„Tehát akkor maguk ellopják a parti sétányt?” – szegezte kérdést a beruházó képviselőinek Rada Enikő, az Aligai Fürdőegyesület (AFE) titkára azon a pénteki balatonvilágosi közmeghallgatáson, amelyen a Club Aligát tulajdonló Pro-Mot Hungária Kft. új vezetői ismertették a legújabb terveket a hajdani pártüdülő fejlesztésére. Megkezdődött ugyanis a beruházás egyrészt a kikötő fejlesztésével, másrészt az Aliga II-es részen, tehát a Club Aliga keleti felén a parcellázás után elkezdték a vízpartig érő telkek értékesítését, felszámolva ott az eddig szabadon bejárható parti sétányt. Márpedig ennek közcélú fenntartása – a közutak és a strand köztulajdonba kerülése mellett – a helyiek egyik legfőbb követelése. Nem csak az érveit a legnagyobb erővel és elszántsággal hangoztató fürdőegyesületé, hanem a teljes balatonvilágosi képviselő-testületé. Többek között ez is kiderült ezen a telt házas, mégis hangosítás nélküli fórumon („Nem telik egy mikrofonra?” – kiabálták be többen is az elején, de aztán mindenki belenyugodott, hogy ha valaki beszél, akkor azt csak akkor hallani, ha se zúgolódás, se bekiabálás.)
„Az Alkotmánybíróság is megerősítette nemrég, hogy a közvetlen Balaton-part nem kerülhet magántulajdonba” – vetette fel egy hölgy a hallgatóságból, Rada Enikő kérdéséhez csatlakozva.
Visszafogott beruházás
„A jogszabályokat mindenkinek, nekünk is be kell tartani” – érvelt Sokorai István, a Pro-Mot ügyvezetője. Megjegyezte, hogy a vízig érő telkek valóban magántulajdonba kerülnek, csakhogy már jelenleg is magántulajdonban vannak.
Egy hozzászóló szerint „Gyurcsány lopta el a parti sétányt”, nyilván arra utalva, hogy a Club Aliga abban az időben került köztulajdonból magántulajdonba. Witzmann Mihály, a térség fideszes országgyűlési képviselője is arról beszélt a világosi közmeghallgatáson, hogy „a Club Aligát eladták, illetve vagyonkezelésbe adták, nem ez a kormány volt, nem is tetszik nekünk, de most már ez a helyzet. Valóban jó volna egy szabadon bejárható parti sétány az Aliga II-es részen, de az egész komplexum magánkézbe kerülésével az is magántulajdon lett. A jelenlegi tulajdonos, ha jól értem, akkor ezen ingatlanok értékesítéséből kívánja előteremteni az önrészt a fejlesztéshez.” Witzmann szerint a kérdés az lehet a helyiek számára, hogy megéri-e azt a szabad parti sávot elengedni annak fejében, hogy munkahelyeket teremtő és a falunak adóbevételt hozó fejlesztések történjenek. A képviselő úgy folytatta, a Club Aliga mai állapota méltatlan, ezzel itt talán mindenki egyetért. Fejlesztésre szükség van, a mostani tervek szimpatikusak, mert kis magasságú épületeket terveznek és biztosítják az átjárhatóságot. De soha nem lesz semmi, ha mindent erőből megtorpedózunk, mondta.
Az a kérdés egy bekiabáló révén maradt a levegőben, hogy
„magánterületen mi történik, abba nem lehet beleszólni, de egy magánterületen lévő magánberuházást kiemeltté lehet nyilvánítani és lehet milliárdokkal támogatni az adófizetők pénzéből?”
Bukovszki András, az AFE alelnöke, helyi önkormányzati képviselő arra az összefüggésre hívta fel a figyelmet: „Miután Lázár János miniszter a parlamentben arra tett ígéretet, hogy ősszel felülvizsgálják a kiemelt beruházásokat, a Club Aligában lóhalálában elkezdték a felparcellázott telkek értékesítését.”
Ezeken a vízpartig érő telkeken egyébként csak egy lakóegységes épületeket emelhetnek a tulajdonosok, amúgy pedig többször is hangsúlyozta Sokorai István, hogy „visszafogott beruházást tervezünk, a töredéke sem valósul meg annak, amit a fejlesztést kiemeltté nyilvánító kormányrendelet megengedne. A magaspartra tervezett épületek magassága 18 helyett a 6 métert sem éri el, a zöldfelület sem 20, hanem 75 százalék lesz.” Tájékoztatójából derült ki az is, hogy a magaspart tetejére tervezett 160 szobás luxusszálloda azért nem épül meg, mert az állam – a takarékossági intézkedések részeként – visszavonta a korábban megítélt 7,3 milliárd forintos támogatást. A löszfalat sem bontják meg további ingatlanok építése miatt, mert „megértettük a tiltakozásokat”. Így viszont már csak néhány milliárd forintnyi állami támogatás maradt a beruházáson a kikötőhöz és az Agórának nevezett központi térhez, ami Sokorai szerint a bekerülési költség 50 százalékát sem éri el. Már nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy – Bukovszki Andrást idézve – „lóhalálában” értékesítik a vízparti telkeket, továbbá az új elképzelések szerint egyebek közt társasházas lakóegységek is épülni fognak a területre.
„Mindenki nyugodjon meg!”
A beruházó képviselői azzal köszöntek el, hogy írásban várják a további kérdéseket, amiket a következő, márciusra tervezett lakossági fórumon válaszolnak majd meg. Annyit még elárultak, hogy a kikötő és a strand „a köz számára mindig is hozzáférhető lesz”, akárcsak az utak, de ezeken átmenő forgalmat nem szeretnének, csak a helyiek használhatnák. Azt is ígérték, hogy folyamatos lesz az egyeztetés a faluvezetéssel.
Ami – derült k a pro-motosok távozása után – mintha egységesebb lenne már, mint az eddigiekben.
A Pro-Mot előző vezetésével titoktartást követelő bennfentesi nyilatkozatot aláíró négyek (három képviselő és a polgármester) úgy nyilatkoztak, hogy ma már semmiféle titkos tárgyalások nincsenek, az érdekek azonosak: legyen fejlesztés, és közben érvényesüljenek a helyiek érdekei, szempontjai. (A balatonvilágosi képviselő-testület tagjai közül négyen még a múlt év elején írtak alá ún. bennfentesi nyilatkozatot a beruházóval. Ez lényegében titoktartási kötelezettséget jelentett a Club Aligáról folytatott tárgyalásokért "cserébe".) Veres Lászlóné korábbi fürdőegyesületi elnök ezt úgy foglalta össze, hogy „a valaha elvett közterületeinkért harcolunk ma is, mint 30 éve, kerüljenek ezek végre bejegyzett köztulajdonba. Az, hogy mi épül és mekkora, kevésbé érdekel bennünket. Közös a cél, mindenki nyugodjon meg, vegyen egy nagy levegőt és küzdjünk együtt!”
A megnyugvás a jelek szerint máris sikerült, hiszen Takács Károly független polgármestert augusztus elején, a fürdőegyesület fórumán még többen is lemondásra szólították fel úgy, hogy nem volt jelen. Most azonban a péntek esti közmeghallgatáson a jelenlétében ez már nem került szóba.
