olvasótapló

A múlt varázslói

Nevetünk, aztán túlteng a (melo)dráma.

Nehéz tájolni magunkat az év első nagy könyvkiadási hullámának idején. Évek óta szorongva figyelem, hogy mennyire megváltozott a fiatal szerzők irodalmi szocializációja; a haldokló folyóirat-kultúra, a divatérzékeny és óvatos kiadói gyakorlat, illetve a médiafelületek csökkenése nehéz helyzetbe hozza a pályakezdőket. Sokan nem túl lendületes, kevés támogatást kapó kezdet után megtorpannak, megesik az alkotás elengedése is, épp ezért próbáljunk figyelni a frissen jelentkezőkre, akik ezen a nehéz terepen legalább odáig eljutottak, hogy a művüket publikálni tudták.

A nagyon fiatal (26 éves) szerző, Biró Zsombor Aurél a Filmakademie Wien forgatókönyvíró szakán végzett, jelenleg próza-, film- és drámaírással foglalkozik, a Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek az első regénye. Több helyen olvashattunk már tőle tárcákat is, így az tudható, hogy a hangja kicsit karcos, flegma, egyszerre irritáló és érdekes. A történet hívószavai (igazság, hazugság, önszétszedés és összerakás) önmagukban annyira nem csiklandozók az utóbbi évek autofikciós dömpingjében, de mivel a szerző úgy tesz, mintha valóban önmagáról beszélne, és ezt az önmást kritikátlanul és mérhetetlenül imádná, a kíváncsiságot mindenképpen felkelti. Nevetünk, aztán túlteng a (melo)dráma: „A zuhanyzóban kikönyökölök magamnak egy szabad fülkét, folyatom a hátamra a forró vizet, dörzsölöm a szemem az öklömmel, ne lássák, hogy sírok, és észre se veszem, hogy hazament az egész csapat, eltűntek a fogasokról a lila köntösök, megszűnt a kurvaanyázás meg a papucsok csattogása, még a klórszagot is felváltotta a samponillat, de én nem bírok megmozdulni, tudom, hogy nekem most már örökre itt kell állnom a gőzben.” De mivel egy felnövéstörténetet olvasunk, belefér.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”