Könyv

Kármán, Neumann, Szilárd, Teller, Wigner, Moholy-Nagy, Breuer... Miért született egyszerre ennyi zseniális ember a 19-20. század fordulójának Magyarországán, és miért kellett éppen nekik távozniuk innen?

Nyilatkozatai és az utóbbi évek munkái alapján mintha hátat fordított volna a regényírásnak. Az új magyar monográfiával együtt ez már elég erős motiváció ahhoz, hogy végigtekintsünk ellentmondásokkal telezsúfolt életművén.

A pszichoanalízis atyjáról sokadik életrajzi könyvet írni tisztességes baklövés lett volna, de a macedón szerző elkerüli a csapdát, és Freud nem kevés testvére közül azt a húgát választja alanyának, akinek kétségkívül a legérdekesebb az élettörténete.

110 éve született, már több mint négy évtizede eltávozott - s mi még mindig emlékszünk rá: hétköznapi prózaisággal megfogalmazva ennyi a csoda, Latabár Kálmán színészi működésének csodája.

27 kötetével az egyik legsikeresebb gyerekkönyvszerző, több sorozat írója, József Attila-díjas. A meseíró dilemmáiról, önzetlen mecenatúráról, csalánnal verekedő fiúkról és egy új sakkregényről beszélgettünk.

Bár Ulyssesről 1986-ban már elneveztek egy kisbolygót, James Joyce regényfolyamának főszereplőjét eddig nem érte ilyen megtiszteltetés.

A konyhában ülve vacsoráztam kicsiny, ám annál barátságosabb, Szondi utcai lakásomban, halkan szólt a rádió, besütött a holdfény a gangra - ez az a gang, ahol hatvan éve Ruttkai Éva Bitskey Tibor karjaiba repült az Egy pikoló világos című film végén, fenn van a film a YouTube-on, néha megnézem, és elgondolkodom, hogy az ajtónk mellett az a hámlás a vakolaton hogyan élhette túl az ötvenes éveket, a konszolidációt és a rendszerváltást -, ám ekkor valami megzavart a révedezésben, szenvedélyes hang tört elő a rádióból, az egyik betelefonáló küldött szózatot az éterbe: