Tavaly augusztusban írtunk arról, hogy az ország egyik legkisebb, de a rezsicsökkentés miatt masszívan veszteséges víziközműcégét tulajdonolja és üzemelteti a Gyulai Közüzemi Kft.-n keresztül a békési fürdőváros önkormányzata, valamint Mezőkovácsháza, Végegyháza, Medgyesegyháza, Újkígyós, Kondoros és Nagybánhegyes. A társaságban Gyula közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezik. Több mint egy évvel ezelőtt azért kellett rendkívüli ülést tartani a viharsarki városban, mert rendkívül rövid határidőkkel, a helyi ellenzék szerint zsarolással felérően, az állam augusztus 31-ig választ várt arra, hogy előzetes nyilatkozatot tegyen minden önkormányzat a Nemzeti Víziközű Zrt.-nek „integrációs szándékáról.” Hogy ez mennyire „önként és dalolva” történne, arra bizonyság, hogy az állam világossá tette, csak az az önkormányzat számíthat a veszteséges víziközmű cégek esetében állami segítségre, pótlólagos forrásra, amelyik önként felajánlja egyébként döntő többségében igen értékes víziközmű vagyonát az államnak.
Akkor Görgényi Ernő (Fidesz-KDNP) polgármester egyértelművé tette álláspontját, kijelentve, a víziközmű-rendszer legjobb helyen az önkormányzatoknál van. Aztán kísérletet tettek, hogy megtartsák a szolgáltatást és a vagyont, de a fideszes állami nyomás akkora volt a városvezetésen, hogy most beadták a derekukat. A 2022. augusztusi gyulai előterjesztésben azt írták: „Évek óta téma a médiában a víziközművagyon állami kézbe – Nemzeti Vízmű Zrt. – történő integrálásának lehetősége. Legutóbb közvetlen környezetünkben az Alföldvíz Zrt. tekintetében valósult meg az integráció.” Mindez azonban sokkal inkább egy nagyon értékes önkormányzati vagyonelem lerohasztásának és megkaparintásának történeteke. S hogy minden mindennel összefügg, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a nemrégiben államosított békéscsabai központú Alföldvíz Zrt.-be olvad hamarosan bele az eddig a döntően gyulai kézben lévő víziközmű-rendszer.
Sokszor megírtuk, hogy hazai víziközműcégek a rezsicsökkentés 2013. január elsejei bevezetése óta döntő többségében veszteségek. Akkor a kabinet befagyasztotta a vízdíjakat a 2011-es árakon, amit még 10 százalékkal csökkentettek. Nem vették figyelembe az inflációt, a szolgáltatások, az energiaárak, a rezsi és munkabérek emelkedését. Így már előre látható volt, hogy ez a szolgáltatók összességében gigantikus veszteséghez vezet, egyszersmind nem lesz forrásuk fejlesztésre, sőt sok helyütt a karbantartásra sem. Ma ilyenformán csak tűzoltás folyik az ágazatban. Közben a Fidesz-kormányhoz közelálló Századvég tanulmánya kimutatta, hogy legalább 3-4 ezer milliárd forint értékű az az elmaradt beruházás az egyre jobban lerongyolódó ágazatban, ami ma égetően hiányzik. A hálózati veszteség elképesztő mértékű: vannak olyan települések és térségek, ahol ez megközelíti a 60-70 százalékot, de átlagosan 30-40 százalék között van. Rengeteg ívóvíz elfolyik, mielőtt a csapokba érne, egész egyszerűen azért, mert elavult a rendszer és nincs pénz a fejlesztésre.
Tavaly is, most is zsarolásnak nevezte a gyulai ellenzék, Galbács Mihály (Mindenki Magyarországa Mozgalom) és Leel-Őssy Gábor (DK) az állami „integrációt”. Galbács hozzátette, könnyen megjósolható, hogy csak ideiglenesen kerül állami tulajdonba ez az ágazat, „aztán majd Lölőnek adják oda, aki megemeli majd a vízdíjakat” – utalt Orbán Viktor strómanjára az egykori fideszes alpolgármester, aki 2019 óta ellenzéki képviselő Gyulát. Szavait Görgényi Ernő és az ugyancsak fideszes alpolgármester, Kónya István utasította vissza. Korábbi politikai vitákra utalva Kónya „árulónak” nevezte Galbácsot, míg Görgényi az egykori fideszes alpolgármester ellen indult adóügyi eljárására utalt.
Aligha meglepő módon a Fidesz-KDNP vezette Gyulán „az ukrajnai konfliktus” is az egyik érv amellett, hogy átadják a szolgáltatást az államnak. Azt is tudni vélik, hogy nem várható sem lakossági, sem vállalati vízdíjemelés. Így nem tudja éves bevételeit növelni a Gyulai Közüzemi Kft., amelynek a rezsicsökkentetett víziközmű-szolgáltatás miatt évi 300-500 millió az éves vesztesége. Az önkormányzat pedig képtelen évről évre a veszteségeket finanszírozni. Ráadásul – s ez mézesmadzagként szolgál –, ha átadják a szolgáltatást az államnak, akkor az átvállalja a felhalmozott tartozásokat is.
Érdekes mellékszál volt szeptember végi ülésen, hogyha 20 százalékkal meg tudná emelni a helyi szolgáltató a víz- és szennyvízdíjat, akkor nem lenne veszteséges. Ám az állami szabályozás erre nem ad lehetőséget, így az állam „ölelő” karjaiban köt ki víziközművagyon tulajdonjoga és a -szolgáltatás. A helyzetre jellemző, hogy a Gyulai Közüzemi Kft. jelenleg hónapról hónapra, folyószámla-hitelkeret mellett tudja biztosítani a bérek, a közterhek, a rezsi és a legszükségesebb beszerzések költségét.
A víziközmű-szolgáltatás és vagyon megszerzése kiemelt célja az államnak, ugyanis kiköti: „Amennyiben az Integrációs Programhoz való csatlakozási szándékot kinyilvánítja az önkormányzat, a Társaság (Gyulai Közüzemi Kft.) egy azonnali, a teljes működési hiányt november 30-ig lefedő támogatást kap, amelyet, ha az integráció végbe megy, nem kell visszatéríteni.”
A fideszes képviselők és a városérdeket hangoztató Városbarátok nevű ún. civilek megszavazták, hogy az államhoz kerüljön a víziközmű-szolgáltatás, két ellenzéki önkormányzati politikus pedig ellene voksolt. A Városbarátok három képviselőjének egyike sem szólalt fel a testületi vitában. Gyula és több környékbeli település hamarosan az állami tulajdonban lévő Alföldvíz Zrt.-hez tartozik majd.
(Címlapképünk illusztráció)
