olvasótapló

A múlt varázslói

Nevetünk, aztán túlteng a (melo)dráma.

Nehéz tájolni magunkat az év első nagy könyvkiadási hullámának idején. Évek óta szorongva figyelem, hogy mennyire megváltozott a fiatal szerzők irodalmi szocializációja; a haldokló folyóirat-kultúra, a divatérzékeny és óvatos kiadói gyakorlat, illetve a médiafelületek csökkenése nehéz helyzetbe hozza a pályakezdőket. Sokan nem túl lendületes, kevés támogatást kapó kezdet után megtorpannak, megesik az alkotás elengedése is, épp ezért próbáljunk figyelni a frissen jelentkezőkre, akik ezen a nehéz terepen legalább odáig eljutottak, hogy a művüket publikálni tudták.

A nagyon fiatal (26 éves) szerző, Biró Zsombor Aurél a Filmakademie Wien forgatókönyvíró szakán végzett, jelenleg próza-, film- és drámaírással foglalkozik, a Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek az első regénye. Több helyen olvashattunk már tőle tárcákat is, így az tudható, hogy a hangja kicsit karcos, flegma, egyszerre irritáló és érdekes. A történet hívószavai (igazság, hazugság, önszétszedés és összerakás) önmagukban annyira nem csiklandozók az utóbbi évek autofikciós dömpingjében, de mivel a szerző úgy tesz, mintha valóban önmagáról beszélne, és ezt az önmást kritikátlanul és mérhetetlenül imádná, a kíváncsiságot mindenképpen felkelti. Nevetünk, aztán túlteng a (melo)dráma: „A zuhanyzóban kikönyökölök magamnak egy szabad fülkét, folyatom a hátamra a forró vizet, dörzsölöm a szemem az öklömmel, ne lássák, hogy sírok, és észre se veszem, hogy hazament az egész csapat, eltűntek a fogasokról a lila köntösök, megszűnt a kurvaanyázás meg a papucsok csattogása, még a klórszagot is felváltotta a samponillat, de én nem bírok megmozdulni, tudom, hogy nekem most már örökre itt kell állnom a gőzben.” De mivel egy felnövéstörténetet olvasunk, belefér.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.