Képzőművészet

Közel két éve működik Budapest külvárosában, a XVIII. kerületben a SÍN Kulturális Központ egy régi színházi díszletgyár területén. A hely adottságai és a működtetők elszántsága alapján európai sikertörténet is lehetne a dologból, most mégis a bezárás réme fenyegeti az intézményt.

A Realistic Crew olyan fellépés előtt áll, amihez hasonló még nem volt magyar zenekar életében. A Vranik Krisztián (Krizsó) és Kalotás Csaba (Chabz) vezette zenekar meghívást kapott Glastonburybe, az egyik legnevesebb brit könnyűzenei fesztiválra. A szenzációs eredmény nemcsak a zenekar, hanem a mögötte álló menedzsment sikere is.

Alig öt hónapja, a tizenharmadszorra megrendezett WOrld Music EXpóról tudósítva jeleznem kellett a koncertszervezők és lemezkiadók globális aggodalmait: a schengeni térségen kívül eső országok elmacerásodó vízumügyei, a muzulmánok iránti makacs gyanakvás, illetve a digitális robbanástól drasztikusan megroskadó lemezbiznisz jó kis fejtörést eredményezett. Többek arra kényszerültek, hogy lehúzzák a redőnyt, mások pedig csak alapjáraton - cédék helyett inkább a letöltések mezején - zümmögtek tovább.

Akit untatnak már a lemezkiadás összeroppanásáról szóló hírek, akit hidegen hagynak az internetes letöltések és jogok, akit nem ragadnak el a futó trendek, viszont szívesen ringatóznak letűnt hullámokban, most jól figyeljenek: ezúttal olyan húsz-harminc éves - külföldi magyar - bakelitekről esik szó, amikről végzetes lehet nem tudni.

Káldor Edit a nyolcvanas években emigrált, alig tizenhárom évesen ment Ausztriába az édesanyjával. New Yorkban és Amszterdamban tanult, dolgozott Halász Péterrel Budapesten, ma Brüsszelben rendez és tanít. A véletlen ellentmondásaiban megmutatkozó valóságot kutatja, multimédiával fűszerezve, színészileg a végletekig eszköztelenül. Van, hogy csak ül a laptopjával, háttal a közönségnek, és vetít. A magány, az elszigeteltség a színháza alapmotívuma; egyedül vagy alkalmi társakkal, illetve filmes-fotós férjével, Frank Theysszel dolgozik.

Második alkalommal szervezték meg a kortárs magyar drámák és színjátszás fesztiválját a Debreceni Csokonai Színházban. Ha a két korábbi helyszínt, Egert és Sopront is beleszámítjuk, a negyedik kortárs színházi kerekasztal ért véget február végén.

A kazettán, később cédén és mp3 formátumban hallgatható, többnyire egy színész által felolvasott regény, novella, vers - vagy akármi, ami papíron is olvasható - hazai története 1960-ig nyúlik vissza.

A holland-flamand kulturális fesztivál keretében bemutatkozó 42 éves kortárs flamand képzőművész 1990-ben, a Velencei Biennálén alapozta meg hírnevét. Munkáinak meghökkentő és provokatív jellegét a szent és a profán, a banális és a fennkölt, az elit- és a tömegkultúra elemeinek extrém ütköztetése adja. A budapesti anyagban gunyoros és nyers műveinek kisebb keresztmetszete látható; a holland porcelánfestés motívumaival díszített gázpalack-sorozat, egy gótikus tornyokkal díszített, acélcsipkékből összeálló munkagép, továbbá a morbid disznóbőrök és a híres-hírhedt Cloaca.

Ha a lemezeket is elveszik, mi marad akkor nekünk? Rémesek a kilátások. Válságban a zeneipar, a befektetők kivonulnak, a sztárok siránkoznak, a lemezboltok lehúzzák a redőnyt. Az internet az első számú felelős és a könnyen kezelhető tömörített hangfájlok. Pedig az mp3-nak elvileg örülnünk kéne. Nem kell idealista kiberhippinek lenni ahhoz, hogy az ember belássa, mekkora eredmény, hogy a zene megszabadult az otromba, múlt századi hanghordozók béklyóitól, és digitális jelként szabadon terjedhet a világháló labirintusában, a kodályi gondolat jegyében mindenki számára elérhetően. Mégsem örülünk. És nem csak azért, mert a kedvenc zenéinket nézegetni, simogatni, dédelgetni is akarjuk. Az igazi probléma az, hogy az mp3 kereskedelmi egysége a szám (dal, tétel), és ez előbb-utóbb az albumformátum halálához vezet.

Évente nagyjából százan végeznek a Zeneakadémián, ebből 50-60-an klasszikus hangszeres előadóművész szakokon. S bár nem készült még felmérés arról, hányan ragadnak meg közülük az előadóművészi pályán, az akadémia rektorának becslése szerint csak a diákok fele kerül zenekarhoz - és mindössze egyből vagy kettőből lesz szólista. Ahhoz ugyanis nem elég a tehetség.

Magyarországon a fotóművészet a felsőfokú oktatás, a művészettörténet és a műtárgypiac mostohagyermeke - igen későn, 1985-ben indult be az Iparművészeti Főiskolán a fotó szak, tavaly jelent meg Szilágyi Sándor átfogó fotóművészeti könyvének első része, és ma is csak elvétve találhatunk olyan műkereskedelmi galériát, amelynek kínálata csakis fotókból áll -, ellentétben a nyugati világgal, ahol a kortárs fotográfiának a hetvenes évek eleje óta komoly irodalma és kiépült galériarendszere van. A háttérbe szorított, lesajnált és el nem ismert művészeti ág mégis "kitermelte" a maga egyéni hangú, professzionális fotóművészeit - köztük Szilágyi Lenkét, akinek most egyszerre két kisebb kiállítása látható.

Olvasom, hogy Luc Tuymans, a világhírű festő - tudjuk, 15 percre mindenki lehet sikeres, de a belga máler tényleg 25 éve híres - egy időben, pályája valamelyik szegletében kocsmai kidobóemberként kereste meg a festékre valót. En face láttam is a Műcsarnokban, tagadhatatlan, slanksága ellenére is vaskos jelenség. Ha nem állok vele szemtől szembe, akkor azonban, csak festményeit, sápadt, vértelen, minimál figuralizmusát vagy figurális minimalizmusát nézve, akár bele is mertem volna kötni.

December második szombatján a Magyartanárok Egyesülete Ady Endrének szentelte rendes évi, közgyűléssel tarkított összejövetelét - a társaságban én is ott voltam, az Ady-kultuszokról beszéltem az érdeklődő magyartanároknak.

Tíz esztendeje Sárospatakon él a Bizottság zenekar elévülhetetlen énekese, feLugossy Laca. Körötte család, kutya, cicák, mögötte súlyos életmű, előtte vásznak rengetege - s amint egy toronyház falán kifeszített festménye is tanúsítja, Sárospatakot már a képére formálta.