rés a présen

A Vass-cipő története

  • rés a présen
  • 2022. június 1.

Képzőművészet

Grasl Bernadett művészettörténész

rés a présen: November óta igazgatod a veszprémi Művészetek Házát. Milyen?

Grasl Bernadett: A legjobb értelemben vett kultúrház, amelynek a fő profilja a kiállítás­szervezés. Speciális a magyar művelődési házak között, mert legfőképp kortárs képzőművészeti tárlatokat, illetve iparművészettel, illetve dizájnnal foglalkozó kiállításokat szervezünk. A rendszerváltás idején volt egy fontos változás a magyar kulturális életben, amikor a megyei intézményrendszerektől független, olyan intézmények jöttek létre, mint a Művészetek Háza vagy a városi művészeti múzeum. Ezek arra szakosodtak, hogy a helyi művészeti életet másképp mutassák be, mint előtte a megyei művházak vagy múzeumok. Veszprém szinte az egyetlen város, ahol három évtized elteltével is működik ez a ’93 óta meglévő elképzelés. Pont az Európai Kulturális Főváros (EKF) projekt alatt lesz 30 éves a Művészetek Háza. Számunkra így a projekttel járó támogatás születésnapi ajándék és ezzel együtt lehetőség arra, hogy újradimenzionáljuk magunkat.

rap: Ezek szerint nem esett nehezedre Győrből Veszprémbe jönni?

GB: Győrben 2009-ben lettem a Városi Művészeti Múzeum vezetője, az is nagyon hasonló intézmény. Amikor a megyei kulturális intézményrendszert kiszervezték a városi önkormányzatokhoz, a Győr-Moson-Sopron megyei múzeumnak a Győrhöz tartozó részével egyesítették a múzeumot, így jött létre a bencés szerzetesről és múzeumalapítóról elnevezett Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, amelynek én vagyok a keresztanyja. Nem sokkal a Covid miatti karanténok után 2021 májusától kezdtem Veszprémben dolgozni mint intézményvezető, addig meg kurátorkodtam egy kicsit.

rap: Mit tartasz a legfontosabbnak itt?

GB: A neoavantgárd és kortárs fotográfiai kiállításokat, mert Veszprémben a 70-es évek óta hagyomány a haladó szellemű fotójelenségek bemutatása. A Jokesz Antal-féle Dokumentum kiállítássorozatra gondolok például. A fotót kiváló veszprémi művészeti hagyománynak tekintem, ezért is gondoltam, hogy innen kellene indulni. Aztán az a bizonyos kő a vízben hullámokat vetett, és elkezdtünk egy szervezőcsapattal azon gondolkodni, hogy a Dokumentum 7. kiállítását milyen módon fogjuk majd 2023-ban az EKF idején bemutatni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.