilja a kiállítás­szervezés. Speciális a magyar művelődési házak között, mert legfőképp kortárs képzőművészeti tárlatokat, illetve iparművészettel, illetve dizájnnal foglalkozó kiállításokat szervezünk. A rendszerváltás idején volt egy fontos változás a magyar kulturális életben, amikor a megyei intézményrendszerektől független, olyan intézmények jöttek létre, mint a Művészetek Háza vagy a városi művészeti múzeum. Ezek arra szakosodtak, hogy a helyi művészeti életet másképp mutassák be, mint előtte a megyei művházak vagy múzeumok. Veszprém szinte az egyetlen város, ahol három évtized elteltével is működik ez a ’93 óta meglévő elképzelés. Pont az Európai Kulturális Főváros (EKF) projekt alatt lesz 30 éves a Művészetek Háza. Számunkra így a projekttel járó támogatás születésnapi ajándék és ezzel együtt lehetőség arra, hogy újradimenzionáljuk magunkat.

rap: Ezek szerint nem esett nehezedre Győrből Veszprémbe jönni?

GB: Győrben 2009-ben lettem a Városi Művészeti Múzeum vezetője, az is nagyon hasonló intézmény. Amikor a megyei kulturális intézményrendszert kiszervezték a városi önkormányzatokhoz, a Győr-Moson-Sopron megyei múzeumnak a Győrhöz tartozó részével egyesítették a múzeumot, így jött létre a bencés szerzetesről és múzeumalapítóról elnevezett Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, amelynek én vagyok a keresztanyja. Nem sokkal a Covid miatti karanténok után 2021 májusától kezdtem Veszprémben dolgozni mint intézményvezető, addig meg kurátorkodtam egy kicsit.

rap: Mit tartasz a legfontosabbnak itt?

GB: A neoavantgárd és kortárs fotográfiai kiállításokat, mert Veszprémben a 70-es évek óta hagyomány a haladó szellemű fotójelenségek bemutatása. A Jokesz Antal-féle Dokumentum kiállítássorozatra gondolok például. A fotót kiváló veszprémi művészeti hagyománynak tekintem, ezért is gondoltam, hogy innen kellene indulni. Aztán az a bizonyos kő a vízben hullámokat vetett, és elkezdtünk egy szervezőcsapattal azon gondolkodni, hogy a Dokumentum 7. kiállítását milyen módon fogjuk majd 2023-ban az EKF idején bemutatni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.