olvasótapló

A múlt varázslói

Nevetünk, aztán túlteng a (melo)dráma.

Nehéz tájolni magunkat az év első nagy könyvkiadási hullámának idején. Évek óta szorongva figyelem, hogy mennyire megváltozott a fiatal szerzők irodalmi szocializációja; a haldokló folyóirat-kultúra, a divatérzékeny és óvatos kiadói gyakorlat, illetve a médiafelületek csökkenése nehéz helyzetbe hozza a pályakezdőket. Sokan nem túl lendületes, kevés támogatást kapó kezdet után megtorpannak, megesik az alkotás elengedése is, épp ezért próbáljunk figyelni a frissen jelentkezőkre, akik ezen a nehéz terepen legalább odáig eljutottak, hogy a művüket publikálni tudták.

A nagyon fiatal (26 éves) szerző, Biró Zsombor Aurél a Filmakademie Wien forgatókönyvíró szakán végzett, jelenleg próza-, film- és drámaírással foglalkozik, a Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek az első regénye. Több helyen olvashattunk már tőle tárcákat is, így az tudható, hogy a hangja kicsit karcos, flegma, egyszerre irritáló és érdekes. A történet hívószavai (igazság, hazugság, önszétszedés és összerakás) önmagukban annyira nem csiklandozók az utóbbi évek autofikciós dömpingjében, de mivel a szerző úgy tesz, mintha valóban önmagáról beszélne, és ezt az önmást kritikátlanul és mérhetetlenül imádná, a kíváncsiságot mindenképpen felkelti. Nevetünk, aztán túlteng a (melo)dráma: „A zuhanyzóban kikönyökölök magamnak egy szabad fülkét, folyatom a hátamra a forró vizet, dörzsölöm a szemem az öklömmel, ne lássák, hogy sírok, és észre se veszem, hogy hazament az egész csapat, eltűntek a fogasokról a lila köntösök, megszűnt a kurvaanyázás meg a papucsok csattogása, még a klórszagot is felváltotta a samponillat, de én nem bírok megmozdulni, tudom, hogy nekem most már örökre itt kell állnom a gőzben.” De mivel egy felnövéstörténetet olvasunk, belefér.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.