Képzőművészet

A belváros közepén elhelyezkedő, kortárs képzőművészettel foglalkozó, a for- és a nonprofit profil közé pozicionált, kis méretű kiállítóhelyek (Kisterem, Vintage, Labor) sorába decemberben egy újabb galéria lépett.

A LuMúban kiállított anyag elsősorban nem a zenetörténet szempontjából érdekes.

A világ legkeskenyebb házát húzták fel Varsóban. A szellemes építmény felpezsdítheti a lengyel főváros kulturális életét.

Az elmúlt két és fél év alapján senkit sem lepett volna meg, ha a tér felújítását nemzetbiztonságilag kockázatosnak címkézik, és ötven évre titkosítják a terveket. Vagy ha a feladat nagyságára tekintettel Tarlós István maga veszi széles vállára az áttervezés keresztjét, mint tette azt fővárosunk zászlajának cseréjekor. Szerencsére nem így történt.

A kulturális szféra kormányzati kivéreztetése - nem meglepő módon - különösen súlyosan érinti a pályakezdőket, veszélyezteti a művészeti utánpótlást. Nem kizárólag a pénzhiány, hanem az egyre fokozódó kiszámíthatatlanság.

A 2B Galériában látható kiállítás három szálon fut. Az első, amely egyfajta összegzésnek tekinthető, a 2012 tavaszán a Saint Louis-i Washington Egyetem Kemper Művészeti Múzeumában bemutatott Killing Time című installációja.

Az űrbázis narancssárga, hatszögletű ablakai már csak fotókon léteznek; a helyén épült jellegtelen pláza épp most egyéves, és készül csődbe menni. A képeket kopások keretezik, aljukat lefolyt festékcsíkok tarkítják, ahogy a feledés mossa el az emlékezet konstrukcióit.

Egészen véletlen egybeesés, de ugyanannak a művészi attitűdnek a két különböző paradigmában való érvényesülése Birkás Ákos múzeumi felvételeinek kiállítása a Knoll Galériában, illetve Paul Cézanne műveinek a képzőművészeti tradícióval való párhuzamos elemzése a Szépművészetiben.

A perui származású, 1964-ben Amerikába emigráló "művész" kétségkívül a fantasy art legismertebb képviselője.

Csak remélni lehet, hogy az átszervezési düh következtében nem ez lesz a hattyúdala annak a kiállítássorozatnak, amely a ma már a Szépművészeti Múzeum alá besorolt Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményéből készül - és amelynek most az első darabja látható.

A festészetet már sokszor eltemették - kezdve Paul Delaroche-tól (aki állítólag 1839-ben, a fényképészet megjelenésekor vizionálta a festészet halálát) Duchampon át egészen Donald Judd amerikai művész hatvanas években tett kinyilatkoztatásáig, illetve az ideák elsődleges szerepére felesküdő, ezért a tárgyi megvalósulást elvető, a konceptuális művészettel rokon irányzatokig.

Idén először szerepelt magyar csapat a Solar Decathlon Europe fenntartható építészeti teljesítményversenyen. Részvételük és összesített hatodik helyezésük egyértelmű siker, ami ösztönzője lehet a fenntartható építészettel kapcsolatos további kutatásnak és oktatásnak.

A Trafó Galéria tere első pillantásra olyan üresnek tűnik, mintha valaki egy jó lukácsozás után szanaszét felejtette volna a törülközőit, amelyek aztán úgy száradtak, ahogy odadobták őket.