Könyv

A világ újfajta megértése

Olga Tokarczuk: Az érzékeny narrátor. A Nobel-előadás és válogatott esszék

  • Balogh Magdolna
  • 2024. december 17.

Könyv

„…azért vagyunk itt, hogy olvassunk” – olvassuk. Olvasunk, hogy megismerjük és megértsük magunkat és másokat, olvasunk, hogy megismerjük és megértsük a világot (a múltat, a legtágabb értelemben vett szellem, a kultúra értékeit), olvasunk egzisztenciális szükséglettől vezettetve, „életre-halálra”, ahogyan Esterházy Péter írta.

Ahogyan a lengyel írónő A sóba mártott ujj, avagy olvasásom rövid története című írásából megtudjuk, ő is úgy véli, az írónak elsősorban szenvedélyes olvasónak kell lennie. A vonatkozó esszét olvasva nemcsak Tokarczuk irodalmi érdeklődésének intenzív evolúciójáról kaphatunk információkat (miként jutott el a Verne-könyvektől Poe-hoz, majd Kafka, Csehov, Dosztojevszkij, Schulz, Meyrink, Huysmans, Kubin és Roland Topor műveinek világához, végül a két Amerika irodalmához), de kiderül az is, hogyan ébredt rá, hogy az irodalomban a furcsa, a különleges, az uncanny (Freud eredeti terminusa, az Unheimliche kísértetiesnek fordítandó) vonzza elsősorban, hogy lelki gyökerei a „fülledt, rémálmokkal teli” közép-európai homályhoz kötődnek. Végül azt is megtudjuk, mi köze a sónak (Tokarczuknál konkrétan: a Maggi erőleveskockának) az olvasottak megértéséhez…

*

Ez a munkája sem adja magát könnyen. Ahogy korábbi műveiből, főleg a hasonlóan tág perspektívát befogó-kinyitó Nyughatatlanokból ismerhettük, most is hatalmas anyagot mozgat: a legkülönbözőbb tudományterületekről való olvasmányok, filozófiai, etikai, pszichológiai, teológiai, pedagógiai, valamint kultúrtörténeti és irodalomtörténeti hivatkozások sokasága kerül szóba a 2008 és 2020 között keletkezett tizenkét, különböző alkalmakra és más-más közönségnek szánt írásban, amelyeket a Nobel-díj átvétele alkalmából elmondott beszéd írott változata (a kötet címadó esszéje, Az érzékeny narrátor) zár le. Az írói műhelybe bepillantást engedő bensőséges, olykor vallomásos szövegektől a kortárs civilizáció és kultúra bizonyos jelenségeinek, vonásainak kritikáját adó és az irodalom lehetőségein töprengő esszéken át az író új projektjeit bejelentő programírásokig szerteágazó szövegekkel találkozik az olvasó.

Itt olvashatunk először eszmélkedéséről, világszemlélete alapjainak kialakulásáról, amiben elsősorban szülőföldje, Dél-Szilézia sajátos történelmi és demográfiai viszonyai voltak meghatározók. A második világháború után erről a területről a kollektív bűnösség elve alapján kitelepítették az évszázadok óta ott élő német népességet, hogy azután a helyükre telepítsék be azokat, akiknek Lengyelország határainak nyugatra tolása következtében el kellett hagyniuk a szovjetek által megszállt kelet-lengyel területeket. A németek közül sokan ott maradtak, viszonyuk az újonnan érkezettekkel feszült volt. Kétszeresen is magyarázza mindez azt az idegenségtapasztalatot, amely Tokarczuk önazonosságának alapjává lett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.