„A Jóisten nagyon szereti” - Változóban a váci egyházi gimnázium

  • Matkovich Ilona
  • 2014.08.17 10:30

Kis-Magyarország

Három tanárt elbocsátottak a Váci Piarista Gimnáziumból, pedig korábban, színvonalas munkájukért a katolikus egyház alapította Szt. Gellért-díjban részesültek. Az elégedetlen szülők tehetetlenek, Vác belvárosában csakis egyházi fenntartású gimnázium működik.

A Váci Piarista Gimnázium június 24-i tanévzáró értekezletén mindenki meglepődött, amikor a terem ablaka alatt százötven, fekete öltönyös öregdiák elénekelte Kodály Zoltán Szép könyörgés című művét. A volt piarista diá­kokból álló kórus három tanár elbocsátása ellen demonstrált ily módon. A nagyra tartott pedagógusokért a szülők és a diákok többször gyújtottak mécsest az iskola kapuja előtt – ­hi­á­­ba. Futó Béla iskolaigazgató szerint a három tanár szakmai teljesítménye „igen pozitív” volt, de a pedagógus „a személyiségével megjelenik, nevel, formál”, és fontos, hogy milyen módon vesz részt a tantestület munkájában. „Ezeknél a tanároknál ez az oldal erősen hiányos volt, annyira, hogy ez az iskola működését veszélyeztette ebben a két évben, amióta én vezetem az intézményt. A munkáltatói jogokat az igazgató gyakorolja, elbocsátásuk az én döntésem volt az iskola vezetőségével és az iskola fenntartójával, a Piarista Tartományfőnökséggel egyetértésben. A Jóisten nagyon szereti ezt az iskolát, szeretném a szülőket megnyugtatni, hogy nagyszerű tanárok jelentkeztek az elbocsátottak helyére.”

Átállítás

 

A szülőket és jó néhány kollégát azonban kevéssé nyugtatta meg az iskolaigazgató és a tartományfőnökség közös döntése. Kérdésünkre többen is elmondták, szerintük az eddigi magas szintű oktatást és megszokott szellemiséget veszélyeztetik az új igazgató modernizációs törekvései. „Elfogadhatatlan, hogy olyan személy próbál a gyermekeink nevelésének letéteményese lenni, aki maga képtelen konfliktusokat megoldani, és egy év alatt megválik a tanári kar egyötödétől” – mondja egy szülő (informá­cióink szerint legalább tíz tanár távozott idén az 58 fős tanári karból – M. I.), majd arra a kérdésünkre, miért baj, ha az iskola lépést akar tartani a korral és modernizálja pedagógiai programját, azt válaszolja: mivel az egyházi iskolák, így a váci piaristák sem tudják „produkálni a gyereklétszámot” csak hívő családokból, folyamatosan engedményeket kényszerülnek tenni a hit­életre való nevelésben, ami szembemegy a vallásos szülők elvárásaival. Már az is csalódás volt, hogy a piarista iskolákban alig néhány szerzetes tanít, az oktatást jórészt világi, „civil” tanárok végzik. Ellenkezést váltott ki sok szülőből, hogy tavaly megszűnt a felsőbb osztályokban a lehetőség, hogy a latint harmadik idegen nyelvként tanulhassák a diákok, vagy hogy már nincsenek hétköznapi misék, kevesebb a közösségi program a mindenáron a gyerekeken való spórolás kényszere miatt.

Nem árt persze tudni, hogy a rendi iskolában tanító pedagógusok arról számolnak be, hogy a szülők gyakran egy idealizált, de hamis kép alapján küldik gyerme­kü­ket egyházi iskolába, és az oktatás során szembesülnek azzal, hogy ma már egyetlen rend sem tud kizárólag szerzetes tanárokkal feltölteni egy tantestületet.
A Váci Piarista Gimnáziumban jelenleg hat szerzetes tanít – közülük kettő csak hittant – az 58 fős tantestületben, és a többi piarista iskolában is hasonló az arány.

Feszültséget okozhat az is, hogy számos egykori önkormányzati iskola a részleges szabadság és az egyházi iskolákra inkább jellemző kiegyensúlyozott finanszírozás reményében nem egy esetben valamelyik egyház palástja alá menekült az állami központosítás elől. Nem áll tehát minden esetben egyértelmű társadalmi igény vagy erős vallásos elkötelezettség az iskolák egyházi kézbe adása mögött. A sokszor átgondolatlan, erőltetett iskolaalapítások azonban minőségromlást és finanszírozási nehézségeket, valamint belső feszültségeket okozhatnak a hívő és nem hívő szülők között. Ráadásul, ha egy olyan régi iskolavárosban, mint Vác, a belvárosban csakis egyházi fenntartású gimnázium működik, az jelentősen rontja a közismerten rossz közlekedéssel sújtott közeli nógrádi falvak tanulóinak iskolaválasztási esélyeit; a város szélére száműzött két állami gimnáziumból ugyanis egyszerűen nem lehet délután hazajutni a környező falvak többségébe.

A matematika–fizika szakos Futó Béla iskolaigazgató, akit két éve nevezett ki Labancz Zsolt tartományfőnök Vácra, a kilencvenes évek elején négy évig vezette a Kecskeméti ­Piarista Gimnázium és Kollégiumot. Ott nem hosszabbították meg a megbízását, hanem Szegedre helyezték, majd a budapesti piaris­táknál tanított, ahol részt vett az iskola felújítási munkáinak szervezésében. Vácott feladatai közé tartozik többek között az iskola gazdálkodásának megszilárdítása.

Mivel az egyházi közoktatási intézmények bizonyos „törvényen kívüliséget” élveznek nemcsak jogi helyzetük, de a történelmi egyházak társadalmi státusza révén is, az egyházi intézmények felmentést kapnak bizonyos szabályozási elvárások alól. Az egyházi intézmény igazgatója kizárólag a fenntartónak felel az iskola működtetéséért.

false

 

Az állam tiszteletben tartja az egyházi iskolák „érinthetetlenségét”. Bár a költségvetés az egyházi iskoláknak is biztosítja a világi iskoláknak szánt összeggel egyenértékű fejkvótát, s ezenfelül kiegészítő normatív támogatást is kapnak, az állam oktatásfelügyeleti szervei ha akarnának, sem avatkozhatnának be az egyházi iskolák működésébe: a törvény szerint az egyházi jogi személy által fenntartott intézmények vezetőinek kinevezése és a kinevezés visszavonása egyedül a fenntartó jogköre. A szülő hiába teszi szóvá például a szakmai vagy a mindenkori civil kontroll hiányát (például hogy az iskola nem rendelkezik az amúgy kötelezően beszerzendő szülői és diák-önkormányzati véleményezésekkel és azok jegyzőkönyveivel), a fenntartón kívül nincs felettes szerv, amelyhez jogorvoslatért fordulhatna. Egy neve elhallgatását kérő forrásunk a váci piarista iskolában történtekről azt mondta, neki nem az igazgató személyével van problémája, hanem a változtatások önkényesnek tűnő, szélesebb körű egyeztetést és elfogadást nélkülöző módszereivel, ami ellenkezik a piarista oktatás több évszázados szellemiségével. Az iskola megbecsült tanárait, akiket nagyon szerettek a gyerekek, elküldték, amiért nem hagyták szó nélkül az igazgató követhetetlen intézkedéseit. Köztük olyan osztályfőnök is volt, akinek idén érettségizik az osztálya. Szerinte a fő probléma, hogy egy egyházi iskolában a közösség régi, megbecsült tagjai váltak nemkívánatos személyekké, és ez sokakban nagy csalódást keltett.

Noha a váci piaristáknál a Szent Gellért-díjjal jutalmazott énektanárnő elbocsátásával bizonytalanná vált az iskolai kórus jövője, és a szintén elbocsátott magyar–német–dráma szakos tanárnő vezette színjátszó kör folytatása is kétséges, a tanárok a felmondólevél kézhezvétele után semmilyen külső szakmai szervezettől nem várhattak segítséget. Egy szülő megjegyezte: nem érti, hogyan egyeztethető össze a keresztény szellemiséggel egy négygyermekes tanárnő elbocsátása – akinek egyébként mind a négy gyermeke az iskolába jár – június 23-án, amikor már nagyon nehéz a következő tanévre munkát találni.

Bár az igazgató hangoztatja, hogy a tanárok közös megegyezéssel távoztak, a helyzet valójában az, hogy ha az új munkatörvénykönyv alapján valakinek magatartási probléma miatt mondanak fel, akkor nem jogosult a végkielégítésre, és ezt a tanárok nem merték vállalni. Az is szempont volt, hogy az Oktatási Hivataltól állítólag jóindulatúan figyelmeztették őket: ha magatartási probléma miatti felmondással mennek el, „megbélyegzik” őket, és később nem tudnak tanárként elhelyezkedni. Így elfogadták a közös megegyezést.

Új irány

 

„Világi oldalról” tehát hiába várnak a szülők segítséget. És hiába küldtek tételes levelet a tartományfőnöknek a pedagógiai és szakmai munka leromlásáról, a betegszabadságok és az ezzel együtt járó helyettesítések drasztikus növekedéséről, az iskola hírének romlásáról, nem történt változás.

Az új igazgató kinevezése óta a katolikus iskolák munkáját segítő Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet (KPSZTI) több alkalommal vizsgálódott az iskolában. A felsorolt pozitívumok mellett megfogalmazták, hogy a korábbiakkal szemben a tantestület megosztott, az együttműködés lazult, és már a diákok is tudnak a tantestület egy része és a vezetés közti feszültségekről. A KPSZTI vizsgálata kitért az iskola gazdasági működésére, amit – bár a korábbi vezetés alatt mutatkoztak gazdálkodási problémák – most rendben talált.

Az igazgató azzal érvel, hogy a szülők által vitatott változtatások a fenntartó jóváhagyásával történtek. Az Oktatási Hivatal törvényességi felügyeletet gyakorol, de nem fordult elő, hogy kifogást emeltek volna az iskola pedagógiai programjával szemben. A hét közbeni szentmisék megszüntetéséről azt mondja: „Gyanítom, hogy a szülői ellenkezés abból adódik, hogy a Váci Piarista Gimnáziumban kicsit megmerevedett az a szemlélet, hogy a korábbi hagyományból mindent át kell-e vennünk, vagy haladnunk kell a korral. A szentmisével nem lehet hívővé tenni az embert, ez más módon történik, és az igaz, hogy a szentmiséken nem mindenki részéről van átható figyelem.” A latin mint harmadik idegen nyelv tanítása pedig a sok kis létszámú csoport miatt már az iskola finanszírozási határait feszegette.

Iskola a város szívében

 

Keresztesi-Balogh Juditnak tavalyig három lánya járt a Váci Piarista Gimnáziumba. „Vonzó volt a piarista iskolák hagyományosan magas oktatási színvonala, azt is gondoltam, hogy az egyházi iskolában szélesebb körű általános műveltséget kapnak. Amikor hat évvel ezelőtt először az iskolába jöttünk, igazolva láttam az elvárásaimat, nyitott, befogadó, toleráns közeget találtunk, őszinte, nyílt embereket.” Szerinte Vácott „vannak belső viták, hogy Kalazanci József rendalapító szellemében mindenkit magunkhoz akarunk ölelni, oktatni jó színvonalon, vagy kiemelkedő gimnázium akarunk lenni. Nem látom, merre indultunk el, azt viszont sokként éltük meg, hogy megbecsült, az iskoláért elhivatott, a véleményüket vállaló pedagógusokat elbocsátanak.” Mint mondja, „az elmúlt két évben sokat romlott a légkör”, a szülői közösség is megosztott lett.

Az iskolát népszerűsítő, a Youtube-ra feltöltött kisfilm klasszikus, humanista nevelést, énekkart, színjátszó kört, irodalmi kört ígér a jelentkezőknek. A kisfilmmel kapcsolatban egy szülő arra hívta fel a figyelmünket, hogy kérték az igazgatót – hiába –, ne hirdessék magukat a „gimnázium a város szívében” szlogennel, mert az sok váciban ellenérzést kelthet. Közvetlenül a rendszerváltás után az összes váci belvárosi iskola újból egyházi kézbe került, ami sok váci család érdekét sértette. (Erről itt olvashatnak.) A belvárosi épületekből kiebrudalt több ezer diáknak a város melletti volt laktanya területén építettek iskolákat – miközben mindenki tudta azt is, hogy a piarista gimnáziumba túlnyomórészt nem váci diákok járnak. (Aligha független ettől a történettől, hogy az MSZP 2010-es összeomlásáig Vác az egyik legbiztosabb baloldali választókerületnek számított.)

A Piarista Rend Magyar Tartománya fenntartásában és kezelésében hét gimnázium, egy szakközépiskola, négy általános iskola és két óvoda, hat középiskolai kollégium, egy egyetemi szakkollégium és egy főiskola van. Ezekben túlnyomórészt világi pedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel. Megkerestük a tartományfőnökség illetékes vezetőit is, akik lapunknak elmondták, hogy „a tartományfőnökség mint a váci iskola fenntartója folyamatosan figyelemmel kíséri az intézményben zajló folyamatokat, s ellenőrzi annak működését. Úgy látják, hogy az iskolában zajló változások együtt jártak fájdalmasabb, de alaposan átgondolt döntésekkel, amelyek a tanári kar összetételét is érintették. Ennek ellenére összességében pozitívnak ítélik meg az új irányokat, amik hosszú távon a diákok és tanárok érdekeit is szolgálják.”

Időközben további tanárok távozásáról értesültünk, egyelőre még nem tudni, a régiek közül hány tanár hagyja el szeptember elsejéig a gimnáziumot.

Neked ajánljuk