Lepsénynél kell lefordulni a hetes útról Mezőszentgyörgyre, ahonnan nem vezet tovább műút. Ott jártunk, ahol a turista nem jár, és megnéztük, hol született, honnan indult Eötvös Károly a Balaton köré, a Parlamentbe, a budapesti redaktúrába, a tiszaeszlári per tárgyalótermébe és az Abbázia kávéház sarokasztalához törzsvendégnek.
Első utca, második utca, első köz… ilyen könnyű tájékozódni a négyzethálós utcaszerkezetű Mezőszentgyörgyön. Olyan, mint New York, illetve New York olyan, mint Mezőszentgyörgy, mert a Fejér megyei kis faluban már a 18. században kialakult ez az utcaszerkezet, míg New Yorkban csak 1811-ben fogadták el a terveket. Mezőszentgyörgyön neve is van ugyan az utcáknak, de a helyiek és a környékbeliek is a számozás szerint azonosítják a címeket, még postai címzést is láttunk ilyent.
Borongós, esős decemberi péntek délután érkezünk. Van még negyed óránk a bebocsátásig, autózunk egy kicsit a faluban. A múlt század elejéről szép kerítések maradtak, módos gazdák házai a 30-as évekből, meg hosszú cselédházak, Kádár-kocka viszonylag kevés. Nagyra nőtt fák, csend és csend. Ezerötszázan lakják a települést, az iskolába százötven gyerek jár. Eladó házat nem láttunk.
Eötvös Károly szülőháza ma a község könyvtára, 1949-től az ország első népkönyvtára és onnan indult útjára a Hazafias Népfront szervezésében az Olvasó Népért mozgalom 1969-ben.
Az olvasó nép ma Mezőszentgyörgyön negyven beiratkozott könyvtári tagból áll, ők azonban igazán nem panaszkodhatnak a kínálatra. Kiss Péter, az intézmény igazgatója mondja el mindezt a kevésbé használt kézikönyvtári kötetekből rakott karácsonyfa mellett. Balra az újdonságpolcon idei kiadású művek sorakoznak, szórakoztató és ifjúsági irodalom. Évi közel félmillió forint a könyvtár költségvetése új kötetek vásárlására.
Hogy egyik szavunkat a másikkal össze ne keverjük, a ház semmi különös, fallal körülvett pázsitos udvarral. Nincsenek hivalkodó nemesi építészeti dekorelemek, rendes protestáns kisbirtokosi tornácos porta, persze a tornáctartó oszlopok nem átlagos falusi házra utalnak.
A mennyezet olyan alacsony, hogy magasnak érezzük magunkat odabent. Középen van a bejárat, onnan a könyvespolcok között nyomulunk előre az utcai szobákig, amelyek egyikében emlékszobát rendeztek be korabeli bútorokkal, a község lakosaitól kapott eredeti tárgyakkal. Szalongarnitúra, íróasztal, könyvszekrény.
Azt nem tudjuk, hogy milyen könyvek lehettek Eötvösék családi könyvtárában, az azonban tény, hogy a dualizmus korának neves közéleti személyisége a Pápai Református Gimnáziumba már olvasott emberként ment. A jurátusi pályát azért választotta, mert úgy gondolta, hogy csak az jelent valódi szabadságot az értelmiségi létben, ám ez a pálya majdhogynem megakadt, amikor Habsburg-ellenes tiltott politikai aktivitás miatt Komáromban előzetesbe zárták. Innen jellegzetes magyar módon szabadulhatott: az Eötvös védelmével megbízott családi barát a nyomozást vezető ügyész felettébb kompromittáló viselt dolgainak tudója – és védence szabadon bocsátásának érdekében elhallgatója – volt. A leendő híres ügyvéd Eötvös Károly már ekkor ízelítőt kaphatott a prókátori praktikákból.
Nyílik a szekrény, többek között a falu nagy szülöttének összes művei vannak benne. Többek között az Utazás a Balaton körül és A nagy per. Plusz a fapipa, az egyetlen személyes tárgy, amely a szülőházában maradt. Kiss Péter kézbe veszi, megmutatja, felpattintja a tetejét, nyomokban szálas dohányt tartalmaz. Különös, hogy a fedél a szár felé nyílik, éppen fordítva gondoltuk volna. Ah, milyen meditációs eszköz lehetett, míg egy töltetet elpöfékelt az ember!
Szentgyörgyöt nagyrészt nyakas protestánsok lakták, akik nem pipáztak, amikor meg kellett menteni a hazát. Eötvös Lajos 1848. szeptember 26-án éppen kocsival igyekezett családlátogatóba Füredre a kis Károllyal, amikor a szomszéd falu, Lepsény fogadója előtt megállt egy ismerőssel szót váltani, és megtudta, hogy katonák pihentek meg ott. Balatonfőkajárra érve szintén ismerősökkel diskuráltak a hírekről, így derült ki, hogy Jellasics Fehérvárról utánpótlást kérő futárt indított Philippovich tábornokhoz Simontornyára, hogy Buda ostromához elég embere legyen.
Eötvös Lajos ekkor visszafordult Mezőszentgyörgyre, nemzetőrként csapatot szervezett, és sikerült a küldönc különítményen a határban rajtaütve megszakítani a hírközlési láncot. Ha ezt nem teszik, talán másképpen alakul a pákozdi csata is – a történet persze jóval élvezetesebb Eötvös Károly saját szavaival a Megakad a vármegye című elbeszéléskötetében.
Az asztalon lajstromkönyvnek látszó tárgy: a Református Egyház anyakönyve, amelybe gyöngybetűkkel, a vastag papír másik oldalára is átütő, fakulatlan tintával feljegyezték Eötvös Károly 1842. március 11-i születését és a sok keresztszülő nevét. Ez az anyakönyvi bejegyzés azért fontos, mert 1883-ban a tiszaeszlári per védőjeként (a védelmet pártjával szemben vállalva) Eötvös Károlyt antiszemita támadások érték, ezekkel szemben szolgált bizonyítékul az anyakönyv – mely történetesen úgy került kölcsönbe a könyvtárba, hogy Kiss Péter a helyi református gyülekezet presbitere is.
Mint írtuk, a falut nagyrészt nyakas protestánsok lakták, kisebb részben katolikusok is, valamint 1828 és 1851 között 38 zsidó lakos, akiknek 1892-ben már imaszobájuk is volt. Eötvösnek a feljegyzései szerint volt kapcsolata a helybeli zsidósággal, és nem is volt negatív véleménnyel róluk. A mezőszentgyörgyi vitrinben is fellelhető A nagy per, mely ezer éve folyik, s még nincs vége című könyve, melynek bevezetőjében meglepően higgadt, tárgyilagos hangon fogalmaz a tömegpszichózisról és az antiszemitizmus eredetéről. Bevalljuk, annyira tiszta, logikus és gördülékeny szöveget írt Eötvös Károly, hogy egy hónapig halogattuk e cikk megírását, mert esténként A nagy pert olvastuk, és erősen ajánljuk minden mai jurátus hallgatónak, de parlamenti képviselőknek mindenképpen.
A tiszaeszlári per után ugyanakkor Eötvös Károly ellen politikai hecckampány indult, ezért 12 évnyi parlamenti képviselőség után 1884-ben már nem választották meg. Három évvel később, 1887-ben jutott be újra a parlamentbe, de már nem szűkebb pátriájában – kilenc évig képviselte a nagykőrösi választókerületet.
Az anyakönyv mellett a kisasztalra került az Egyetértés című lap egy száma is, amit a ház felújításakor a padláson találtak. A függetlenségi párti ellenzék lapjának Eötvös vezető publicistája és szerkesztője volt. A Mezőszentgyörgyön megmaradt 1898. szeptember 11-i lapszám címlapján Erzsébet királyné nekrológja van, egy nappal a halála után.
Kiss Péter a református templomba is átinvitál minket. Szentgyörgy már a reformáció kezdetén áttért az újhitre, ettől nem teljesen függetlenül a Rákóczi-szabadságharcban a kurucokat támogatták, mire a császári csapatok felgyújtották a falut, és csak a kőtemplom maradt épen. A ma is álló templom viszont már 1795-ben épült. A bejáratnál balra római kő hever, a szomszédos mezőről származik, ott húzódhatott az Aquincum–Poetovio római út Tricciana–Gorsium, azaz Ságvár és Tác közötti szakasza, amin mi is jártunk. A réten nagyobb esők után állítólag még mindig előbukkan egy-egy sestertius és denarius.
A templom a korabeli minimál stílusnak megfelelően szép. A szószék és az úrasztala eredeti, a kórusba vezető lépcső is, amin felkapaszkodva jobban látjuk a plafon repedéseit. A kétezres évek elején pályázati pénzből volt felújítás, a műemlékesek által előírt szürke vakolat azonban már kifakult, az anyag nem bírta a napfényt.
Kifelé menet még elbeszélgetünk arról, hogy a mostani mezőszentgyörgyi gyerekeknek mekkora esélyük van arra, hogy Eötvös Károlyhoz hasonlóan ügyvédek, publicisták, országgyűlési képviselők legyenek. Arra jutunk, hogy nem sok, bár jogász még csak esetleg. Politikáról, Eötvös-korabeli és jelenlegi pártokról, irányzatokról szó sem esett.
