Péli Tamás 1983-ban készült Születés című pannóját hosszú évek óta nem láthatta a közönség. A mű jelentősége megkérdőjelezhetetlen, a jövője mégis kérdéses. A Budapesti Történeti Múzeum Barokk csarnokában csak szeptember végéig kapott helyet.
Magyar alkotók művei is szerepelnek egy rendhagyó párizsi kiállításon.
A hagyományosan kétévente megrendezett Velencei Építészeti Biennálé is megcsúszott a pandémia miatt, de május 22. óta a Giardini della Biennale parkját és az Arsenalét, azaz az egykori velencei hadihajógyár területét ismét építészek, művészek és látogatók lakják be, egészen november 21-ig.
Ilyen lehetőség eddig még nem volt.
Miért megy el valaki egy olyan kiállításra, amelynek már a címe is lelombozó, és ahol feltehetően a képébe nyomják a balsors, bukás, végzet, pusztulás megannyi válfaját? Nyilván a kiállító művészek miatt.
Képregényes művészkönyvek, hétköznapi hősök, kukabúvárok, porcicák és angyalok a főszereplői Filó Vera új kiállításának. Kísérletező drámaírásról, az ikonfestészet szabadságáról és a figyelemzavar megszelídítéséről is beszélgettünk vele.
Ismerve a műfaj mérsékeltebb elismertségét, meglepő, hogy a járvány miatti zárvatartást követően a Szépművészeti Múzeum grafikai kiállítással nyitott.
A cipőszobor kisplasztika, térelem, falra akasztható vagy kirakható a nappaliba díszként. A műfaj úttörőjét magas rüsztű nőkről, a papucsuniverzum lényeiről és az erotikus cipőkről is kérdeztük.
Bartók Mihály három Aba Novák-képe a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményébe került.
Mayer Éva művei ott kezdődnek, ahol az orvosok már csak tanácstalanul széttárják a kezüket. De hogyan is lehetne beszélni arról a testi „fogyatékosságról”, amelynek nincs látható jele, a lelken mégis mély sebet üt?
