Kiállítás

Szamurájok és gésák - Hagyományos japán viselet és kortárs magyar ékszerek

  • Pallag Zoltán
  • 2013. november 10.

Képzőművészet

Több okból is furcsa képződmény a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum kiállítása. Egyrészt a kizárólag a címben szereplő gésák miatt, másrészt mert nehéz eldönteni, hol is találhatók a tárlat súlypontjai: a hagyományos japán tárgykultúrán, vagy a kortárs magyar ékszertervezők alkotásain.

Ha az előbbin, akkor érthetetlen, miért csupán egyetlen szamurájöltözetet és két kimonót látunk, valamint a mindig előszedhető kiegészítőket, mint például a necuke. Ha viszont az utóbbin, akkor az installálás válik problematikussá, mivel a mai ékszerek szó szerint elvesznek a nagyrészt 19. századi japán tárgyak mellett. Ráadásul a vitrinekben látható fésűkhöz és faragványokhoz csak a bejáratnál lévő vezetőkben találunk rövid leírásokat, a vitrinekben nem, ami azért 2013-ban már megengedhetetlen egy magára valamit is adó múzeum számára.

Mindemellett a nagyrészt Hopp Ferenc és gróf Vay Péter gyűjteményéből összeállt anyag magáért beszél: a mesteri kivitelezésű fegyverek (kardok, kések stb.), a férfiviselet részeként hordott dobozok, csont- és fafaragványok, illetve a női viselethez tartozó fésűk, hajtűk önmagukban is szemet gyönyörködtetők. Megtudhatjuk, hogy a kimonó a 9-10. században terjedt el az udvari viselet átvételeként, de a szó maga 19. századi eredetű: 1869 után, a Meidzsi-korban a hagyományos ruhát jelentette a nyugatos (jofuku) viselettel szemben. Érdekesek a harmadik teremben található hagyományos gyerekjátékok is, de mindez nem feledtetheti a tényt, hogy egy alaposan összecsapott, félrevezető című kiállításon járunk, aminél azért jóval többet vártunk egy ilyen, nagy hagyományokkal és igazán különleges gyűjteménnyel rendelkező intézménytől, mint a Kelet-ázsiai Múzeum.

Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum, Bp. VI., Andrássy út 103., nyitva november 3-ig

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.